Mi a véleményed arról, hogy több helyen a papok a templomban politizálnak?

Sziasztok!

Nálunk az a hír járja, hogy a választás előtt a gyónás utáni bűnbocsánat egyik feltételke volt, hogy a fideszre szavazzon a hívő.

Persze én nem voltam ott ezért sem megerősíteni sem megcáfolni tudom.

De szerintem sincs, pontosabban nem volna szabad, hogy köze legyen egymáshoz a politikának és a hitnek.

Hogy miért?

Mert a hit és a szeretett egyesít engem és mondjuk az Afrikába élő testvéremet, nem a fidesz és nem sz mszp.

Mert nem a politikusokban bízok, hanem Istenben - rá szavaztam.

Mert Jézus nem politizált, nem akarta legyőzni a rómaiakat, vagy a szaduceusokat, vagy a farizeusokat.

Mint keresztény őt szeretném követni.

Ha nem politizálnak, az a baj, hogy "hol van ilyenkor az egyház, miért nem áll ki ez meg az mellett/ellen?". Ha politizál, akkor az a baj, hogy "jaj, visszamegyünk a középkorba, ne politizáljon az egyház!" Ha az utcán politizálunk, akkor az a baj, hogy "térítünk", meg "ráerőszakoljuk másokra a hitünket, maradjunk a templomban". Ha a templomban maradunk, akkor "miért politizálunk Isten házában?" Ha Isten házában sem politizálunk, akkor kezdődik a kör elölről.

Visszatérek első hozzászólásomra: minden hívőnek vallásos kötelessége, hogy politizáljon, kivegye a maga részét a közéletből, és azon munkálkodjon, hogy azt a közjó és az igazságosság felé mozdítsa. A templomban is, meg az utcán is. A Katolikus egyház Katekizmusa pl. így ír erről:

"2239 Az állampolgárok kötelessége, hogy a társadalom java érdekében nyújtsanak segítséget a polgári hatalomnak az igazság, az igazságosság, a szolidaritás és a szabadság szellemében. A haza szeretete és szolgálata a hála kötelességéből és a szeretet rendjéből következik. A törvényes hatóságok iránti alárendeltség és a közjó szolgálata megkívánja az állampolgároktól, hogy betöltsék szerepüket a politikai közösség életében."

Az állam és az egyház szétválasztását már Jézus is megfogalmazta: Az én királyságom nem evilágból való. Adjátok meg a császárnak ami a császáré. Azaz fizessétek ki az adót, ne szegjétek meg a törvényt, de ne foglalkozzatok vele. Ezért nem hitték el a zsidók, hogy Ő a messiás,mert azt hitték a szabadító majd egy politikus lesz, egy hadvezér aki megszabadítja Izraelt. nem egy ácsfiúra számítottak, akinek egyik az első csodatételei közül az volt, hogy egy római százados szolgáját meggyógyította.

A politizálás nem keresztényi dolog, és a papoknak távol kéne tartania magát tőle. Az állampolgár kötelessége, ha szavaz hogy tájékozódjon, azaz nézzen utána a dolgoknak. De a politizálás nem keresztényi viselkedés.

Mint mondtam, egy hívő keresztény politikai célja csakis a jólét és az igazságosság előmozdítása lehet. A hatalom nem hiszem, hogy ördögtől való dolog, egyéb esetben tessék a politikusoknak felróni ezt. Ők tényleg pénzért és hatalomért csinálják. Akire rászavaznak, annak hatalma lesz. És pénze.

A másik probléma a pénz. A kérdés ezzel kapcsolatban pusztán annyi, hogy jogos és törvényes pénzről van-e szó, avagy nem. Előbbi esetben van-e ez ellen kifogás? Utóbbi esetben pedig nincsen-e benne a Katekizmusban az is, hogy a visszaélő hatalom ellen fel kell lépni a híveknek?

A harmadik probléma a térítés. Sok esetben a hitünk puszta szóba hozatalát is térítésnek nevezik, pedig mi nem vagyunk házalók. Csak egyszerűen nem látjuk okát annak, hogy magunkba fojtsuk azt, amit igaznak vélünk, és szó nélkül tűrjük az igaztalanságot. Legalábbis én. Katolikusok nem is tudom, hol és mikor térítettek komolyabban utoljára, mégis mindig, mindenért rajtunk csattan az ostor.

Arról, hogy templomokban pártpolitizálás folyt volna én nem tudok. Pedig tudhatnék, mert nagy botrányt kerítettek volna neki, ha lett volna. Engem jobbikosként érintett is volna, mivel egyesek szerint állítólag a Fideszre szavazásért osztogattak bűnbocsánatot, illetve a választások előtti püspöki körlevelet is burkolt Fidesz kampánynak vélték páran. Én személy szerint nem, és nem hiszem, hogy a gyerekek bármi rosszat tanulnának a misei prédikációkból. A gyóntatós dolgot pedig túlzásnak tartom.

