Lefeküdtem a barátommal, és most lelkiismeret-furdalásom van. Helyre tudjuk még hozni, vagy már késő?

A házasság tényleg nem papír, hanem egy döntés. Egy döntés, szövetség az Isten és 2 ember között. A házasság nem az első szexszel kezdődik, hanem ott, hogy Isten előtt azt mondod, hogy soha nem hagyod el, jóban-rosszban vele leszel. Az igaz, hogy ehhez se pap, se templom nem kell, mert Isten ott van az utca szélén a padon is, a templom arra jó, hogy a "nagyközönség" is lássa, hogy ide jutott a kapcsolat, és hogy a többiek is hallják az esküt, ami a Istenről és a 2 emberről szól.

DE!!! Bennem nem született ilyen döntés, egyszerűen csak élvezkedésből történt meg a dolog, és nem a teljes elköteleződésből. Ezt hívják házasságon kívüli szexnek. Amíg nem esküdtem meg, hogy vele leszek örökké, addig meg van arra az esély, hogy bármi történhet, nem vagyunk még egymás tökéletes társai, sajnos tudom, hogy erre nincs garancia.

Még Biblia nélkül is érzem, hogy nem jó. Például amit itt már linkelt valaki, egyértelműen arra vonatkozik, hogy a szex a házasságon belül való: [link]

Tudom, hogy Isten megbocsát, de magamnak csináltam a "bajt". A kérdés pedig arról szólt, hogy hogy lehetne ezt nem folytatni.

Kérem, hogy ne azok válaszoljanak, akik szerint ez nem bűn, meg akik megállapították, hogy mi úgy házasodtunk össze, hogy nem is tudtunk róla.