A mások előtti meztelenkedés bűn Isten szemében?

Szívesen. :)

Vitához vezetne? Magadat ismered túl agresszívnak, vagy rólam van ilyen sárkányos benyomásod? :)

Viccen kívül:

1. Bárki bármit ír, az átlagember két lehetőség közül választ:

a., Ha beleillik az addigi elképzelései közé a dolog, akkor elfogadja, beilleszti.

b., Ha nem illik bele, akkor kihajítja.

Na, ezért nem szeretem a vitákat. Mert nagyon ritka, hogy valaki hajlandó "meggondolni magát", azaz egy számára addig "idegen" elemet elfogadni, beépíteni a saját kis rendszerébe. Mondhatnám úgy is, hogy nehéz megkérdőjelezni az addig tévedhetetlennek hitt önmagunkat, vagy akár csak kiszélesíteni a határokat.

2. De főleg akkor nem szeretek vitázni, ha a partner kocsmai stílusban adja elő magát; ill. ha látványosan félreért, félremagyaráz, kiforgat, csűr-csavar, személyeskedik, támad, anyázik, stb. a

Szóval, inkább az utóbbira gondoltam, mikor írtam az előző választ; ha ezt el tudjuk kerülni, akkor ne fogd vissza magad azokkal a kérdésekkel. :)

"Az,hogy a szabad akarat nemcsak neked adatott meg,hanem minden embernek egyenlően.Ha te keresztény hívő vagy,akkor vonatkozik rád a "Ne ítélj,hogy ne ítéltess" mert a Biblia szerint az ítélkezés Isten dolga,nem az emberé."

Én nem ítélem el azokat akik hiányosan öltözködnek. A legtöbben nem is tudják hogy ezzel hibát követnek el. Embereket nem szabad nekünk elítélni, de ez nem jelenti azt hogy a rossz tettekkel egyet kell értenünk vagy hogy azokat akik rosszat tesznek nem kell figyelmeztetni.

"No,de mi van akkor ha pl.én fel vagyok öltözve hosszú ruhában,és beszélgetek egy férjes asszonnyal,mert a főnököm,és ő szexuálisan megkíván engem? mégcsak a magam kényelméből sem öltöztem hiányosan,nemhogy azért,hogy szándékosan elcsábítsam.Csak nem azt akarod mondani,hogy egy ilyen szituációban én lennék a bűnbak? De ugyanezt el lehet mondani fordított szituációban is."

Ebben a példában a főnököd követ el bűnt, azzal hogy nem uralkodik magán és nem áll ellen a kísértésnek. Vagyis nem mindig az tehet egy ilyen esetben a "megkívánásról" aki a "megkívánt" személy. De ha mondjuk kihívó hiányos ruhában megy valaki dolgozni, az másokat ezzel bűnre csábít. Ráadásul a hiúsággal is könnyen lehet hogy problémája lesz.

@Kérdező

"Mindkettő:)"

Hát akkor: Szervusz, sárkány-kolléga! :)

De azért ez így nem fair ám: Ezek szerint te tudod, ki vagyok (vagy legalábbis van némi infód); én viszont abszolút nem tudok eddigi benyomásokra támaszkodni... :((

Az biztos, hogy írni elég sokat tudunk mindketten... :)

Nem vagyok egy nagy teológus vagy biblia-magyarázó, de a saját véleményemet azért le merem írni a kérdéseiddel kapcsolatban.

1. A bűneset előtt egy különleges, közeli, bizalmas kapcsolatban élt az ember Istennel. Ez tört meg a felek között, ezért más minden. De alapon a testiséggel kapcsolatban fontos tudni, hogy a Biblia alapján az embert alapon olyan lénynek teremtette Isten, aki 3 részből "áll", fontossági sorrendben: szellem, lélek, test. Megjegyzem, ez _egyfajta_ magyarázat, egy másik szerint a szellem a lélek része (vagy fordítva?); de a lényeg, hogy semmiképpen nem a testen van a hangsúly.

