Istenhívők! Hogy jutottatok el a hithez? Mi volt az a mozzanat, ami elindított az úton?

Én egy 19 éves lány vagyok.

Nem úgy nevelkedtem, hogy a családom vallásos volt, kerülték is ezt a témát.

Így én is "bűnös életet" éltem, míg meg nem ismerkedtem a párommal, aki viszont Istenfélő ember, érdekes is volt mert nem mondta el megismerkedésünkkor.

Fura volt, hogy nála a szex és a szerelem teljesen mást jelent mint manapság az embereknél.

Együtt élünk, és egyszerre rugtak ki minket az állásunkból. Ezt gondolom nem kell részletezni mit jelent, budapesten albérletbe... havi min. 150 ezer kell a megélhetésedhez...

2 hónapig semmi munkák nem volt, nem találtuk a helyünket, viszont a pénz az csak jött, mert imádkoztunk, és tudtuk, hogy minden rendben lesz.

Azóta én is megtértem és csodás életünk van :)

Várjuk Isten ajándékát, kis Lorettát a világra :) még 7 hónap :)

Szia!

Én egy jó ideig ateista voltam. Aztán elkezdett foglalkoztatni a téma, hogy vajon létezik, létezhet-e Isten vagy istenek. Ekkor különböző vallásoknál próbálkoztam.

Végül elérkeztem a keresztény valláshoz is, melyhez nagy adag szkepticizmussal álltam. Aztán egyre inkább magával ragadott a Biblia, de nem tudtam mégsem hinni. Roppantmód bosszantott, hogy sokat olvastam arról, hogy "Isten jelenléte" s én mégsem értettem mit jelent ez. Míg végül magam is megtapasztaltam...

Azt tudom tanácsolni, hogy vedd fontolóra: a keresztény hit nem egy rendszer, hanem egy ajándék. Egy valóság. Az Élő Istentől, aki valóban szól.

Ha eleget imádkozol, magad is megtudod. Én is csak kíváncsi voltam. Valójában így kezdődött... ;)

Bemásolom a tanúságtételemet, aki már olvasta attól elnézést kérek az ismétlésért:

Kiskoromban jártam katolikus hittanra, énekkarba, voltam elsőáldozó, de a nevelésem azért nem volt keresztényinek nevezhető. Szépen lassan ahogy teltek az évek kezdett magába szippantani a világ, de azért templomba még sokáig jártam. Aztán amikor 19 éves koromban jött egy nagy törés (az hogy mi azt nem mondom meg :)) ami miatt évekig rossz hangulatom volt és nem tudtam sehogy se segíteni rajta. Egy darabig még jártam templomba, de aztán amikor rájöttem hogy ez nem segít akkor abbahagytam. Úgy gondoltam akkor hogy igyekszem leélni az életemet minél jobban, de Isten nélkül, mert Ő úgy látszik nem törődik velem.

32 éves koromra az idő telésével szépen lassan rendeződött az életem és egyre javult ezzel a hangulatom is de Istennel még mindig nem tudtam kibékülni. Ekkor történt hogy nyaralni voltunk Krétán, és ott a befizetett idegenvezetős program keretében egy félórára benéztünk egy görög-keleti orthodox kolostorba. Nagyon szép volt, körülnéztünk kb. 10 percig aztán mentünk tovább. Aznap este azt álmodtam hogy abban a kis kolostorban lévő kápolnában vagyok (egy nagyon régi és nagyon kicsi kápolna volt ez) és úgy mintha az elmémbe lenne helyezve egy új gondolat, egy ideig 100%-os bizonyossággal tudtam hogy Isten létezik. Korábban is hittem benne, de akkor arra a rövid időre nem hittem, hanem tudtam hogy létezik.

Később megtudtam hogy a kolostor szent Györgynek van szentelve, akinek a közbenjárását hitben való megerősítésért szokták kérni, mint ahogy nekem is a hit erősítésében segített. Ráadásul Szent György a védőszentem, ezért gondolom ő segített a közbenjárásával.