A Lucifer nevet miért sötétítették be?

Gondolom úgy érted, hogy egyazon személynek először Lucifer(fényhozó) volt a neve, de miután Isten ellen lázadt, lett Sátán (ellenfél)

A név jelentése bibliában alapvetően a belső személyiségre utal. Mivel alapvető-szélsőséges változásról beszélünk, szükségképpen a névnek is kellett módosulnia.

Gondolom azért mossák egybe a jelentéseket, mert egyazon személyről beszélünk, de igazság szerint persze nem ugyanaz a jelentés.

Nem vagyok az öreged, te viszont tiszteletlen vagy- így utolsó hozzászólásomat olvashatod- maradj tudatlan és skandáld amit akarsz. . .

Gyakran felteszik az emberek a kérdést: Isten teremtett mindent – de miért alkotta meg a Sátánt? A történelmi és eszkatológiai Rosszért így végeredményben Isten is felelős, mondják. A helyes biblikus válasz vélhetően az, hogy nem Isten teremtette a Sátánt, hanem az egyik angyali fejedelem, Lucifer lett Sátánná. (A latin Lucifer név jelentése "Fényhordozó", a héber Hélél ben Sáhár, "Ragyogó, Hajnal fia" név nyomán az Ézsaiás 14,12 alapján. A héber Szátán jelentése: "Ellenség", "Vádló".) Lucifer Isten teremtménye, aki Ezékiel próféta szerint "oltalmazó kerubként" Édenben, Isten kertjében szolgált a történelem előtti korszakban. Az angyalvilágban valamikor Lucifer volt a legcsodálatosabb, legszebb lény, akiről azt állította a próféta, hogy ő volt "az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben". Számos bibliakutató szerint Lucifer az Univerzum harmóniájának letéteményeseként, koordinátoraként tevékenykedett, aki Isten tiszteletét vezette.

Ősi judaista és ókeresztény felfogás szerint a Teremtő már az ember teremtése előtt felosztotta az Univerzumot "tartományokra", melyeket angyali szervezetek fennhatósága alá rendelt. A teremtett világok közötti harmónia felbomlását, a konfliktusokat, pusztulásokat Lucifer bukásának a következményei idézték elő. Egyes feltételezések szerint Naprendszerünk és Földünk is Lucifer uralmi térségéhez tartozott. Ez az angyal eredetileg jó és szent lény volt, Teremtője ruházta föl szabad akarattal, és ez tette képessé őt arra, hogy Isten ellenségévé, rágalmazójává váljon. A gonoszságot így Isten teremtményei hozták létre, amikor szabadságukkal Isten akaratával, törvényeivel szemben éltek.

Számos világi bölcselő, író és költő Lucifert összefüggésbe hozta a görög mitológia legendás alakjával, Prométheuszszal, aki a zsarnok és embergyűlölő Zeusz ellen lázadt föl, hogy a főisten akarata ellenére segítséget, tudást adjon az emberiségnek. A Biblia Istenének Zeusszal, valamint Lucifernek Prométheusszal történő azonosítása azonban minden alapot nélkülöz. A zsidó–keresztény démonológia alapján Zeuszt leginkább a Sátánnal lehet azonosítani, míg Prométheusz alakja bizonyos messianisztikus jegyekkel van felruházva, aki vállalja a konfliktust a zsarnok Zeusz-Sátánnal, hogy segítse fölemelkedni az emberiséget.

Lucifert lázadásában számos angyal követte, akiknek felügyelete alatt álltak a bolygók és Földünk térsége is. Az ember teremtésének egyik célja már az volt, hogy bolygónkon az emberiség olyan istencentrikus civilizációt hozzon létre, amely térségünket felszabadítja a Sátán és a bukott angyalok uralma alól. Néhány keresztény teológus szerint a görög–római istenek valójában azokkal a bukott angyalokkal azonosak, akik az ember bűnbeesése óta szellemi ellenőrzésük alatt tartják a Földet, és akiket Jézus halálával és feltámadásával legyőzött.

Az eredeti tervet Ádám bukása hiúsította meg, melynek következtében a Sátán növelni tudta hatalmát, befolyását a Földön. Az ember bűnbeesése előtt "levegőbeli fejedelem" volt csupán, vagyis a Föld feletti atmoszférában, a teológusok szerint a "második égben" található a főhadiszállása. Ádám bukása után "e kor istenévé" is lett, mert megszerezte az embertől a hatalmat a Föld, a történelem feletti befolyásra is.

A teológusok ezt az állításukat Jézus és a Sátán közötti beszélgetésre alapozzák, amely szerint, miután az ördög megmutatta a Názáretinek "a föld minden országait egy szempillantásban", a következő ajánlatot tette: "Neked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nékem adatott és annak adom, akinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz." (Lukács 4,6-7) Jézus elutasította a Sátán ajánlatát, de nem cáfolta állításának valóságtartalmát. Vagyis tudomásul vette, hogy a megváltásig a Sátán rendelkezett a legnagyobb hatalommal a Földön. Az idézett igeszakaszból az ördög történelmi célja is nyilvánvaló: az emberiség imádását akarja megszerezni személye számára, és ehhez keres megfelelő embereket. A keresztények szerint Jézus legyőzte, de nem semmisítette meg a bukott angyalok hierarchiáját, melyeknek hálójában a világ napjainkban is vergődik.

