Mit jelent az, hogy az "egész Izrael üdvözülni fog" (Róm.11,25-26)?

Kedves Kérdező!

"Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.

És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:

És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket." - Róm 11,25-27

Pálnak, a Rómaiakhoz írt levelében a 11. fejezet 25. versében Pál elérkezik gondolatmenetének céljához. Nehogy a pogánykeresztyének valamilyen beképzelt bölcsekedés áldozataivá legyenek, prófétai erővel tárja fel előttük az Izráelre érvényes isteni üdvtervet: Izráel hitetlensége nem végleges, hanem a pogánymisszió befejeződéséig tart. A 26. vers az egész Izráel, Isten népének teljességét jelenti, szemben a 25. versben szereplő "részben"-nel, de nem egyedek számszerű összességét. Izráel megszabadulásának bizonyossága az Írás alapján nyugszik, ami a 26. és a 27. versben olvasható.

Áldás, békesség!

Mihály

Szia!

Izráelben nem mindenki keményedett meg, nem mindenki

utasította el végleg Krisztust mint Messiást. Az apostol látta, hogy vannak még olyan zsidó honfitársai, akikért, ha bölcsen és szeretettel munkálkodnak, még megnyerhetõk az evangéliumnak. Ezt a munkát azonban nagymértékben akadályozná, ha a pogányságból megtért hívõk büszkén, szívükben elõítéletet és elutasítást ápolva elfordulnának a meg nem tért zsidóktól.

Ugyanakkor Pál apostol tisztában volt azzal, hogy nem

fogja mindenki elfogadni Krisztust, a pogányok között végzett szolgálata "felingerlõ" hatásával is csak némelyeket menthet meg atyjafiai közül (lásd 14. vers).

Sokan vallják és várják Izráelnek mint népnek újkori megtérését, erre a szakaszra is hivatkozva. Azonban a Római levél többi gondolata alapján kizárt, hogy Pál szavait úgy értelmezzük, lesz egy kor, amikor minden izraelita elfogadja Krisztust.

Az "egész Izráel" kifejezést nem alkalmazhatjuk a testi

Izráelre, a következõ okokból: Az "és így", azaz "ilyen módon" az "egész Izráel megtartatik" megfogalmazás összekapcsolja ezt a kijelentést az elõzõ mondatban szereplõ "pogányok teljessége" kifejezéssel. Az

"egész Izráelt" a valóban hívõ, megtért zsidók és pogányok

együtt alkotják (lásd pl. Gal 6,15–16). Amennyiben nemcsak a megtért zsidók alkotnák az "egész Izráelt" (egy részét), hanem minden zsidó származású ember, akkor a "pogányok teljessége" kifejezés jelentését is

szó szerint kellene értelmezni, tehát "minden pogány származású ember." Ez esetben viszont annál a gondolatnál tartanánk, hogy mindenki üdvözül, és senki nem kárhozik el. Ez pedig nyilvánvalóan ellentétes a Biblia tanításával. A pogányok teljessége kifejezés értelme: az összes pogány, aki megtérésre vezethetõ. Továbbá miért beszélne Pál az elõzõekben oly sokat arról, hogy nem a "testnek fiai" Izráel fiai, hanem csak a hitbõl valók,

hogyha végül mégis lehetne üdvözülni pusztán származás

alapján, megtérés és hit nélkül? Miért emelte fel szavát korábban a megalapozatlan elbizakodottság ellen?

A Pál apostol által idézett ószövetségi próféciából is láthatjuk, hogy az ígéret a megtérõknek szól: "És eljön Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságukból, szól az Úr." (Ésa 59,20) Az apostol azért küzd, hogy a hívõk azonosuljanak Isten lelkületével – aki mindent az üdvösség szolgálatába állított – és a velük ellenségesen viselkedõk iránt irgalmasságot és mentõ

szeretetet gyakoroljanak. Isten arra vágyik, hogy könyörülhessen a bûnösön. Amikor fedd, a megmentés szándékával szembesít a bûnökkel, hogy megbocsáthassa és eltörölhesse azokat. Gondviselésének minden lépését ez a szándék vezérli.

Üdv. Péter

Az üdvösség feltétele a Jézus Krisztusba vetett hit,legyen valaki pogány vagy zsidó,nincs külömbség.

