Tp! Jézus konkrétan milyen események után jön el?

3) Van egy másik, jelentős támogatottsággal bíró elképzelés, amely szerint az elragadtatásnak a "nagy nyomorúság" előtt kell megtörténnie, mert

indoklás a) - Isten nem engedné meg, hogy ilyen szörnyű rendszernek és csapásoknak legyen kitéve a népe, amelyeket a nagy nyomorúság idejére "beígért"

indoklás b) - az Egyházban lévő Szent Szellem és a szenteknek Őáltala inspirált imái olyan mértékű visszatartó erőt fejtenek ki a Sátánra, hogy képtelen lenne a "fenevad" címszóval jelzett antikrisztusi rendszert kiépíteni a Földön.

Nos, ez ismét nagyon nehéz kérdés, hogy mennyire lehet vajon helytálló ez az elképzelés. Én eléggé szimpatizálok vele, mert hiszem azt, hogy az imáink megválaszolásaképpen valóban valóságos falakat és gátakat tudunk Isten által az ellenség munkája ellen felépíteni.

Egy másik, ezen elmélet mellett szóló és erős érv, hogy a "mint a tolvaj éjjelt" és a Jézus által nagyon sokszor hangsúlyozott éber őrködést, vagyis a senki által nem sejtett időpontban történő elragadtatást úgy a legkönnyebb elképzelni, hogy ha mondjuk egy olyan időszakban történik, mint amilyenben most élünk: Mondjuk holnap. :)

Most olyan korban élünk, hogy a figyelmes hívők már látják, hogy a fügefának már zsendül az ága és levelet hajt (Márk 13:28-29.), ezért nagyon igyekeznek már most készen lenni; a világ pedig nem vesz észre semmit, hanem úgy viselkedik, mint Noé és mint Lót napjaiban, aminek a jelei a Jézus által említetteken kívül:

- erkölcsi romlás van,

- természetellenes szexuális kapcsolatok térhódítása van,

- kevélység és felfuvalkodottság, az Isten üzenetét tolmácsolók figyelmeztetéseinek figyelmen kívül hagyása van.

Mert Noét is, amíg építette a bárkát, bizonyára hülyének nézték, hogy mit csinál, és kérdezték: mit csinál, minek ez a nagy bárka. Amire ő bizonyára elmondta, hogy azért kell, mert esni fog az eső ("na peeeersze", mondták, mivel azelőtt a Biblia szerint nem volt eső, hanem a felszálló pára nedvesítette meg a földet), és az özönvíz által Isten elpusztítja a földet ("ja, peeersze, Isten").

Mert ez esetben, tehát ha egy a mostanihoz nagyon hasonló időszakban következik be, akkor a tíz szűz (öt eszes és öt bolond szűz) példázata, a "ketten őrölnek együtt a malomban", a "mint a tolvaj éjjel" és a "nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok" mind maximálisan teljesül. Ez esetben tényleg rendkívül váratlanul érne sokakat Krisztus visszajövetele.

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mennyire hangsúlyozta maga Jézus, hogy váratlanul fog megtörténni az Ő eljövetele! Egy helyen kicsit más mondatszerkezetben fogalmazta meg a már többször idézett dolgot, ami így teljesen új és félreérthetetlen értelmet nyer:

"Luk 12:40 Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia."

Amely órában nem gondolnánk! És mielőtt félreértené valaki, természetesen nem az lesz benne a meglepő, hogy hány órakor történik, hiszen annak semmi értelme, mivel egy adott pillanatban a napnak mindegyik órája egyszerre van, attól függően, hogy épp hol tartózkodunk a bolygón. :) Hanem itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy olyan időpontban kell megtörténnie, amikor a világ nem, de még a hívők sem fogják gondolni.

4) Mindezek mellett még néhány másik igehely figyelembevételével én elfogadhatónak tartom azt a verziót is, hogy az elragadtatás nem az Antikrisztus színrelépése előtt, és nem a nagy nyomorúság előtt, hanem közben is megtörténhet.

