Sötét korszakban élünk?

Igen. A keresztények is így gondolják. Én nem csak azért gondolom így, mert keresztény vagyok, hanem ezt tapasztalom. Elbutulás, eltompulás, celeb kultúra, egyre kevesebbet olvasnak a fiatalok, egyre kevésbé szellemiek a hívők, egyre szájbarágósabb minden, és így sincs sok előrehaladás.

A technika és a tudomány persze fejlődik, de maga az ember ezzel egyenes arányban egyre mélyebbre süllyed, nem csak intellektuálisan, hanem -és főként- morálisan.

Freya

Nem, én úgy gondolom, hogy egyre "világosabb" korszakban élünk. Régen sokkal sekélyesebb volt a moralitás: az emberek önmagukban nem is számítottak értéknek...

500, 1000 vagy akár 3000 éve a társadalom sokkal rosszabb volt: az egyén nem dönthetett a saját sorsáról, mindent a hagyományok, az igazságtalan törvények és a hatalmak irányítottak. Teljesen természetes dolognak számított valakit megölni a társadalmi helyzete miatt, vagy mert épp háború volt, a lányok nem dönthették el, hogy kivel szeretnék leélni az életüket, a fiúk nem dönthettek arról, hogy mivel szeretnének foglalkozni, mert azt is a szülők, vagy a korábban említett hagyományok döntötték el. Senkinek nem volt szabad választása a saját boldogsága felől, a fél világ éhen nyomorgott, a másik fele meg habzsolt az élvezetekben, és valahogy nem nagyon lehet nyomát találni annak, hogy az emberiség igyekezett volna megtalálni "felsőbb énjét", hogy így fogalmazzuk.

Nem dönthetted el, hogy miben hiszel, mit gondolsz, mit teszel - nem volt szabadság.

Persze, vannak a mai kornak is negatív pontjai, ezt nem tagadom. De szerintem a régi világhoz képest nagy előrelépést tett az emberiség. Folyamatosan fejlődik a társadalom, csak nem egyenletesen és talán nem is mindig a jó úton. Az emberek most szabadok: ezt is meg kell tapasztalni, rá kell jönniük, hogy hol vannak a határok. Mert minden ezen múlik: amíg valaki meg nem tapasztalta a végletek hátrányát, addig nehéz megtalálni az arany középutat.

Én azt hiszem, előbb-utóbb ide is el fogunk jutni. Csak idő kell és egy kis türelem, mert ez nem megy évről-évre. Addig meg marad ez a kiábrándult szöveg, ha nem néztél még igazán a világ mélyére...

Aki azt mondja, hogy régen volt még erkölcs és érték, az meg tanuljon még egy kis kultúrantropológiát, történelmet és szociológiát... ;)

Kérdező, én utána fogok nézni, érdekel a dolog.

Én sem egyszerű nosztalgiából mondom, hogy bezzeg régen jobb volt! Csak leszögeztem egy tényt: a fene nagy fejlődés ellenére emberileg sehol sem vagyunk. Hol vannak a hősök? Hol van egy modern Jézus, egy Gandhi egy Szent Ferenc? Mára már kis buddháknak kéne az iskolapadban ülniük...

Az eredeti kereszténységhez képest a mai semmi. (persze voltak sötétebb időszakok, lásd középkor)Azért nem születnek már igazi szent könyvek sem, mert az emberiség nem érti mi az a szent, ma egy profán kort élünk.

Mab, igazad van, az egó szempontjából tényleg jó időket élünk és abban egyet értek veled, hogy mi nem vagyunk azonosak az egóval. Sőt, pontosan az egó felerősödése az, ami szellemi értelemben vaksághoz vezet.

Te tudod, honnan idézek (persze csak emlékezetből, nem pontosan): "A tudatlanok vak sötétben bolyonganak, de még sűrűbb sötétségben járnak azok, akik tudást tudásra halmoznak. Az út máshová vezet, mint ahová a tudás vagy a nem tudás."

Freya

"Hol van egy modern Jézus, egy Gandhi egy Szent Ferenc?"

Azért, mert manapság nem kelt feltűnést egy jó ember, nem biztos, hogy nem is létezik. Persze, én alapvetően nagyon szeretem az embereket, és nem egyszer mondták már, hogy csupán ezért látom ennyire idealista módon a világot.

Mégis, akárhányszor hasonlítom össze a mai helyzetet a régivel, mindig arra lyukadok ki, hogy morális szempontból mindenképp csak fejlődünk. Nem csupán az előbb leírtakra gondolva, hanem sok egyéb dologra is.

A kereszténységből kiindulni viszont - szerintem - nem jó dolog. Régen az emberek nem azért voltak keresztények, mert azok "akartak" lenni, hanem mert az volt kötelező. És most lehet mondani, hogy hinni nem kötelező, de ha az ember hitet keres, és adott korban csupán egy vallás elfogadott/elismert/engedett nyilván afelé fog fordulni - ez mégis közvetett kötelezettség. Ma már nincs béklyóba kötve az sem, hogy miben higgyen az ember.

A globalitás legalább annyi pozitivizmus adott a világnak, hogy manapság egy ember nem azért viselkedik önzetlenül, kedvesen és segítőkészen, mert az elvárt, hanem szimpla belső indíttatásból.