Mit jelent az, hogy az "egész Izrael üdvözülni fog" (Róm.11,25-26)?

Nem jelent antiszemitizmust az, ha objektíven látjuk az Írásokat és elfogultságból nem próbálunk belemagyarázni semmi olyan, amit az nem tartalmaz és nem akar mondani!

Még egyszer:

„Nem tartoznak mind ’Izraelhez’, akik Izraeltől származnak. Nem mindnyájan gyermekek, akik Ábrahám magvából valók, hanem ’Amit a te „magodnak“ neveznek, Izsák által jön el.’ Vagyis a test szerinti gyermekek valójában nem Isten gyermekei, hanem az ígéret szerinti gyermekeket számítják magnak . . . Ezenfelül Ésaiás így kiált fel Izraellel kapcsolatban: ’Bár Izrael fiainak száma oly sok lehet, mint a tenger homokja, a maradék fog megmentésben részesülni. Mert Jehova számadást fog tartani a földön, befejezi és rövidre szabja azt.’ És ahogyan Ésaiás előre megmondta: ’Ha a seregek Jehovája nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Szodoma és hasonlóvá lettünk volna Gomorához’ “ (Róma 9:6–9, 27–29).

Meg kell érteni, teljesen helyes és igazságos, hogy ma és a jövőben sem a leszármazás határozza meg a megmentést.

A mai általános nyelvhasználatban "zsidóság" a héber származású, illetve a judaizmusra áttért embereket jelenti. A Biblia arra is ráirányítja a figyelmet, hogy vannak keresztények, akik szellemi értelemben zsidók, s az ’Isten Izraelét’ alkotják.

A mai test szerinti zsidók Isten választott népének tekinthetők?

Sok zsidó ezt hiszi. Az Encyclopaedia Judaica (Jeruzsálem, 1971, 5. köt., 498. h.) ezt mondja: „VÁLASZTOTT NÉP, az Izrael népének általános megjelölése, amely azt a gondolatot fejezi ki, hogy Izrael népe különleges és egyedülálló kapcsolatban van a világegyetem istenségével. Ez az elképzelés központi helyet kapott a zsidó gondolkodás egész történelmében.” (Lásd: 2Mózes 19:5; 5Mózes 7:6–8.)

Sok keresztény hasonló nézetet vall. Az Atlantában megjelenő Journal and Constitution (1983. január 22., 5-B o.) a „Vallás” című rovatában ezt írta: „ Az egyházak több évszázados tanításaival ellentétben, miszerint Isten ’Izrael népét elvetette’, és ’új Izrael’ lépett a helyére, ő [Paul M. Van Buren, a philadelphiai Temple Egyetem teológusa] azt mondja, hogy az egyházak napjainkban azt állítják, hogy »az Isten és a zsidó nép szövetsége örök. Ez a feltűnő véleményváltozás mind a protestánsoknál, mind a katolikusoknál, az Atlanti-óceán mindkét partján végbement.«” A The New York Times (1983. február 6., 42. o.) ehhez még hozzáfűzi: „»A vakbuzgó jobboldal elragadtatással beszél Izraelről, és azt az álláspontot képviseli, hogy mindenben támogatni kell Izraelt, mert Isten Izrael oldalán áll« — mondta Timothy Smith, wesleyanus protestáns, a Johns Hopkins Egyetem teológiaprofesszora.” A kereszténységben egyesek az egész test szerinti Izrael megtérésére és végső megmentésére számítanak. Mások azon a véleményen vannak, hogy Isten és Izrael mindig is elválaszthatatlan kapcsolatban álltak egymással, és úgy érvelnek, hogy csak a nem zsidóknak kell megbékéltetniük Krisztus által.

Vegyük fontolóra: A babiloni fogságot követően, amikor Izrael népe visszatért hazájába, az Istentől kapott földön helyre kellett állítaniuk az igaz imádatot. A visszatért nép első ténykedésének egyike Jehova jeruzsálemi templomának az újjáépítése volt. Miután azonban i. sz. 70-ben a rómaiak ismét elpusztították Jeruzsálemet, a templomot soha többé nem építették fel. Sőt, ma iszlám szentély emelkedik a templom helyén. Ha azok a zsidók, akik azt állítják, hogy a Mózesi Törvény alatt vannak, ma Jeruzsálemben Isten választott népe lennének, vajon nem lenne újjáépítve az Istenük imádatának szentelt templom?

Máté 21:42, 43: „Jézus így szólt hozzájuk [a papi elöljárókhoz és a jeruzsálemi zsidók véneihez]: »Hát soha nem olvastátok az Írásokban: ,A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő. Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.’ Ezért mondom nektek, hogy az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely megtermi gyümölcseit.«”

Máté 23:37, 38: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megöli a prófétákat, és megkövezi azokat, akik hozzá küldettek — mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, miként a tyúk a szárnya alá gyűjti csibéit! De ti nem akartátok. Íme! Elhagyatottá lesz nektek a házatok.”