A helyzet megváltozik mikor az Úr visszajön és eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából.

Vagyis az akkor élő zsidó emberek szeméről lehúll a lepel,és megtérnek.A hitetlen pogányoknak viszont az itélet napja lessz.

Az egész üdvtervet ismerned kellene ,hogy jobban megérts dolkokat,keresztyén könyves boltban jó köny veket lehet venni e témában.

Olvasd Jeremiás,Ézsaiás ,és Ezékiel könyveit .

Kedves kérdező. Utolsó kommentedre kérdeznék. Hol olvastál olyat, hogy nem lesz lehetőség a megtérésre? Mert én nem emlékszem ilyen igére. Ilyen teológiát hallottam már, de ez nem igaz. Jézus szava örök:

Ján. 6,37

Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.

MELYIK nemzetről van itt szó? És hogyan menekül meg? Ez a szabadítás vajon milyen kihatással lesz a többi nemzetre? Nos, amikor 1948-ban lejárt a Palesztina feletti brit mandátum, a zsidók elfoglalták a terület egyrészét, és megalakították Izrael köztársaságát. Majd 1967-ben, a hatnapos háborúban az arabok felett aratott győzelem után, tovább növelték a köztársaság területét. Ámde Izrael köztársaságának megalapítása óta, annak létezését csakis a fegyverek erejével sikerült fenntartani. A modrenkori Izrael akár rendelkezik nukleáris bombakészlettel, akár nem, egyáltalán nem bízik semmiféle ’Sionból jött szabadítóban’. Mert a pogány nemzetekkel együtt, ez a viszonylag fiatal politikai közösség is tagja az Egyesült Nemzeteknek! Ez a köztársaság természetesen nem teokrácia, mint Izrael nemzete volt Mózes idejében i. e. 1513-tól kezdve.

Amit a Róma 11:26 zsidó írója „egész Izrael“–nek nevez, azt a Galata 6:16-ban „Isten Izraele“ néven nevezi. De ha az Izrael Köztársaságában, illetve a világ többi részében lakó természetes zsidók nem alkotják „egész Izraelt“, vajon kik ennek a tagjai? Ez a kérdés azért lényeges, mert a mai születetett zsidók nem tudják, hogy Izrael 12 törzse közül melyikhez tartoznak. Van több rabbijuk, de nincs papságuk és nincs főpapjuk a földön, nincsen templomuk Jeruzsálemben, és nincsen oltáruk, ahol áldozatokat mutathatnának be a Mózes által Istentől kapott törvény szerint. Mindez hiányzik náluk, amióta a rómaiak i. sz. 70-ben elpusztították Jeruzsálemet. Semmi bizonyítéka annak, hogy az Isten, akinek a nevét nem hajlandók kiejteni, továbbra is velük lenne, mint nemzettel.

Akkor hát kik Isten Izraelének a tagjai?

Társusi Saul, aki maga is született zsidó volt, és abban a kiváltságban részesült, hogy a keresztény Pál apostollá lehetett, kielégítő választ ad erre a kérdésre. I. sz. 56 körül hosszú levelet írt „mindazoknak RÓMÁBAN, akik az Isten szerettei, akiket ő elhívott és megszentelt“ (Róma 1:1, 7, Ökumenikus fordítás). Ebben a levélben Pál azonosítja azokat, akiket Isten igazi izraelitáknak tekint, vagyis nem test szerinti, hanem szellem szerinti izraelitáknak. Pál a következőket írja:

„Nem tartoznak mind ’Izraelhez’, akik Izraeltől származnak. Nem mindnyájan gyermekek, akik Ábrahám magvából valók, hanem ’Amit a te „magodnak“ neveznek, Izsák által jön el.’ Vagyis a test szerinti gyermekek valójában nem Isten gyermekei, hanem az ígéret szerinti gyermekeket számítják magnak . . . Ezenfelül Ésaiás így kiált fel Izraellel kapcsolatban: ’Bár Izrael fiainak száma oly sok lehet, mint a tenger homokja, a maradék fog megmentésben részesülni. Mert Jehova számadást fog tartani a földön, befejezi és rövidre szabja azt.’ És ahogyan Ésaiás előre megmondta: ’Ha a seregek Jehovája nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Szodoma és hasonlóvá lettünk volna Gomorához’ “ (Róma 9:6–9, 27–29).

