Lehet e még belőlem normális ember?

szegény kicsi lány

az az igazság, hogy pont te vagy a normális.

érett, okos gondolkodásod van.

el kellene menned egy nevelési tanácsadóba, vagy családsegítőbe, hogy tanácsot adjanak neked, mit tegyél

nem tudnál a nővéredhez menni? ott nyugodtabb körülmények között tudnál tanulni, készülni a saját életre.

esetleg kérj kollégiumi elhelyezést. anyádat nem fogod tudni megváltoztatni, te meg legyél egészségesen önző, gondolj magadra, hogy te csak akkor tudsz boldogulni, ha nem hagyod, hogy anyád, meg ez az egész helyzet lehúzzon.

te egy életrevaló lány vagy, merj lépni, később meglátod, jól tetted. értem én, hogy lelkiismeret furdalásod van anyád miatt, de ha rajta segítesz, akkor magadon nem fogsz tudni segíteni, később meg már nem lesz rá lehetőséged, vagy kedved. anyukád sajnos nem tud, vagy nem is akarja, hogy neked jobb legyen, mint neki. talán nem is érdekli.

sok sikert

Előzőnek teljesen igaza van sajnos. Tudom, hogy nagyon nehéz lépés, de muszáj, hogy előbb neked legyen meg, amire szükséged van. Ha neked van, és gyarapodik, akkor tudsz csak másnak is adni magadból. Ha nem lépsz, akkor mindannyian rá fogtok menni. Nagyon fiatal vagy még, most még bírod valahogy, de a készletek kimerülnek. Ha nem mész el, fennáll a veszélye egy ideg összeroppanásnak, és akkor már nem nagyon fogsz tudni mit csinálni.

Nehéz, de szükséges: menekülj, hogy épülj. Ha épülsz, később segíthetsz, mert lesz erőd. Tudom miről beszélek, hasonlóan kemény helyzetben voltam már, de harmincon túl. A rehabilitálódásom utána egy egész évig tartott. Hallgass a józan észre, pucolás onnan!

Szerintem egy jó közösséget kellene keresned és egy lelki vezetőt.

Az nagyon szép dolog tőled hogy édesanyád kellemetlen tulajdonságait elviseled és még segítesz is neki.

De ha úgy gondolod hogy nem bírod tovább akkor szerintem 1 év múlva (18 évesen) nyugodtan elköltözhetsz otthonról. A Biblia szerint tisztelni kell a szülőket (ez is nagyon nehéz néha) de azt nem kell hagyni hogy az egész életedet tönkretegyék. Ha tudsz akkor imádkozz édesanyádért és az élettársáért. Ez azért is jó mert ha ezt teszed (akár erőltetve is) akkor a haragtól amit feléjük érzel meg fogsz szabadulni.

Szia!

Számodra nincs vége az életnek, hisz van egy kapaszkodó akit ha hittel

kérsz meglesz! Hívd segítségül Jézust Ő megszabadít minden gondodtól!

Azt mondja Jézus "gyertek hozzám"! Hidd el segít! Ő ÉL! Személyesen

tapasztaltam az Ő szeretetét!

Én is hasonló problémákkal küzdöttem, de most teles életet élek!

Küldök egy linket! Azt az imát mond el hangosan, persze hittel! És

persze ami a legnehezebb meg kell bocsájtanod Édesanyádnak, és nevelő

szülődnek is! Isten azt mondja, hogy "tiszteld Atyádat és Anyádat,

hogy hosszú életű legyél ezen a földön!"

Még ha roma is a nevelő szülőd az sem baj, hisz Isten sem

személyválogató!

Isten szeret téged, és azt akarja, hogy az életed helyre jöjjön!

Küldöm a linket!

Áldjon az Úr! Imádkozom érted!

[link]

Szegény kislány, nagyon sajnálom.

A kérdezőnek:

Kedves kislány!

Jómagam tizenkét évvel vagyok idősebb nálad, bár én is keresem a helyemet ebben a világban, ha írsz privit, szívesen beszélgetek veled, és talán segíteni is tudok neked.

Egy a fontos: Istenbe vetet hitedet soha ne veszítsd el.

Ha írsz privit, szívesen segítek a további teendőket illetően.

Üdv: Napirai

Nehéz, de a gyermek kötelessége szüleit vagy elöljáróit tisztelnie és az ő gyengeségeik ellen türelmesnek lennie. Édesanyád nehéz helyzetben lehet, talán szükségszerű volt neki az új élettárs, és ha volt kezdetben érzelmi köteléke a jelenlegi élettársával, ez is egy rendeznivaló problémává csorbult mára.

Korábbi válaszadókhoz hasonlóan én is azt ajánlom, hogy keress meg egy tanácsadót a problémáddal. 17/L vagy, gondolom a gimiben van ingyenes tanácsadás, ha nincs, akkor pl. egy tanár/tanárnő is segíthet, ha van bizalmasabb kapcsolatod.

Kívánom gondjaid rendeződését, normális lány vagy!!!

19/F voltam

apáááám, megjöttek az önjelölt hittérítők...-.- nincs semmi baj a hitetekkel srácok, csak van aki nem ezzel az áhítattal olvassa amit írtatok mint a hozzátok hasonlók. Dicséretre méltó, hogy ennyire elkötelezettek vagytok valami iránt, csak muszáj figyelembe vennetek, hogy van, aki nem így gondolkodik és egyáltalán nem nyitott erre a Jézus-dologra. Mindennek megvan a maga helye és ideje, a vallásotok "reklámozásának" is természetesen, de az nem itt, és most van.. Erre figyeljetek oda, és sokkal fogadottabbak lesztek az életben.

A kérdezőnek pedig: szerintem költözz a nővéredhez vagy legalább apudhoz. Így nem lehet élni, és ha viszex valamire anyudnak is segíthetsz a pénzből. De ne utáld, ez most ilyen időszak majd elmúlik. És ne aggódj, teljesen normális vagy :) ha gondolod, írj privit. 16 / L vagyok :)