Ezen felül pedig: Az igaz, hogy a testet Isten alkotta meg, és - jééé! - a szexualitást is, méghozzá örömszerző /és gyermeknemzési/ tevékenységnek; de nagyon fontos, hogy mindezt kizárólag bizonyos "szabályozott" körülmények közötti használatra. Értsd: Intim, bensőséges, elkötelezett, szövetségi kapcsolatban.

Tehát Istennek nemhogy nem volt problémája ezzel, hanem egyenesen Ő találta ki így... :)

Nem tudom, feltűnt-e, de amikor az első emberpár még mezítelen volt, _senki_ más ember nem volt körülöttük, csak az Úr... Tehát nem jó hivatkozási alap ezt az állapotot felhozni a mai viszonyok között.

Tehát eddig két ellenérv: 1. A "nézőközönség" akkor még nem volt; 2. Ha lett volna is, a testiség, a szexualitás két ember közötti intim viszony. /És itt elsütném a régi poént: Isten Ádámot és _Évát_ teremtette meg, nem pedig Ádámot és Bélát. :) /

2. Az említett természeti népekről: Mivel az előző gondolatmenetedre építettél, ezért ez a feltételezésed alapon kiesett a versenyből. Azért annyit mondanék róla, hogy - már amennyire én tudom - nem minden törzsnél van ez így... Ha pedig így van, az nem követendő példa számunkra, akiknek van valamennyi ismeretünk Istenről. Érdekes egyébként, hogy valamennyire az ilyen törzsek tagjainál is a miénkhez hasonlóan működnek bizonyos dolgok: Hallottam olyan bennszülöttekről, akik éjszaka mentek tyúkot lopni... Ez tehát azt mutatja, hogy ha nincs is ilyen külső törvény náluk, de belül, a lelkiismeretükben valami megszólalt.

És már csak azért sem reális annak feltételezése, hogy szorosabb kapcsolatban élnének Istennel, mert az intim kapcsolaton kívül van ám még egy fontos "szabály", ami egyébként a többi szabályhoz hasonlóan olyan, mint egy biztonsági korlát egy meredek, keskeny, veszélyes hegyi úton a szakadékok mellett... Szóval, a monogámia... Megelőzve, hogy az Ószövetségben időnként előforduló nőcsábászokkal hozakodj elő, már most mondom, hogy a többnejűséget bár Isten elnézte, de közel sem volt az Ő teljes akarata. A válás sem, erről maga Jézus mondta, hogy az emberi szív keménysége miatt engedte meg Mózes, hogy válólevelet adjanak a férfiak bizonyos esetekben a feleségüknek. Szóval, ez a vonat megint kisiklott...

3. Na, akkor megnyugodtam; a környéketeken lakó asszonynépekre nézve örömteli hír, hogy nem fogsz kiugrani a parkban valamelyik bokorból egy szál szétnyitott ballonkabátban... :)

Amúgy meg ez is micsoda dolog már, hogy eddig mindenki azt hitte, hogy valami unatkozó, naturista eszmékkel barátkozó kis liba vagy; és csak most közlöd, hogy de-nem-is-ám... Lehet,hogy én meg akkor inkább nem is hiszem el...

Az öltözködésről mondtam, hogy nem a hosszúgatyós - edzős változatot tartom követendőnek; sztem én ki nem bírnám, bár tiniként egy ideig túléltem...

4. Ismétlem magam: Nem, a szabad akarat nem arról szól, hogy az ember azt tesz, amit akar. Legalábbis nem így. Persze a döntés minden dologban a mi kezünkben van, választhatunk jó és rossz között - ez az általános értelmezés. A te "problémádra" is lefordítva: Ha tudod valamiről, hogy rossz, választhatod, de viselned kell a következményeit. Ha bizonytalan vagy, de tudod, hogy másokra negatív következményekkel járhat, akkor józan ésszel meggondolva nem fogod megtenni. Igazából én úgy gondolom, hogy a szabad akarattal lehet élni, és lehet _visszaélni_, ez utóbbi semmiképpen nem helyes.