De hát hogyan kellett „egész Izrael“-nek „megmenekülni“ a megígért „szabadító“ által? Figyeljük meg, hogy Pál i. sz. 56 körül írta a Rómaiakhoz írt levelét, miután (i. sz. 50—52 körül) már írt a Galatáknak. Tehát a Róma 11:25–27. versének szavait a Galata 6:16. versében szereplő „Isten Izraele“ kifejezés leírása után írta. Ezzel az Izraellel köttetett meg az új szövetség Jézus Krisztus által, nem pedig Mózes próféta által. Jézus a keresztény Izrael, a szellemi Izrael közbenjárója volt, amely Izrael, mint nemzet i. sz. 33 pünkösd napján született meg, amikor a szent szellem kitöltetett azokra a zsidókra, akik az új szövetség közbenjárójaként fogadták el Jézus Krisztust.

Annál az alkalomnál Péter apostol is jelen volt. Később ezt írta azoknak, „akiket kiválasztott az Isten — előretudása alapján“: „Ti azonban ’választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok . . . Mert egykor nem voltatok nép’ most azonban Isten népe vagytok“ (1Péter 1:1, 2; 2:9, 10). Ez megerősíti azt a tényt, hogy az Izrael, amelyből az „egész“-nek meg kell „menekülnie, nem azonos a mai izraelita köztársasággal, vagy a világon szétszórtan élő született zsidókkal. A „megmenekülés“-ben részesülő „egész Izrael“ az i. sz. 33 pünkösdjén megszületett szellemi Izrael, amelyet akkor Isten megsokasító szelleme hozott létre. Az „Isten Izraele“ volt az, amelyhez a megígért szabadítónak el kellett jönnie.

"Ámde Izrael köztársaságának megalapítása óta, annak létezését csakis a fegyverek erejével sikerült fenntartani."

És ez így volt az ószövetség idején is. Minden nemzetet csak fegyverrel lehet fenntartani, ha kívülről támadják.

A 6 napos háború azonban maga is isteni csoda volt. A holt tengeri tekercsek fölfedezése az -Izrael számára- legkritikusabb pillanatban, szintén isteni csoda volt. Senki nem állította, hogy Izrael MOST ebben az időben követi Istent. De az, hogy végül majd lehull a lepel, Pál leveléből egészen világos.

Róm 9:27

Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelrõl: "Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül, mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön." És elõre megmondta Ézsaiás: "Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához."

Fontos kijelentés ebben az Ézsaiás könyvére épülõ igében a "mag". Isten hagyott magot népének. Nem kívánom senkinek azt, amin átment Izrael, miután elfordult az Úrtól, de még a legnagyobb szörnyûségek között is hagyott magot Isten. Hagyott maradékot és nem engedte meg, hogy népe örökre elvesszen.

Róma 10:1-21

Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentõ?l könyörgöm az Izráel idvességét. Mert bizonyságot teszek felõlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az õ tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.

Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik Õt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.

De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Elõször Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felõlem nem kérdezõsködtek. Az Izráelrõl pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedõ és ellenmondó néphez.

Itt megerõsíti Pál, hogy Izrael engedetlen volt Isten felé, de azt is kijelenti, hogy az Úrnak volt egy terve, hogy hogyan fogja a zsidó népet újra visszahozni a kegyelembe. Isten eredeti terve az volt, hogy Izraelen keresztül eléri a többi nemzetet, annak ellenére, hogy a zsidók el voltak választva a törvény által. A Róma levélben Pál egy olyan embercsoportról beszél, amely nem egy nép, és amely által felingerli Isten a zsidó népet. Itt rólunk van szó, hiszen az Egyház nem egy a nemzetek közül, ilyen értelemben nem nép, hanem a minden népek közül kihivottak gyülekezete. Isten az Egyház által akarja rádöbbenteni a népét, hogy elfordultak Tõle, és felpiszkálni õket, mikor látják az Egyház megy elõre az istenkeresésében, és õk hol vannak.

A megtért emberek fognak szolgálni a zsidóság felé, ezt Isten már Pálnak kijelentette, lehet, hogy elõször megharagítják õket, de lesznek akik elfogadják a Messiást.