Ezt leginkább arra alapozom, hogy a Jelenések könyve 7. részében azt látjuk, hogy a "nagy nyomorúságból" jövő szentek ott vannak a Mennyben Jézussal, a 6. pecsét kinyitása után és a 7. pecsét kinyitása előtt. Viszont csak utána, a 7. pecsét kinyitása eredményeképp jön a 7 trombitaszó (illetve Isten haragja 7 poharának kitöltése), és a 7. után teszi le a lábát Jézus a földre.

Másrészt legalább két helyet lehet említeni, ami egyértelműen arról szól, hogy az Antikrisztus, avagy a Fenevad keresztényekkel fog harcolni. Az egyik a Jelenések 12:17, a másik a Jel. 13:7-10. Ebből a 12:17 már mindenképpen az utolsó 3,5 éven belül, a nagy nyomorúság alatt van.

Ez két dolgot jelenthet: az egyik az, hogy az Egyház még a nagy nyomorúság, vagy legalábbis egy része alatt is a Földön lesz, a másik lehetőség pedig, hogy az elragadtatás után is lesznek keresztények a Földön. Hogyan lenne lehetséges? Hát, szerintem az elragadtatás jellegéből adódóan elég nagyra lehet azoknak a számát becsülni, akik belül tudják az igazságot, de az elragadtatás napján sajnos nem fognak készen állni, mert "alvó keresztények". Ők a bolond szüzek Krisztus példázatában, akik nem töltötték meg a lámpásukat olajjal, mielőtt eljött a vőlegény. De véleményem szerint az ittmaradásuk nem azt jelenti, hogy mind be fognak állni az antikrisztusi rendszerbe. Szerintem sokuknak hihetetlenül megrázó és kijózanító, ráadásul rendkívül kellemetlen élmény lesz az elragadtatás, mivel pontosan tudni fogják, hogy a "többiekkel" mi történt, és hogy ők miért nem részesülhettek abban. Ezért egyetlen módja maradt annak, hogy mégis üdvösséget nyerhessenek: ha az antikrisztusi rendszerben is kitartanak a hitük mellett, ami a mártírhalál vállalását fogja jelenteni.

Kb. ennyit tudok elmondani a kérdésről, persze most jó sok mindent leírtam :), és nem biztos, hogy mindent sikerült a legérthetőbben. A lényeg az egészben az, hogy Krisztus eljövetelének gyakorlatilag minden feltétele már teljesült, az utolsó a Máté evangélium szerint az, hogy "az egész világon hirdettessék" az evangélium.

Úgyhogy joggal gondolhatjuk, hogy az Úr napja nagyon közel van, és hogy az elragadtatás most már bármikor bekövetkezhet. Ezért egyet tehetünk, amit Jézus is és az apostolok is hangsúlyoztak: vigyázzunk és imádkozzunk, hogy felkészületlenül ne érjen bennünket az a nap! :)

[Az említett igehelyeken kívül érdemes még hozzáolvasni az 1Korintus 15 végét (49-58.), az 1Thessz. 5:1-6-ot, az egész Jelenéseket!]

(Tp.)

Szia!

A "végidő" egy egész korszak a Biblia szerint, ami már régebben elkezdődött. A "végkifejlet", azaz a végidő végső szakaszának eseménysorozata (Jézus nagy prófétikus beszéde Mát 24; Márk 13; Luk 21. fejezete) alapján:

1. A "vajúdási fájdalmak kezdete" Mát 24,6-8 (vö.: Ján 16,20-21; 1Thess 5,3)

2. A nagy vallási konfliktus Mát 24,9-14

E két időszakban végig érvényesül:

– A félelem fokozódása Luk 21,26 szintjéig

– Hitető jelek és csodák Mát 24,5; Jel 13,13; 2Thess 2,8-11

– A "szelek" kegyelmes "visszatartása" Jel 7,1-3. (vö.: 2Pét 3,9)

3. A "nyomorúságos idő" (azonos a hét utolsó csapással) Mát 24,21-22 (vö.: Jel 16. fej.)

4. A nyomorúságos idő legvégén, még utoljára a legnagyobb démoni "jelek és csodák" Mát 24,23-24

5. Jézus szabadító megjelenése "hatalommal és dicsőséggel" "mennyei seregek" kíséretében: Mát 24,29-30

6. Az "első feltámadás" vagy az "élet feltámadása" és az élők "elváltozása" a megváltottak mennybevitele. 1Thess 4,16-18 (vö.: Ján 5,28-29) Kor 15,51-53; Ján 16,1-3

7. Az ezer éves időszak, ennek végén a "második feltámadás", avagy a "kárhozat feltámadása" Jel 20. fej.

8. A föld újjáteremtése és "örökségül adása" a megváltottaknak Jel 21,1-7; Mát 25,34; Mát 5,5

Üdv. Péter

Sziasztok!

