Hogyan adhatnám a szüleim tudtára, hogy én nem vagyok jó római katolikus, és nem szeretnék többet templomba járni?

Anyukám nagyon hívő ember. Olyan családból származik, ahol a vallás, a templomba járás központi szerepet foglalt el. A nagymamámnak 5 évig udvarolt a papám, mert a mamám apáca akart lenni. Apukám viszont ateista, nem hisz Istenben. Mégis volt templomi esküvőjük, mert anyukám máshogy nem is házasodott volna meg. Engem babaként megkereszteltek. Voltam elsőáldozó és bérmálkozó. Jártam templomba, énekeltem a templomi kórusban, ministráltam is. Már akkor sem tetszett ez az egész, de nem mertem felszólalni ellene. Egy éve még keresztanyának is felkértek, amit én el is vállaltam. Azóta viszont megismertem új embereket, rengeteget változtam, és rájöttem, hogy az egész római katolikus egyház egy nagy semmi. Nem jelent nekem semmit, ha végigülhetek egy misét, ahol a pap vizet prédikál. Most húsvétkor is ment a balhé itthon, mert nem voltam hajlandó elmenni misére, lesni a sok képmutató embert, hallgatni a pap üres beszédét. Vallásos ember vagyok, mert hiszek Istenben. De a magam módján. Szoktam imádkozni, akkor rendszerint Nagy Öregnek hívom, szóval van hitem, de ez nem a római katolikus egyház hite. Felháborít, hogy mennyire a külsőségekre ad az egyház, a pápa kijelentése, hogy ne használjanak óvszert Afrikában és stb. Hogyan adhatnám a szüleim értésére, hogy én nem szeretnék templomba járni, nem akarok templomi esküvőt sem. Legalábbis nem római katolikus esküvőt. Keresem a helyem. Bánom, hogy gyerekkoromban eldöntötték helyettem, hogy hova kell tartoznom. Sokáig nem értettem a felnőtt kori keresztelkedés lényegét, de rájöttem, hogy sokkal jobb lett volna, ha 18 éves korom után, szabadon eldönthettem volna, hogy hova szeretnék csatlakozni. Szülők! Ti nagyon haragudnátok a gyermeketekre, ha ő lelépne az általatok kijelölt útról? Nem akarok már több vitát itthon, egyszerűen meg akarom találni a helyem.

Előre is köszönöm a válaszokat!