Hogyan tudom dicsőíteni Istent?

énekkel, imával dicsőíted az Urat. A szépen , figyelemmel, odaadással végzett munkával is dicsőíted az Urat.

J.S.Bach és Haendel is, művei végére mindig odaírták:

Soli Deo Gloria.

Egyedül Istené a dicsőség

[link]

*

Volt egy nagyon érdekes mester, Eckhart mester, XIVszázadi domonkosrendi szerzetes. Érdemes lenne olvasnod a beszédeit, megjelentek az utóbbi években magyarul is. (most hirtelen itt ezt találtam:

[link]

könyv: Az értelem fénye

[link]

*

Meister Eckhart mondja valahol:

tuladonképpen az is elég lenne, ha azt mondanám:

KÖSZÖNÖM

Technikai kérdés egy nem hívőtől:

Fogadjuk el munkahipotézisként, hogy van Isten, és hogy tényleg mindentudó, mindenható és maga az abszolút tökéletesség, ahogyan azt hiszitek is.

Ebben az esetben a kérdésem az, hogy magának a tökéletességnek tulajdonképpen miért van szüksége dicsőítésre?

- Kizárható ugyebár az a lehetőség, hogy önbizalomhiányban szenvedne, tehát ezért nyilván nem. (És különben is, mit számít az abszolút tökéletességnek az a jelentéktelen kis porszem, amit ember néven amúgy is ő maga teremtett; nyilván egy programozó sem esik hasra attól, ha ír egy olyan programot, ami kiírja neki a képernyőre, hogy "Nagy vagy, haver!")

- Kizárható az is, hogy bármilyen egyéb hangulati ok miatt kellene neki. Mert hiába magányos ugyan abban az értelemben, hogy egyetlen, mégis mivel abszolút és maga a tökéletesség, ezért esetében nem beszélhetünk olyasmikről, mint "rossz érzés" amiatt, hogy egyedül van.

- Kizárható az is, hogy öntelt, beképzelt és fennhéjazó lenne, mert ugye ezek a jellemvonások megint csak nem passzolnak az abszolút tökéletességhez.

De akkor mégis miért...?

A programozó hasonlat ott sántít, hogy Isten saját személyiséget, szabad akaratot adott a teremtményének, az embernek, aki szabadon dönthet arról, hogy dicsőíti-e vagy nem, szereti vagy utálja, esetleg abszolút nem foglalkozik vele, el sem hiszi, hogy létezik. És ha már van választás, akkor örül, hogy ha az ember a jót választja.

Inkább akkor már a szülő és gyermeke hasonlóság ál fent. A szülő is örül, ha a gyereke jó viszonyban van vele.

Másrészt áldozatot is hozott az emberért, fia személyében az Isten maga halt meg, hogy az embernek ne kelljen mindenképpen meghalnia, legyen menekülő útja a halálból. Tehát gondolom az sem esik neki rosszul, ha ezt elismeri és átérzi az ember. Az meg gondolom nem esik neki túl jól, ha erről valaki udomást sem vesz vagy tagadja.

Talalj dolgokat, amikben oromod leled, amikben ralelsz az elet csopdajara! Pl. tancolo embereket, vagy egy kis allatot!:)

Vagy a szep felhoket, vagy viragokat: amikben ra studsz csodalkozni a vilag csodajara!:)

Ez nem muszaj latvany legyen, lehet szinhazi elmeny is, vagy hoyg Te tancolsz, enekelsz, elmerulsz a matematikaban.. amiben csak erzed a flow-elmenyt.:)

re23:41"a tökéletességnek tulajdonképpen miért van szüksége dicsőítésre? "

a hívőnek van szüksége a Teremtőjének a dicsőítésére.

Az alázat, a hála, amire szüksége van a hívő lelkének. Hogy ne akarja magát(egoját) a mindenható fölé rendelni.

Hogy a Teremtmény ne akarja felülbírálni, legyőzni,

magaalá gyűrni Teremtőjét.

A hála - amit a művészek az isteni ihletért éreznek, az, ami a Soli Deo Gloria (Bach) - hálát váltja ki belőlük.

A hála nagyon szép dolog.

A 'hála' és a 'kegyelem' a görögben [kharis] a latinban[gratis] ugyanaz a szó!.

Valaminek a 'kifelé' és 'befelé' mutató hatása. Ez egyszerre mind a kettőt jelenti, és ez egyszerre van.

Ha hálás vagyok szívemben - kegyelem járja át életemet.

A hálátlan élete kegyetlen.-

Ezekért.:))

Amúgy, hogy a kérdezőnek is válaszoljak, meg kell nézni azt, hogy Isten miért is teremtette az embert. Azért, hogy társasága legyen, együtt éljenek, beszélgessenek.

Miután rosszul alakultak a dolgok (bűneset), de Neki sikerült mégis lehetőséget teremtenie a happy end-re, ezután is ugyanaz a célja, mint a teremtéskor, az emberrel lenni közösségben, boldognak látni a teremtményét. Tehát Ő ezt szeretné kapni tőled a legjobban, a közösséget Vele. Jézus is azt kéri az embertől, hogy fogadja Őt a szívébe. Márpedig akit szeretünk, annak azt szeretnénk adni, amit ő kapni szeretne. Úgyhogy nem adhatsz neki nagyobb dolgot, mint magadat.

Itt a legtöbben olyan egyoldalú, emberi módon közelítették meg a dolgot, amit a Biblia egyszerű szavával egészítenék ki: Meg kell ismerni először Isten akaratát és igazságát, és hirdetni kell azt.

Ugye ismeritek? "Tegyetek tanítvánnyá minden népeket..."

Ez lenne ma egy kereszténynek a fő kötelessége!