A Sátán a történelem során kijelölt egy-egy bukott angyalt, vagy angyalok csapatát a világ minden egyes geopolitikai egysége fölé, hogy ott hatalmi centrumokat tartsanak fenn olyan embereken keresztül, akik Isten akaratával ellentétesen akarják formálni a történelmet, az emberek életét. Pál apostol a nemzetek mögött álló, láthatatlan, bukott angyalokat négy kategóriába sorolta: arkhék (bukott angyali vezetők, akik nemzetek és a föld térségei fölé lettek helyezve); exúsziák (hatalmasságok, akik emberi szervezetek, ezek vezetői mögött állnak); koszmokratórok (azok a sötét angyalok, akik az emberekben hoznak létre ellenséges, lázadó magatartást Istennel szemben). A pneumata ponéra, azaz a "gonoszság szellemei" pedig országok, kultúrák, családok keretei között működnek. A bukott angyali rendek szolgálatában démonok seregei is állnak, melyeket tisztátalan szellemeknek is nevez a Szentírás.

Kedves kérdező, a 84%-os válaszoló azt próbálta feltárni előtted, hogy a bibliai tanítás szerint (Ézsaiás 14:12) az a személy, aki jelenleg Sátánként működik, eredetileg jó angyal volt, héberül Hélél ben Sáhár [Ragyogó, Hajnal Fia], a Vulgataban, a Biblia legismertebb latin fordításában pedig a Lucifer névvel adták ezt vissza. ("quomodo cecidisti de caelo lucifer qui mane oriebaris corruisti in terram qui vulnerabas gentes")

Lehet, hogy igaz, amit állítasz, hogy a Lucifer egy általánosan használt név volt abban az időben, ennek sajnos nem tudtam utánanézni.

De a lényeg az, hogy a Lucifer név "besötétítése", vagyis gondolom ez alatt azt érted, hogy "használatának mellőzése", azzal hozható összefüggésbe, hogy az említett bibliai rész (Ézsaiás 14.) zsidó-keresztény értelmezésében általánosan elfogadott nézet az, hogy az ott említett személy (latinul Lucifer) a Sátán eredeti jó állapotáról szóló kijelentést tartalmazza. Ezt erősíti az Ezékiel 28:12-19-ben található rész is, amely mint "oltalmazó Kérubot" írja le.

Tudtommal ez a név (Lucifer) csak még egy helyen fordul elő máshol a Bibliában, ez a 2Péter 1:19, ahol Krisztussal azonos értelemben jelenik meg, méghozzá a rómaiaknál elsődlegesen használt értelmében, azaz az "Esthajnalcsillag" (magyarul is hívják így a Vénuszt) jelentésben.

Úgyhogy való igaz, hogy a név nem eredendően rossz kicsengésű, hanem a későbbi vallási tradíció "sötétítette be" az Ézsaiásnál található jelentéstartalma miatt, és ezért mellőzhették a használatát a későbbiekben, a kereszténység elterjedése után.

Én úgy gondolom, hogy ez nagyon hasonló lehetett ahhoz a folyamathoz, ami pl. a Júdás névvel történt. A Júdás héber eredetű név (Jehúdáh, azt jelenti: "ünnepelt", "akiért hálát adnak"; hellén formája: Iúdasz), ami Jézus korában feltehetőleg elég gyakori volt, hiszen pl. Jézusnak 12-ből 2 tanítványát is így hívták (egyikük Iskáriótes Júdás [Simon fia], aki elárulta, másikuk az egyik apostoli levél szerzője, Júdás [Jakab fia]), valamint egyik (fél)testvérét szintén Júdásnak, és az Apostolok cselekedeteiben még több más embert is Júdásnak hívtak, azaz nem cserélték ki a Júdás nevű emberek a nevüket amiatt, hogy Jézus árulóját is Júdásnak hívták.

Ám a későbbiekben, elsősorban a középkori katolikus vallási tradíció miatt (amely - mint pl. Danténél is látható - az árulást tekintette a legnagyobb bűnnek, Iskáriótes Júdást pedig az emberiség legalávalóbb és legbűnösebb példányának) a nevet mellőzni kellett (hogy kényszer is volt-e ebben, azt nem tudom, de egy biztos, hogy értelmes szülő a mai napig nem adja a Júdás nevet a gyerekének, mivel kicsúfolnák a világból szerencsétlent). Olyan erős ennek a tradíciónak a hatása, hogy a mai napig sem lehet a Júdás nevet anyakönyveztetni Magyarországon (és gondolom több más európai országban sem, de arról nincsenek pontos ismereteim).

Miközben, akár a nagyon gyakori magyarországi férfinevek közül néhány: Péter, János, András, Tamás, valamint a nem oly gyakori Jakab, Simon, Bertalan ugyanúgy Krisztus apostolainak a nevei, mint Júdás, a Jakab fia (nem az Iskáriótes). Mégsem adja (adhatja) ma senki a Júdás nevet a gyerekének, mert senki nem Jakab fia Júdásra, hanem mindenki az Iskáriótes Júdásra asszociálna.

Ebből talán jobban érthető, hogy miért lett mellőzve teljesen a Lucifer név, a mai napig is. Nem beszélve arról - de ennek oka már megint egy másik, érdekes kérdés lenne -, hogy a későbbi vallási tradíció a Sátán nevet sokszor felcserélte/váltófogalomként használta a Lucifer névvel, ezt érhetjük tetten például Madách művében, Az ember tragédiájában, vagy Danténél az Isteni színjátékban.

Remélem, ez a válasz már kielégítő a számodra.

(Tp.)

"Nem vagyok az öreged, te viszont tiszteletlen vagy- így utolsó hozzászólásomat olvashatod- maradj tudatlan és skandáld amit akarsz. . . "

Látom nem tetszett a válaszom, úgyhogy leírom még egyszer!

A keresztények mint látod csak ezt tudják. Ha megfogod őket valamivel, egyből téged állítanak be hülyének és tudatlannak. Ne foglalkozz vele, ez azt jelenti h nem tud mivel védekezni. A te válaszod viszont szép volt.

A kérdésre meg annyi, hogy azért feketítették be, amiért azt te is írtad.