Úgy látom hogy sokan picit másképp értelmezik az írásokat, de ez csak részletkérdés. Ők vagy nem hisznek az elragadtatásban, vagy a nagy nyomorúság utánra várják, de szeretném kiemelni, hogy ezt az eseményt egy arkangyal szózata fogja bejelenteni, és kürtszó fogja jelezni, amely nem angyali trombita, hanem isteni harsona lesz Pál apostol szerint, és az sem biztos hogy Pál abban az értelemben beszélt az utolsó trombitaszóról, ahogy sokan értelmezik:

1Kor 15:52 "Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó(eszkhatosz=szélső; utolsó) trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk."

1Thess 4:16 "Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és ISTENI HARSONÁVAL leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, ELRAGADTATUNK(harpadzó=fölkap; megragad; hatalmába ejt; elragad; elrabol) azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk."

Az isteni harsona egyszer szólalt meg eddig a történelemben, amikor Isten láltható dicsősége leszállt a sínai hegyre, és Izrael népe találkozott Istennel.

A másik, hogy a Thesszalonikai gyülekezet valószínű hogy levelet írt Pálnak azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy itt van-e már az Úrnak a napja? Erre válaszolt Pál így:

2Thess 2:1 "Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus ELJÖVETELÉRE és A MI Ő HOZZÁ LEENDŐ EGYBEGYŰLÉSÜNKRE(episzünagógé=összegyűjtésünkre) nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől,... mintha itt volna már a KRISZTUSNAK AMA NAPJA."

Külön kiemelném, hogy Pál így vígasztalta őket:

2Thess 2:2 "...ne HÁBORÍTTASSATOK MEG(throeó=megijeszt; megretten; megrémül), se lélek által, se beszéd által, se nékünk [tulajdonított] levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja."

Miért rémült meg a gyülekezet annyira, ha ők is Krisztus napja utánra várták az elragadtatást? Vagy nem is hittek az elragadtatásban? A Bibliában benne található az "elragadtatás" szó. Valószínű hogy azért rémült meg a Thesszalonikai gyülekezet, mert azt hitték hogy lemaradtak az elragadtatásról, és az Úr napja érte el őket. Mind az ÓSZ-ben, mind az ÚSZ-ben úgy van említve az Úr napja, mint amikor Isten az ítélettel és a bosszúval foglalkozik. Pál, hogy megnyugtassa őket, azt írja, hogy "az Úr napja" nem jött még el, mert előtte meg kell még történnie az aposztáziának, és meg kell jelennie a törvénytaposónak, "AZOK KÖZÖTT AKIK ELVESZNEK, mivel nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre".

Ha a gyülekezet valóban úgy gondolta volna, hogy az elragadtatásnak a nagy nyomorúság után kell következnie, akkor nem "háborodtak", vagy "rettentek" volna meg, mintha lemaradtak volna a "mi Ő hozzá leendő egybegyűlésünkről(összegyűjtésünkről)". Ezekből, és sok egyéb idevonatkozó versből, amelyeket a (tp) is említett, kikövetkeztethető, hogy nem igaz, hogy a korai gyülekezetben ismeretlen volt a nagy nyomorúság előtti elragadtatás elképzelése, és ez nem egy újkeletű divatos tanítás, és nem is démonok csalfa tanításai, amelyet a szektások találtak ki. A korai gyülekezet hitt az Úrnak a Gyülekezetért való, küszöbön álló visszajövetelében, és nem az Úrnak a napját várták, sőt attól inkább rettegtek, mivel az a harag és bosszú napja lesz. Szinte biztos, hogy Pál apostollal együtt, a korai gyülekezet is a nagy nyomorúság előtti elragadtatásban reménykedett.