De ismerek egy másik értelmezést is: Szabad akaratod onnantól kezdve van, hogy Istenhez, Jézushoz tartozol. Ugyanis előtte nem sok esélyed van helyesen dönteni, ellenállni bizonyos bűnöknek, tehát nem beszélhetünk arról, hogy szabadon döntöttél volna, szabadon választottad volna a rosszat. Viszont az újjászületés után már van esélyed a jót választani, ellene állni a rossznak. Nagyon kisarkítva ez azt jelenti, hogy szabad akaratodból letetted a döntési jogodat Isten kezébe, és mindig az Ő útján jársz. Így azt látod helyesnek és jónak, ill. bűnnek, rossznak, amit Ő annak tart, és nincs vita meg kiskapuk keresése...

Na, remélem, most jól összezavartalak, úgyhogy mehetünk tovább. :)

5. "van,aki azt is elítéli,ha a másik ember vonzó az ellenkező nem szemében,mert irigykedik,hogy ő nem az."

Hihihi, ezt jónak címezted... Nekem is ez volt az egyik álérvem annak idején a saját álláspontom igazolására... Mármint még a miniszoknyás / lasztexnadrágos / stretchfarmeres ésatöbbis időszakomban. Felejtsd el, butaság. :) Persze, biztosan vannak, akiket ez motivál, de ne ezzel foglalkozz; kérdezd inkább az illetékest. :)

Úgyis azt gondolom egyébként, hogy ha te is olyan nyakas vagy, mint én voltam annak idején, akkor hiába beszélek / beszélünk itt neked. Majd - remélhetőleg - neked is lesz egy pont, amikor elfogadod ezt a látásmódot. Lehet, hogy erre is érvényes az, hogy nem jó, ha emberek megpróbálják rád erőltetni a véleményüket. Jobb, ha Isten győz meg, ráadásul pontosan időzítve. Ugyanis ha még nem vagy elég érett a dologra, hogy így mondjam, akkor pont az ellenkező irányba mehetnek a dolgok, azaz az ellenállás felé... Vagy sértődés, kiakadás, kiábrándulás felé.

Am. sztem nem helyes bárkit is bármiért elítélni, pláne olyasmiért, amiről nem tehet (pl. kövérség, rasszok).

A mai magyar joggyakorlatot a párhuzam kedvéért hoztam fel, nem vagyok ám olyan tök, hogy azt hinném, hogy az érdekel. Csak nem rossz belegondolni, hogy amíg van jónéhány olyan dolog, amelyben a világi jog sokkal megengedőbb, mint Isten törvényei, addig van néhány ilyen példa is...

6. Összefoglalva: Isten nem ítéli el a saját tervét, alkotását, azaz az embert. A bűnt viszont nem szereti, hogy finoman fogalmazzak. Most még különben is a kegyelem ideje van, tehát nem fog fejbevágni senkit egy bunkósbottal... /Remélem, nem egy felhőkön ülő, lábat lógató, kaporszakállú öreg bácsinak képzeled Őt, mint itt sokan.../

Ezzel sem szabad visszaélni persze; Istent úgysem tudjuk becsapni, felesleges lenne próbálkozni. De egyszer mindannyiunknak meg kell állnunk majd az Úr előtt.

7. Bár nem tőlem kérdezted, de hadd reagáljak még a ledér főnökasszony esetére is - bár remélem, csak kitaláltad a szitut... :)

Ugyanaz a helyzet, mint amit írtam a bundakabátról. Ha valaki tisztességesen öltözködik, akkor nem lehet hibáztatni őt ilyen esetben. Az a rossz, aki rosszra gondol, tudod. És főleg, aki tele van rossz kívánságokkal... Hogy is mondjam világosabban, ha a bundásat nem értetted, de úgy, hogy ne botránkoztassak meg senkit... Szóval, ha valakinek "röntgenszeme" van, akkor mindegy, milyen ruha van a másikon; de a., erre nem tanácsos hivatkozni a lenge öltözéket igazolandó; b., a röntgenszemű fejében van a baj, így ez az ő bűne.

Egyébként ha esetleg mégis valós a helyzet, akkor ne maradj vele kettesben lehetőleg; ill. ha mégis úgy adódik, akkor kövesd József példáját: Szégyen a futás, de hasznos... :)

Nos, ennyi tellett tőlem; és remélem, elég sárkányosra sikerült. :)