Biztosítékot ad-e Isten Ábrahámmal kötött szövetsége arra, hogy a zsidók Isten választott népe maradnak?

Gal 3:27–29: „mindnyájan, akik megkeresztelkedtetek Krisztusba, felöltöttétek Krisztust. Nincsen sem zsidó, sem görög, nincsen sem rabszolga, sem szabad, nincsen sem férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézussal egységben. Ezenfelül, ha Krisztushoz tartoztok, valóban Ábrahám magva vagytok, örökösök egy ígéretre való tekintettel.”

Isten álláspontja szerint tehát már nem a természetes leszármazás dönt az Ábrahám magvához tartozás kérdésében.

Vajon minden zsidó megtér, hinni fog Krisztusban, és elnyeri az örök megmentést?

Róma 11:25, 26: „nem akarom, testvérek, hogy tudatlanságban legyetek e szent titok felől — nehogy értelmesek legyetek a magatok szemében —: hogy részlegesen megkeményedett Izrael, mígnem bejön a nemzetekből valók teljes száma, és ily módon [„így”, Kár., ÚRB; „ekkép”, Kám.; görögül: hu′tósz] az egész Izrael megmentésben részesül.”

Figyeld meg, hogy „az egész Izrael” megmentése nem az összes zsidó megtérése által, hanem azáltal valósul meg, hogy a nem zsidó nemzetekből ’bejönnek’ emberek. Néhány fordító így adja vissza a 26. verset: „ Akkor aztán az egész Izráel üdvözül.” Ám a Görög—magyar szótár az Újszövetség irataihoz [Budapest, 1992, Varga Zsigmond J. szerkesztésében, 714. o.] a hu′tósz jelentéséről ezt írja: „így, ilyen módon, eképpen.”

A Róma 11:25, 26 pontos megértéséhez figyelembe kell vennünk a rómaiakkal közölt korábbi kijelentéseket is: „nem az a zsidó, aki külsőleg az, és a körülmetéltség sem az, amelyik külsőleg van a testen, hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az ő körülmetéltsége a szív körülmetéltsége szellem által, nem pedig írott törvénygyűjtemény által” (2:28, 29). „Nem mindnyájan valóban »Izrael«, akik Izraeltől származnak” (9:6).

Kell-e hinniük a zsidóknak Jézus Krisztusban ahhoz, hogy megmentésben részesüljenek?

Az Ézsaiás 53:1–12 (IMIT) megjövendölte a Messiás haláláról, hogy ’sokaknak a vétkét viseli, és a bűnösökért közbenjár’. A Dániel 9:24–27 szerint a Messiás eljövetele és halála kapcsolatban van ’a vétek betöltésével és a bűnnek engesztelésével’ (IMIT). Mindkét kijelentés arról tanúskodik, hogy a zsidóknak szükségük volt valakire, aki közbenjáróként fellép bűneik bocsánatáért. Ha elvetik a Messiást, vajon számíthatnak Annak helyeslésére, aki elküldte őt?

Csel 4:11, 12: Péter apostolt a szent szellem arra indította, hogy a következőket mondja Jézus Krisztusról a zsidó vezetőknek és Jeruzsálem véneinek: „Ez az »a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a szeglet fejévé lett«. Továbbá senki másban nincs megmentés, mert nincs más név az ég alatt, amely az emberek között adatott, amely által megmentést nyerhetünk.”

Bár a test szerinti Izrael nemzete már nem élvez különleges isteni kegyet, az egyes zsidók előtt — éppúgy, mint az összes nemzet egyénei előtt — nyitva áll a lehetőség arra, hogy a Jézus, azaz a Messiás által lehetővé tett megmentést a javukra fordítsák.

Bibliai próféciák beteljesedését jelentik-e a mai izraeli fejlemények?

Ez 37:21, 22, IMIT: „így szól az Úr, az Örökkévaló: Ime én elveszem Izraél fiait azon nemzetek közül, a hova mentek és összegyüjtöm őket köröskörül és elviszem őket földjükre. És egy nemzetté teszem őket az országban Izraél hegyein és egy király lesz mindnyájuknak királyul.”

A mai Izrael nemzetét nem Dávid királyi vonalából származó király kormányozza. Izrael ma köztársaság.

Ézs 2:2–4, IMIT: „lészen az idők végén, szilárdan fog állni az Örökkévaló házának hegye a hegyek élén és felülemelkedik a dombokon, és özönlenek hozzá mind a nemzetek. És mennek számos népek és mondják: Jertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákób Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! . . . és összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat kaczorokká; nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút!”