Az "utolsó napok" átfogó képének főbb "irányvonala":

1. Keresztrefeszítés.(páska ünnepe, III.Mózes 23. fejezet)

2. Pünkösd.

A nemzetek aratása.

A gyülekezet összegyűjtése, ami az isteni harsona megszólalásával fog befejeződni, és azután megtörténik:

3. Az elragadtatatás, és a Gyülekezet feltámadása egy szempillantásban. (kürtölés ünnepe)

Csak a gyülekezet támad fel, azok, akik Krisztusban aludtak el. Akik pedig élnek, és a Krisztuséi, azok elváltoznak, és velük együtt a levegőbe ragadtatnak az Úr elé.

Amíg az utolsó évhét beteljesedik a földön, addig a gyülekezet Krisztus ítélőszéke elé áll, és utána helyet foglal a Bárány mennyegzői vacsoráján. Ezen a lakodalmon Krisztus lesz a vőlegény, és a gyülekezet a menyasszony. Ezalatt a földön:

4. Góg háború. Izrael elleni szövetséges támadás északról, és a környező országokból. (Valószínű hogy ásványkincsekért)

5. A nagy nyomorúság.(Engesztelés ünnepe)

A földön az utolsó hétéves periódusnak akkor kell kezdődnie, amikor a Góg háború után,(már megvan a tecnológia a fenevad[antikrisztus] bélyegéhez is) az antikrisztus szövetséget köt a zsidókkal, hogy lehetővé tegye számukra a Templom felépítését Jeruzsálemben. 3 és 1/2 év múlva megszegi a szövetséget, és megkezdődik a zsidók, és a Krisztusban hívő szentek üldözése, és ekkor következnek be Isten csapásai és ítéletei a pecsétekkel, a trombitákkal, és a poharakkal.

6. Armageddon.

A világ nemzetei összegyűlnek Jeruzsálem ellen, az antikrisztus vezetése alatt.

7. Az Úr napja.

Jézus Krisztus visszajön a szentekkel, és elpusztítja az antikrisztust, és a világ teljes haderejét Megiddó völgyében.

8. Nemzetek megítélése a Jósafát völgyében.

Itt a nagy nyomorúság túlélői lesznek megítélve. A megítélés szempontja az lesz, ahogy a nemzetek az Úr zsidó testvéreivel bántak. Valószínű hogy ekkor lesz az első feltámadás utolsó szakasza, amikor csak az igazak, a nagy nyomorúság szentjei, és a Krisztus előtti korszak, az ÓSZ szentjei támadnak fel. A Jelenések 20,5 megállapítja, hogy: "A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás."

9. Az ezer éves birodalom.(sátoros ünnep)

Krisztus ezer éves királysága alatt, a sátán meg lesz kötözve, és a "juh" nemzetek és a zsidó maradék fogja alkotni Krisztus királyságának a magját. A végén újra el lesz oldozva a sátán, hogy megrostálja a nemzeteket, és sikerül is elhitetnie majd azokat, akik csak kényszerből járnak fel Jeruzsálembe az Úr imádására.

10. A második Góg Magóg háború.

Újra Jeruzsálem ellen gyűjti a sátán a nemzeteket. Isten elpusztítja őket a mennyből származó tűzzel. A sátánt pedig a végső gyötrelem helyére vetik.

11. A nagy fehér trón, a végső ítélet, és a második feltámadás.

Minden hitetlen halott, minden korból feltámad, és megjelen Isten előtt a végső ítélet kimondására.

Az ítélet szempontjai:

-Igazság szerint.

-Cselekedetek szerint.

-A kapott világosság szerint.

-Személyválogatás nélkül.

Akinek nincs beírva a neve az élet könyvébe, annak a sorsa, az Istentől való örök elválasztás, mivel ők, örök utálatosságra támadnak fel, a külső sötétségre, az örök tűzre, ahol nem megsemmisülés, hanem örökké tartó sírás és fogcsikorgatás lesz az osztályrészük.

