HA Isten nem bán meg semmit, akkor azt miért bánta meg, hogy Sault királlyá tette?

Na igen. Az isteni tökéletesség már akkor bajban van, amikor még csak az ötödéig nem jutottál el Mózes I. könyvének:

"Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében."

Tényleg jó kérdés, hogy egy tökéletes, mindentudó és mindenható szerzet hogyan bánhat meg valamit, amiről az örökkévalóságtól fogva tudott?

Erre leginkább a fundamentalisták válasza érdekel.

Sőt! Bővítem a kérdést.

Hogy bánhat meg valamit egy mindentudó, mindenható, tökéletes isten, amiről az örökkévalóság óta tudott és az ő jóváhagyásával következett be olyan módon, ahogyan bekövetkezett?

Úgy gondolom ez misztérium:

Szerintem úgy van a dolog, hogy Isten ugyan mindentudó és tud is élni ezzel a képességével ha akar, de ugyanakkor úriember is és nem néz bele senki életébe erőszakkal-sőt hitben látja az embereket, vagyis ha jól indul, akkor feltételezi hátha kitart végig -, harmadrészt pedig adott az embernek szabad akaratot, amivel az ember élete végéig dönthet: választhatja a jót, vagy annak ellentétét.

Ha bűnt követett el, még megtérhet belőle.

Boldogok akik kitartanak egész életükben, hogy a joguk legyen az élet fájához.

Olyankor írja a biblia hogy Isten megbánta, másszóval csalódott valakiben, (-kikben) ha jól indult, Istennel járt, de egy ponton Isten ellen fordult és nemhogy magába szállna és megbánja, hanem kitart a gonoszságban,inkább elkötelezi magát a rossznak, mint pl. Saul.

Megtérhetett volna pedig. Más lett volna a történet vége.

Isten reménységben lát minden embert, mert ilyen a természete. Kegyelmes Isten, mert ha azt nézed az üdvösséget is megállíthatná akár most és mondhatná ebben a percben vége- de nem teszi, mert vár. Hátha lesz még valaki, aki ha meghallja az élet beszédét és megtérne a bűnös cselekedeteiből Istenhez. Ő nem gyönyörködik a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen.

Jól tetten érhető Istennek ez a megbánása Noé idejében, mert első gondolata ott is az volt, hogy eltörli az emberiséget, de meglátta Noét, akiben volt Istenfélelem- tehát látnod kell, ha van bármilyen legkisebb remény, Isten felhasználja, mégha egyébiránt bánkódik is a dolgon.

Mekkora dolog azért egy ilyen hatalmas személytől belegondoltál? Mit használunk mi neki akár az életünkkel is? Mit teszünk mi le az asztalra?

Vedd észre Ő kezdeményez mindent, még a saját fia életét is értünk adta! Ez azért kemény dolog!

Nekünk a legkevesebb, ha hálásak vagyunk,mert így megmenekülhetünk, de még így is hány millió ember görcsöl hitetlenkedik, okoskodik... :)

Pedig Isten rájuk is vár... még vár...

Aztán egyszer tényleg azt mondja: most elég!

Bátrak volnátok valóban, vagy ostobák, akik semmibe veszitek Isten hívó szavát?

Kíváncsi lennék a héber szavakra, hogy hol mi van írva. Sok érdekes dolog van ám még Istenről a Bibliában. Meg van írva, hogy tudja, mi a szükségünk, mégis azt mondja, hogy kérjünk. Elvileg semmi szükség Istenhez szólni, de ő ezt igényli. Ez például nem ellentmondás, hanem a közösség igénylése velünk.

Különbség van a megbánás, és a bánkódás között is. A megbánás az, mikor egy tervünk nem úgy sül el, ahogy azt előre láttuk. Ilyet Istenről nem feltételezek. De bánkódás az természetes, ha Isten szerető, és igazságos is. Igen, volt olyan, hogy ő vetett véget valaminek, amit elkezdett, és bánkódott miatta. Van-e annak oka, hogy mégis elkezdte, ha tudta, hogy véget vet neki? Valahol a Biblia ezt mondja: "Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett." Na tessék. Így mindjárt érthető, hogy az Isten, aki ismeri a jövőt, és nem bánja meg a cselekedeteit, miért bánkódik a rossz dolgokon. Jézus szavaival élve: akinek van füle a hallásra, hallja!

Elain:

A Hold meghódításáról, és az ottani eseményekről ellentmondásos híreket lehet találni. Ez azt jelenti a te logikád szerint, hogy akkor nincs Hold?

