Kíváncsiak vagytok, a 2011-es népszavazás eredményére?

Nagyon elterjedt téves vélekedés, hogy a vallás magánügy.

Ezt általában azok mondják, akik hitetlenek. (úgy értem, hogy nem keresztények). A keresztény számára a vallás nem bezárkózás, hanem szolgálat mások felé. Bizonyságtétel.

A keresztényeknek igyekezniük kell az élet minden területén hitük szerint élni.

Arra számítok, hogy a keresztények száma csökkenni fog. A hitüket csak elvétve gyakorlók korábban még elmondták, hogy keresztelés (vagy felmenők alapján) milyen vallásúak, mára megtanulták, hogy az menő, hogy nem mondják. Ez a kereszténység ellenfeleinek siker lesz.

Hazánkban a hitüket gyakorló keresztények száma lassan, de nő, ők nem fogják letagadni.

A jóslásban, keleti katyvaszokban (itt úgy értem, hogy nem tiszta keleti vallásban, hanem azokból kiszedett elemekben), a babonákban, a fengsuiban, az okkultizmusban hívők száma növekedett jelentősen. De ők se igen vallják majd be...

"Csakhogy a keresztség nélkül semmit ér a vallásosság, ahogy a többi szentség nélkül sem."

1. Nem tudom, hogy jön ez ide. Aki gyakorló keresztény, az nyilván meg is van keresztelve.

2. A problémám inkább az, hogy sokan bemondják magukat kereszténynek, még ha a keresztelésük óta nem jártak templomban, akkor is.

3. Melyik vallásosság? Tudtommal a zsidók, muszlimok (és még sokan mások) nagyon jól megvannak a vallásukkal keresztség nélkül is.

Igen, kíváncsi vagyok, bár nem gondolom, hogy hiteles képet fog mutatni a valós helyzetről.

Kivételes eset, de 100 %-ban egyetértek gyakorivalasz2 ma 16:07-es válaszával. :)

Nem tudok pontos számot mondani, mennyi lehet a valamikor csecsemőként megkereszteltek között azok aránya, akik rendesen gyakorolják a vallásukat, de úgy tudom, csak töredéke. /Én kb. 10 %-ot hallottam, de ez nem hivatalos adat; nem is tudok ilyen jellegű statisztikáról. A kat. egyházban "gyakorló katolikusnak" hívják ezt a csoportot, ha jól tudom./

Plusz ott vannak még a bármely más felekezetbe áttérők (katolikusból bármely nagy vagy kisebb protestánsba és fordítva); kereszténységből más vallásra áttérők (és fordítva)...

"Csakhogy a keresztség nélkül semmit ér a vallásosság, ahogy a többi szentség nélkül sem." - Ez a katolikus álláspont, egyik protestáns felekezet sem ért egyet ezzel tudomásom szerint.

@gyakorivalasz2 ma 16:58

Csak azért, mert most annyira egyetértettem Veled. :)

1. Nem annyira nyilván. Sokan vannak, akiknek kimaradt az életéből a gyermekkeresztség; felnőttként váltak hívővé, és a Biblia tanítása szerint bemerítkeztek. A tévesen keresztelésnek fordított eredeti szó, a görög "baptidzó" ugyanis be- / alámerítést jelent, amikor is az egész testet elborítja a víz, nem csak a homlokra csöppen néhány csepp.

Márpedig a felnőttként hitre jutók között nagyobb a gyakorló keresztények aránya.

A 2. pontoddal ismét 100 %-ban egyetértek. :)

3. A zsidóknál is ismert a bemerítkezés: Voltak és vannak rituális fürdők is, az ún. mikvék, ezeket a hithű zsidók rendszeresen használják; de amiről most inkább érdemes beszélni, az az egyszeri alkalom: pl. Bemerítő (Keresztelő) János sem egy új szokást vezetett be, amikor a Jordán folyóban merítette be az embereket.

Visszatérve a kérdésekhez: Nem tudom, mennyire lesz kimutatható az újjászületett, megtért hívők aránya. Szerintem minimálisan.

És igen, valószínűleg a neten fogom kitölteni a kérdőívet.

"1. Nem tudom, hogy jön ez ide. Aki gyakorló keresztény, az nyilván meg is van keresztelve."

Igen.

"2. A problémám inkább az, hogy sokan bemondják magukat kereszténynek, még ha a keresztelésük óta nem jártak templomban, akkor is."

Igen.

"3. Melyik vallásosság? Tudtommal a zsidók, muszlimok (és még sokan mások) nagyon jól megvannak a vallásukkal keresztség nélkül is."

A katolikus vallásosság.