Utolsó előtti: felekezetenként, egyházanként más a megítélés. Vannak, akik szerint születésnapot ünnepelni is bűn, vannak, akik 1000 éves királyságok alapításában segédkeztek. Ezen most ne vitatkozzunk. Az én egyházam szerint mindenkinek kötelessége lenne, hogy a hitünk parancsait politikailag is érvényre juttassa. Én logikailag is ezt tartom ésszerűbbnek. Igaz, a politikának nincs túl jó hírneve, de ezt nem önmagának köszönheti, hanem a korrupt, machiavellista politikusoknak.

Egyébként alapból tárgytalan a vita erről, mert semmilyen keresztény/katolikus politikai kezdeményezésről nem tudok (A KDNP szerintem más vallást képvisel). Arról pedig, hogy a templomban van-e politizálás, az a véleményem, hogy hagy legyen. Nálunk a papok nincsenek isteni tévedhetetlenséggel felvértezve, politikából pláne nem. Ha téved, és rossz lóra tesz, hát ő dolga. A híveknek pedig nem árt, ha a saját eszüket is használják, és nem értenek egyet. De, jegyezzük meg, semmi bizonyíték nincs arra, hogy bárhol bárki kiejtett volna akár egyetlen pártnevet is a templomban.

Szia!

Jézus Krisztus nyilvánvalóan kijelentette, hogy ennek a világnak istene Sátán. A keresztények pedig "jövevények és vándorok ezen a világon". Aki itt akar berendezkedni, az igen csak helytelenül cselekszik.

Pál apostol felhívta a figyelmet, hogy "tartassanak könyörgések...a hatalomban lévőkért", hogy "csendes és nyugalmas életet éljünk". Jézus és az apostolok mindig távol tartották magukat a politikától, úgy helyes, ha a Krisztus követők is így tesznek. Ne legyünk naívak, a történelem bebizonyította, hogy "akik kegyesen akarnak élni üldöztetni fognak". A hamis vallásosság soha nem tolerálta az igazit...

Üdv. Péter

Én is osztom Ozmium véleményét, mivel szerintem paradox dolog a kereszténységet és politikát teljességgel különválasztani. Nyilván egyenlőségjelet tenni is. De politizáló keresztények nélkül ma valószínűleg nem létezne kereszténység.

A politika nem választható el a társadalomtól. Manapság a korrupt politikusoknak köszönhetően meglehetősen negatív színezete van a politika szónak, holott ez korántsem szükségszerű. Ha az ember társadalomban él, akkor nem tudja megkerülni a politikát. Anélkül nem létezik társadalom. Ha a keresztények folyton elvonatkoztatják önmagukat ettől, akkor éppen ellenkezőjét érik el, mint amit szeretnének. Nemcsak rossz és sátáni politika létezik a világon. A politikát is lehet jól használni, vagy önzően, de mondjuk az orvostudományt is, érdekes módon attól sokkal kevésbé zárkóznak el az emberek (és ha e világ istene a Sátán, akkor az orvostudomány istene is a Sátán.)

A politika nem más, mint az emberek közösségi életének megszervezése. Addig el lehet kerülni a vallás és a politika összefonódását, amíg a vallás csak emberek kicsiny közösségét érinti. De ha már a emberek millióiról van szó, akkor ez kivitelezhetetlen és értelmetlen. Vagy hogyan várhatnák el mondjuk a keresztények, hogy az állam lehetőséget biztosítson a vallás megélésre, ha maguk nem vesznek részt az állam megszervezésében? Hogyan várhatnák el, hogy az Országgyűlés keresztény értékrendnek megfelelő törvényeket hozzon, ha tesznek arra, kik a törvényhozók? Könnyű addig szekularizációról beszélni, amíg az állam ilyen toleráns a vallással. De ha az állam mondjuk üldözné a keresztényeket, akkor is bátran vállalnák a hitvallásukat? Az emberek nagy többségének nincs kedve mártírhalált halni, vagy a családjának rosszat okozni, és ez így is van rendjén.

És ezért én a politizálást teljesen normális, sőt, szükséges dolognak tartom. Ahogy a pap prédikálhat a keresztény értékek megvalósításáról a családon belül, ugyanúgy prédikálhat a keresztény értékek megvalósításáról az országon belül. Hiszen csak a lépték a más, de mindkettő emberek közös életéről szól.