Ma Jeruzsálemben azon a helyen, ahol egykor a templom volt, nem ’Jákób Istenének háza’, hanem iszlám szentély áll. És sem Izrael, sem a szomszéd nemzetek nem adják semmi tanújelét annak, hogy ’összetörnék kardjaikat kapákká’. Inkább hadi felkészültségükre bízzák a megmentésüket.

Ézs 35:1, 2, IMIT: „Örvendenek majd puszta és sivatag, és ujjong a vadon és virul mint a nárczisz. Virulva virul és ujjong, bizony ujjongva és vígadva: a Libánon dicsősége adatott neki, a Karmel és Sárón dísze; ők látni fogják az Örökkévaló dicsőségét, Istenünk díszét.”

Izraelben sikeresen megoldottak jelentős erdősítési és öntözési terveket. De a vezetők nem az Úrnak, az Örökkévalónak adnak hálát érte. Egy korábbi miniszterelnök, David Ben Gurion így nyilatkozott: „Izrael elszánt . . . , hogy a tudomány és az úttörőszellem által meghódítsa és virágzóvá tegye a sivatagot, valamint az országot a demokrácia fellegvárává alakítsa.”

Zak 8:23, IMIT: „ Ama napokban megtörténik, hogy megragadja tíz ember a nemzetek minden nyelveiből, megragadják egy Jehúdabeli ember ruhájának szögletét, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, Isten veletek van!”

Melyik Istenről szól ez a prófécia? Héberül a neve ,יהוה[melyet általában Jehovának fordítanak] több mint 130-szor fordul elő a Szentírásnak egyedül ebben a könyvében. Ha ma valaki ezt a nevet használja, úgy következtetnek az emberek, hogy zsidóval állnak szemben? Nem, mert évszázados babonás félelmében az egész zsidó nép kerüli Isten nevének a kiejtését. A mai test szerinti Izraellel kapcsolatos, fokozódó vallásos érdeklődésre nem illik rá ez a prófécia.

Hogyan tekintsük tehát a mai Izraelben bekövetkező eseményeket? Pusztán a Biblia által előre megjövendölt, az egész világon történő események részének. Ezek magukban foglalják a háborúkat, a törvénytelenséget, az Isten iránti szeretet kihűlését, és azt, hogy az emberek pénzszeretők (Máté 24:7, 12; 2Tim 3:1–5).

Kiken teljesednek be ma az Izrael helyreállításáról szóló próféciák?

Gal 6:15, 16: „sem a körülmetéltség nem valami, sem a körülmetéletlenség, hanem egy új teremtés, az valami. És akik rendezettségben fognak járni e viselkedési szabály szerint, mindazokon béke legyen, és irgalmasság, igen, az Isten Izraelén!”

Tehát az ’Isten Izraeléhez’ tartozást már nem az határozza meg, hogy teljesíti-e valaki az Ábrahámnak előírt feltételeket, vagyis hogy háznépének minden férfitagja legyen körülmetélve. A Galácia 3:26–29 ehelyett megmagyarázza, hogy akik a Krisztuséi és egyben Isten szellemtől született fiai, azok tekinthetők ’valóban Ábrahám magvának’.

Jer 31:31–34: „»Íme! Jönnek napok — ez Jehova kijelentése —, és új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával . . . Nem tanítja többé ki-ki a társát és ki-ki a testvérét, így szólva: ,Ismerjétek meg Jehovát!’, mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig« — ez Jehova kijelentése.”

Ez az új szövetség nem a test szerinti zsidók nemzetével, hanem Jézus Krisztus lojális követőivel lett megkötve, akik megkapták az égi élet reménységét. Amikor Jézus bevezette a halálának Emlékünnepét, egy pohár bort adott nekik e szavakkal: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget” [1Kor 11:25].

Jel 7:4: „hallottam az elpecsételtek számát: száznegyvennégyezer, Izrael fiainak minden törzséből elpecsételve.” (A következő versekben azonban ’Lévi törzse’ és ’József törzse’ is meg van említve. Ezek nem tartoztak a test szerinti Izrael 12 törzséhez. Érdekes módon azt látjuk, hogy bár ’minden törzsből el lesznek pecsételve’, Dán és Efraim törzséről mégsem esik szó. [Vesd össze: 4Mózes 1:4–16.] Itt tehát mindenképpen Isten szellemi Izraelére történik utalás, amelyről a Jelenések 14:1–3 feltárja, hogy Krisztussal együtt részesei lesznek az égi Királyságnak.

Héb 12:22: „egy Sion-hegyhez járultatok, és az élő Istennek egy városához, az égi Jeruzsálemhez, és angyalok sokaságához.”

Az igaz keresztények tehát nem a földi, hanem ’az égi Jeruzsálemre’ tekintenek Isten ígéreteinek teljesedésével kapcsolatban.