Szerintetek ha valaki régebben megtért és nem úgy élte az életét mint egy keresztény, akkor újra meg kell térnie?

Persze hogy meg kell!

Sőt! Naponként meg kell, ha olyat csináltál. . . .

Megtérés az nem egyszeri állapot. Bárcsak az lenne és ha megtér valaki, utána nem vétkezik.... :)

Ha valaki egyszer VALÓBAN elfogadta Jézus Krisztust Megváltójának (tehát megtért), akkor neki örök élete van.

"Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. (Róma 8:1-2)

Mivel azonban a hit halott cselekedetek nélkül, ezért aki nem él keresztyéni módon, kérdéses, hogy megtért-e valójában. (Jakab 2:17) Másképp fogalmazva, ahogy egy fát is a gyümölcseiről lehet megismerni, úgy a hívőt is a hitének megfelelő cselekedetéről. Aki abban hisz, hogy nincs Isten, élvezd az életet, az ennek megfelelően is él. Aki hívő, az pedig ennek megfelelően. De nem a cselekedetek üdvözítenek, hanem a hit.

A második válaszolóval és a 21:27-essel mélyen egyetértek.

Meg volt-e már térve Péter, amikor azt állította, hogy kész Jézust akár a halálba is követni?

"Luk 22:31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

Luk 22:32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.

Luk 22:33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni!

Luk 22:34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem."

Másképp kérdezve: hazudott-e Péter Jézusnak?

Én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem hazudott, ő tényleg úgy gondolta, hogy teljesen követőjévé lett, és akár meg is hal érte. De Jézus világosan látta a szívét, és kijelentette, hogy még mindig megtérésre van szüksége.

Egyszóval való igaz, hogy a megtérés nem egy rituálé, amit megteszünk, amikor hívőkké leszünk vagy épp "csatlakozunk" egy gyülekezethez. Folyamatosan gyakorolnunk kell, valahányszor bűnt vagy hibát fedezünk fel magunkban:

Jézus: "Máté 5:48 Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."

Pál apostol: "Fil 3:12 Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.

Fil 3:13 Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:

Fil 3:14 De egyet [cselekszem], azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára."

Jakab pedig ezt mondja:

"Jak 3:2 Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni."

Tehát mindnyájan sokképpen vétkezünk. Nem azt mondta, hogy "ti, az egyszerű hívők, sokképpen vétkeztek, persze velünk apostolokkal más a helyzet", hanem azt, hogy mindnyájan sokképpen vétkezünk. Van, aki így, van, aki úgy, de egy biztos: akármilyen bűnt is kövessünk el megtérésünk után, abból mindenkinek meg kell térni.

Persze nem akarok úgy tenni, mintha a kérdést magát nem érteném. Nagyon sok olyan embert ismerek, akikről a kérdés szól. Szerintem ha valaki egyszer tényleg, szívéből megtért, annak szövetsége van Istennel, és ha ő el is felejtkezett róla, Isten nem felejtkezett el. "Ján 5:24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre."

Úgyhogy én úgy gondolom, hogy amikor valaki "bolyongott" a világban megtérése után, és nem törődött Istennel való kapcsolatával, annak természetesen meg kell térnie, de ez alatt nem a "megtérési rituálét" értem, mert nem az az érdekes. Isten előtt az a megtérés, ha valaki elfordul a bűneitől, és Őt követi. A megtérésre alkalmazott egyik szó az Újszövetségben a "metanoia", ami csak annyit jelent: a gondolkozásmód megváltoztatása. Egy másik a "hüposztrephó" (ill. episztrephó), ami visszafordulást/megfordulást/odafordulást jelent. Ugyanígy megkeresztelkednie sem kell még egyszer, ha bizonyossága van afelől, hogy amikor megkeresztelkedett, azt szívből és hittel tette. Ugyan nagy hiba visszamenni a világba, de számtalan emberrel megesett, és hála Istennek az ő gazdag kegyelméért, hogy sokan vissza tudnak térni az Úrhoz ezen emberek közül! Szerintem ennek legalkalmasabb módja, ha az ember őszintén megbeszéli a dolgot egy lelkipásztorral, akiben megbízik, és folyamatosan pásztorlás alá helyezi az életét, amíg újra meg nem erősödik.

S végül Jakab apostoltól is idézek, aki számára szintén nem volt ismeretlen ez a probléma:

"Jak 5:19 Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki,

Jak 5:20 Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez."

(Tp.)