12. Új ég és új föld.(örökkévalóság=szombati nyugalom)

A régi eget és a földet tűz emészti meg, az új földre pedig leszáll az új Jeruzsálem, az aranyváros, aminek Isten és a Bárány lesz a Temploma.

Isten megkezdi az örökké tartó együttlakozását a megváltottaival, örök boldogságban, és szombati nyugalomban.

Sziasztok!

Egy másik kérdésnél felmerült, hogy hogyan lehet felkészülni erre az eseményre. Ötletek? :)

Nos, így utólag még hozzáfűzve - és egy kicsit magamat is felülírva - a lényege az egésznek valójában egyáltalán nem az, hogy az elragadtatás mikor fog történni. Mind a pre-, mind az inter- és a poszttribulációs elméletet ("nagy nyomorúság" előtti, közbeni és utáni elragadtatás) bizonyos mértékig alá lehetne támasztani a Bibliában lévő kinyilatkoztatásokból, de egyiket sem egyértelműen. Ennek pontosan az az oka, hogy Jézus előre megmondta: arról a napról senki nem tud, az ég angyalai sem, csak az én Atyám egyedül.

Ez a nagyon fontos üzenet azt is tartalmazza, hogy nem érdemes az elragadtatás idejéről vitatkozni, sőt még erről elméleteket gyártani sem, mert egészen addig, amíg meg nem történik, senki nem fogja tudni biztosan a választ.

A felkészülés módjáról sok helyen találhatunk útmutatást az Újszövetségben, de legjobban talán Jézus Krisztus tíz szűzről szóló példázata fejezi ki, mit kell tennünk: olajat kell tölteni a lámpásainkba. :)

Máté 25:1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.

Máté 25:2 Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.

Máté 25:3 Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;

Máté 25:4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

Máté 25:5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

Máté 25:6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!

Máté 25:7 Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

Máté 25:8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

Máté 25:9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.

Máté 25:10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

Máté 25:11 Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.

Máté 25:12 Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.

Máté 25:13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.

Az olaj mindig is a Szent Szellem kenetének jelképe a Bibliában, ezért az öt eszes és öt bolond szűz példázatának egyértelmű üzenete: be kell teljesedni Szent Szellemmel, ahogy Pál apostol is mondja az Efézusi levél 5. fejezetében.

"Ef 5:15 Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal [=tökéletesen az eredetiben] járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek:

Ef 5:16 Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.

Ef 5:17 Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja.

Ef 5:18 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel."

A szűzek és a menyasszony az egyház jelképe, a Vőlegény pedig a Fiú, azaz Krisztus jelképe. A menyegző pedig annak a jelképe, amikor Krisztus magához veszi az egész egyházat, amikor ennek itt lesz az ideje.

A Szent Szellemmel való beteljesedés azt jelenti, hogy mindenkor az Úr vezetését keresve, az Ő akaratában járjunk, ne "aludjunk" el - szellemi értelemben. Olyannak kell lennünk, mint egy lámpásnak, amelyben őrlángon állandóan ég a tűz, és az olajból való utánpótlása folyamatos, hogy nehogy véletlenül pont akkor ne legyen nálunk, amikor a Vőlegény visszajön értünk.

A szellemi értelemben való alvás több helyen is említésre kerül az apostoli levelekben (pl. 1Thessz. 5. fej.), és leginkább az imádkozásban való megrestülést, az Isten felé való "meglangyulást" jelenti. Tehát akinek élő, eleven kapcsolata van Istennel, az nem "alszik", hanem ahhoz hasonlítható, mint aki éjszakai őrségben éberen őrködik (ezt jelenti a Jézus által mondott "vigyázzatok!" [grégoreuó] kifejezés: (éberen) őrködni - a Gergely név egyébként ebből a szóból ered és azt jelenti: éberen őrködő).

Nem véletlen, hogy a világ terhei, a Sátán támadásai (pl. érzelmi terhek, értelmi akadályok, negatív hangulatok stb., valamint a viszály) elsősorban a hívők imaéletét célozzák. Ugyanis a jó imaélet három legfőbb akadálya a bűn, a hitetlenség és a meg nem bocsátás. Ha az ellenség eléri, hogy ezek közül valamelyiknek átadja magát egy hívő, akkor nyert ügye van. A teljes megtérésre való törekvés és a rendszeres imaélet elég erőt ad egy hívőnek ahhoz, hogy ezek a támadások semlegesítve legyenek. Ezért tehát a felkészülés legfontosabb eszköze: az imádkozás.