----

Nem tudom, honnan jött ide a keresztelés etimológiája meg a csecsemőkeresztelkedés, de fontos megjegyezni, hogy a katolikus egyházban a 9. századig rítus (rítus = átadott mód) szerint bemerítették és leöntötték egy hordószerű lavorban.

Ámde mindenekelőtt meg kell határoznunk a keresztség legalapvetőbb feltételeit, mely nélkül az nem lenne keresztség.

Fontos tehát első szempontból megjegyezni, hogy senki sem "önmagát" meríti be/kereszteli meg, hanem egy olyan tőle különb Isten eszközén (ember) át, aki erre jogosult (minden tanítvány az apostolok kézrátételével vagy bemerítésével keresztelkedett meg). Mindegyik szentséget, ahogyan mi nevezzük, mindig az Egyház egyik személye adta át a másik személynek, az átalakulás nem önmagunkból jön létre, hanem az Egyháztól és végső soron Istentől. Nem lenne célja az Egyháznak, ha Krisztus nem kente fel volna eszközéül.

A másik, hogy a keresztelkedésnél nem az volt a lényeg, hogy egy nagy űrtartamú vízbe belemenjen és elmerüljön, hanem az, ami ez után történt: a keresztelő személy, aki elvileg bárki lehet, csak meg legyen keresztelve, kimondja azt, hogy a személyt a Szentháromság nevében megkereszteli, ÉS ezután/azelőtt leönti vízzel. Ez a keresztség két alapvető momentuma, nem pedig az, hogy vízben állva vagy szárazon teszem azt.

A csecsemőkeresztségről pedig annyit, hogy a Biblia nem különbözteti meg a csecsemőt a felnőttől. Mindegyik ember, csak az utóbbinak önálló akarata van, és vonatkoznak rá azon kegyelmek megfosztása, melyet Isten a Paradicsomban az első emberpárra kimondott. Jézus szava, hogy ilyeneké az Isten országa (Lk 18,15-16), arra vonatkozik, hogy a megkeresztelt ember, legyen az testileg felnőtt, lélekben gyermekké kell válnia, újjá kell születnie. Nem azt mondta, hogy _övéké_ az Isten országa, hanem _ilyeneké_. A különbség annyi, hogy az _övék_ azt jelentené, hogy maga a gyermek fizikai mivoltja és természete lenne maga a feltétel, de az _ilyeneké_ elsősorban azt jelenti, hogy a gyermeki természetből fakad az istengyermekség fogalma.

A másik kérdés pedig az, hogy a gyermekkeresztség nem a gyerek akaratából származik vagy igen. Azonban az első pontban megállapítottuk, hogy a keresztségnek nem szükséges a gyermek hozzájárulása. Azt is megerősítettük, hogy a keresztséget Isten műveli az Egyházon keresztül, így objektíven kapja meg mindenki ezt a szentséget, akarata másodlagos. A keresztény gyermek újjászületését a keresztszülők segítik elő, míg akarata önálló és a lelkek megkülönböztetésére képes lesz.

De térjünk rá arra a kérdésre, hogy mit vesztünk, ha gyermekünket nem kereszteljük meg és csecsemő korban meghal. Egy teljesen biztos, hogy örök kárhozatra semmiképpen nem jutnak, ezért Krisztus feltámadásakor üdvözíti őket. De viszont, mivel nincs rajtuk a keresztség jele, a feltámadásig egy közönyös állapotban lesznek, ahol nem szenvednek, de az istenlátás kegyelmét nem kapják meg.

Azt hiszem, mindent kiveséztünk.

Isten áldjon!

ὁ καθολικὸς ἵππιος

A Jézus Krisztus evangéliuma helyett a katolikus egyházat reklámozó, és annak a _nem_ a Biblián alapuló tanításait olvashatjuk ma 21:14 óta, "A katolikus Hippiosz" előadásában.

A cél - más válaszokban bevallottan - a katolikus egyházba való betérítés, ill. az oda való visszatérítés; értelmesnek látszó, de nagyon emberi elképzelésekkel, magyarázkodásokkal, csűréssel - csavarással.

Ellene állok a kísértésnek, hogy megpróbáljam megcáfolni a fenti állításokat, mert más témában sem vezetett eredményre a próbálkozás. Van nekem jobb dolgom is.

Nem tudom, miért érzem úgy, hogy egy ateistával, pl. gyakorivalasz2-vel több közös pont van, így értelmesebb párbeszédet tudnánk folytatni szinte bármilyen témában, mint egyes katolikusokkal...

Úgyhogy csak annyit mondok: Köszönjük, Emese...

Ja, és nyugodtan töröltetheted ismét a válaszomat, ha megint fáj az igazság, hogy rámutattam az eredetitől való eltérésre.