Továbbá az, hogy egy vallási könyvben ellentmondást látsz, az hol mutat ateizmusra? Egy szerinted ellentmondás mágikus hatással megmutatja neked a világegyetemet mindenféle természetében, meg ami azon kívül, vagy fölül van? Szó szerinti ateizmus alapból irracionalitás a korlátozott ismereteink miatt. Agnosztikus, olyan van. De olyan, hogy valaki TUDJA, hogy nincs Isten, az semmi más, mint logikai csőd.

"A Hold meghódításáról, és az ottani eseményekről ellentmondásos híreket lehet találni. Ez azt jelenti a te logikád szerint, hogy akkor nincs Hold?

Továbbá az, hogy egy vallási könyvben ellentmondást látsz, az hol mutat ateizmusra? Egy szerinted ellentmondás mágikus hatással megmutatja neked a világegyetemet mindenféle természetében, meg ami azon kívül, vagy fölül van? Szó szerinti ateizmus alapból irracionalitás a korlátozott ismereteink miatt. Agnosztikus, olyan van. De olyan, hogy valaki TUDJA, hogy nincs Isten, az semmi más, mint logikai csőd."

A holdat látom, hogy ott van. Arra nem lehet azt mondani, hogy nincs, mivel aki azt mondja, az ostoba. Régen szentfazék voltam, papnak készültem stb. stb. hittem a tündérmesékben (gondolok itt a bibliára). Mint mindennek, a bibliának is van valóságalapja (Noé, 10 csapás stb.), de szerintem Istent csakis azért találták ki, mert könnyebb ráfogni arra, hogy valaki azt akarta, hogy legyen föld, és lett föld, mint megmagyarázni, hogy miből eredhet a föld születése. Most gondoljunk bele, sok szülő úgy neveli a gyerekét, hogy rejtett meséket mondd neki (hogy most ők találják ki, vagy sem az tök mindegy). Pl, hogy volt egy fiatal juhász, aki bement a faluba és azt kiabálta, hogy jönnek a farkasok. Mindenki menekült ő jót nevetett. ugyanezt eljátszotta 3x negyedszerre tényleg látott egy farkast bement megint elkiáltotta magát, és a farkas falka megölte a falut. Ebből lejön egy gyereknek a tanulság, hogy nem szabad hazudni, mert nem fognak hinni neked. Na most a biblia ugyanez. Az alap emberségre tanít kis körítéssel, meg arra hogy higgy Istenben. Na már most ezt ugyanezt egy normális szülő megtanítja mint a biblia és még szabad választást is hagy jó esetben a gyereknek vallási téren. Most melyik a jobb? Én sosem állítottam, hogy nem tudom, hogy nincs Isten, azonban én nem hiszek benne. Ha van Isten, akkor a saját hibámból megyek a pokolba, és fel is vállalom ezt. De most ebbe is gondoljunk csak bele; Régen hogyan kezdődött ez az egész? (Gyengébbek kedvéért most egyszerűsítek) Több isten hitben éltek, aztán jött egy térítő pap (mint a Magyarokhoz is) és ha tudták róla, hogy nem keresztény elverték, megölték. Rá lett kényszerítve az xy nép, hogy legyen keresztény. Igazából most nem ezt akartam az egészből lehozni hanem, hogy régen több Isten hit volt. Na most akkor melyik igaz? Ha a nem a zsidó vallást követem és az igaz, megszívtam, ha nem a skandináv mitológiát követem, akkor megszívtam, nem kerülök Asgard-ba, ha nem a kereszténységet követem és az igaz, megszívtam. Na most minek higgyek? Én csakis azt tisztelem amiből és amin élek (Étel, ital, föld, levegő, nap, hold, stb.). Kicsit hosszú lett de kimagyaráztam magam, ha nem akkor sincs semmi, nem ismerlek. :D

A megbánás és a bánkódás tényleg két külön szó amit szívesen kevernek fordításnál.

Ha egy apának a fia egy mihaszna pernahajder, akkor talán azt mondja:megbántam,hogy fiam lett. Pedig csak bánkódik. Ha jó apa, szereti a fiát, akkor is ha rossz ember lett belőle, de bánkódik miatta, ez természetes.

Isten hisz bennünk. Esélyt ad nekünk, és bánkódik, ha csökönyösen hülyék maradunk. Nem azért mert nem ismer minket, hanem pontosan azért mert ismer, és ő látja bennünk a jót is, de a szabad akarat miatt nem szólhat bele a belül dúló harcba.

Freya