Mert az Isten királysága erőben áll. (1Kor. 4:20.)

"2Tim 1:7 Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét."

Hadd idézzem Kenneth Hagint: "Kevés ima, kevés erő. Több ima, több erő. Sok ima, sok erő!" :)

(Tp.)

Sziasztok!

Igaza van (Tp.)-nek. Jó volt olvasni amit írt. Annyival egészíteném még ki, hogy a Gyülekezet elragadtatása előtti aposztázia jelenthet szeretettől való szakadást, és jelenthet hittől való szakadást is, amolyan elvilágiasodást. Erre nagyon jó példa a II.Timóteus 4-es fejezete. Pál apostol itt szembeállítja azokat a keresztényeket, akik a világot szeretik, azokkal akik vágyva várják az Úr megjelenését. Olyan keresztények maradhatnak majd hoppon, akik a figyelmüket nem az Úr visszatérésére, hanem a világra irányítják:

2Tim 4:8 "Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik VÁGYVA VÁRJÁK az ő megjelenését."

Vágyva várják= kétszer szerepel egymás után! az "agapaó" szó, ami azt jelenti: barátságosan fogad, szívesen lát, kedvel, többre tart, szeret.

Ebben a levélben, Pál az ilyen Messiás visszavárókat szembeállítja azokkal a hívőkel, akik elfordultak tőle a világhoz ragaszkodva:

2Tim 1:15 "Azt tudod, hogy elfordultak tőlem az Ázsiabeliek mind..."

2Tim 4:10 "Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván("agapaó")...

Azok a keresztények járnak majd pórul, akik a modern keresztet veszik fel magukra, a szívükben nincsenek az Úr felé fordulva, és azt gondolják hogy a kereszt nem kivégzőeszköz, hanem barátságos társ. Pál apostol azt mondta magáról, hogy ő a Krisztus keresztje által meghalt a világnak, a régi barátainak, és mindenkinek. Nem egyezkedett a világgal. A kereszt az Ádámi ember halála:

2Tim 2:11 "Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is."

Amíg a lelki hívők jellemvonása az, hogy önmaguk megvalósítására és naggyá tételére, és minden áron hangos sikerre és elismerésre, nagy karriarre törekszenek, addig a szellemi emberek megtagadják önmagukat a Bárányt követve, és legyőzik a világot. A megtérés nem a cél, hanem egy élethosszig tartó megszentelődési út kiindulópontja.

Az elhívásunk sorrendje: szenvedésen és alázaton keresztül a dicsőségbe, béketűrésen át az uralkodásba.

2Tim 2:12 "Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket."

A modern keresztet felvevők, továbbra is a saját gyönyöreiknek élnek, csak amolyan keresztény mázzal. A régi életük irányonalai megmaradnak, csak már nem alkoholban és erkölcstelen dolgokban lelik kedvüket, hanem keresztény énekek éneklésében, meg az összejövetelek alatti hallelujázásban. De nincs teljes szakítás a régi élettel, nem is biztos hogy az Ige iránti szomjas szeretet miatt járnak gyülekezetbe, mint ahogy Kornéliusz köszöntötte a házánál Pétert:

Apcs 10:33 "Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten neked parancsolt."

A világhoz való alkalmazkodás, nem mozdítja elő Isten ügyét. A hívőknek soha nem lehet céljuk az, hogy az életet minél jobban kiélvezzék:

2Tim 2:4 Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.

Nincs olcsó dicsőség, hanem az előtte levő út tele van feladattal, odaszánással, áldozathozatallal. Pál apostol is tudta, hogy csak úgy szakíthatja át a versenyszallagot, ha minden erejét megfeszítve fut:

Zsidó 10:39 "De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet(pszhüké=lelkünket) nyerjünk(megtartsuk)."

Kedves (Tp.) és Viktor06!

Köszönöm a válaszaitokat.

Gone for oil. :)