Nincs különbség zsidó és görög (más nemzetbeli) között olyan értelemben, hogy egy az Istenünk. Nincs minden nemzetnek egy külön, privát Istene, vagy ha van az nem a Teremtõ Isten. Szembe kell néznünk azzal, hogy bibliai értelemben nem létezik a magyarok istene, hacsak nem a mitológiabeli lényre gondolunk. Néhányan felteszik a kérdést, hogy miért a zsidók Istenével, a zsidósággal foglalkozunk, mikor a magyar történelemben is annyi vér folyt. Azért, mert errõl szól a biblia, a Teremtõ Isten egyben Izrael Istene. Adjunk hálát Istennek, hogy létezik a magyar nyelv, hogy Magyarország a térképen van,mert ez Isten kegyelme, de azzal is legyünk tisztában, hogy errõl az országról nem ír a Biblia.

Róma 11:1-32

Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az Õ népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségébõl való. Nem vetette el Isten az Õ népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésrõl? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván: Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak. Ekképen azért most is van maradék a kegyelembõl való választás szerint.

Itt kesereg Illés, mert azt hiszi, hogy már csak õ követi az Urat, egyedül maradt. Isten akkor is hagyott azonban maradékot, nem engedte meg, hogy a népe elvesszen a történelemben.

Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek: A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.

Kemény ez az ige, mert azt mondja, hogy akik elfordulnak Istentõl, azok megkeményednek, megvakulnak, megsüketülnek az Õ dolgai felé. A Biblia szerint ez történt meg.

9. Dávid is ezt mondja: Legyen az õ asztaluk tõrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá. Sötétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak, és az õ hátokat mindenkorra görbítsd meg. Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az õ elesésük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy õk felingereltessenek. Ha pedig az õ esésük a világnak gazdagsága, és az õ veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az õ teljességök? Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsõítem, Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket. Mert ha az õ elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök, hanemha élet a halálból? Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

Itt Pál azt mondja, hogy Isten ítélete Izraelen áldássá változott a többi nemzet számára, de még nagyobb áldás lesz Izrael megtérése, élet a halálból. Miért alakult ki ez az egyháztörténeti helyzet, amelynek mi is részesei vagyunk, amelyben sokak számára a "keresztény "szó azt jelenti nem "zsidó"? A Sátán sokféle módon próbálta tönkretenni Izraelt, de ennek egyik legrafináltabb módja pont a kereszténységen keresztül történt. Meg kell látnuk, hogy Isten megítélte népét, ez igaz, de soha nem vetette el, és fel is fogja emelni.

17 Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.

Pál itt világosan beszél arról, hogy a fa gyökere a zsidóság. A fát a gyökér tartja, és mi akik nem tartozunk test szerint Izraelhez ebbe oltattunk be. Nincs egy külön, saját olajfánk, az Egyház nem egy külön fa. Ne higgyük el amit a történelem sugall, hogy Isten elbánt ezzel a furcsa néppel, és mi egyháztagok fellélegezhetünk, hogy eljött a mi idõnk. Nem ezt mondja az írás! Azt mondja az írás, hogy ne kevélykedj, legyen benned istenfélelem, nézd meg Izrael sorsát, és gondold végig, hogy ha mi ugyanúgy cselekszünk nekünk sem fog kedvezni.

22 Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sõt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja õket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az õ saját olajfájokba. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen. És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: És ez nékik az én szövetségem, midõn eltörlöm az õ bûneiket. Az evangéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az Õ elhívása. Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az õ engedetlenségök miatt: Azonképen õk is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán õk is irgalmasságot nyerjenek; Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön

Ez egy titok, mondja Pál, de az a döbbenetes, hogy mégis le van írva a Róma levélben. Hogy tudta ezt az ördög elhomályosítani évszázadokon keresztül? Az egyik magyarázat, hogy nem olvasták Isten igéjét. A Sátán mindent elkövetett, hogy a biblia ne kerüljön az emberek kezébe. Ha mégis akkor legyen egy olyan réteg, akin keresztül, ráadásul idegen nyelven jusson el az üzenet. Sajnálatos , hogy Luther Márton sem szabadult meg az antiszemitizmustól, pedig óriási kijelentést kapott a hitbõl való megigazulásról. Ez azért félelmetes, mert amikor Hitlert számonkérték, hogy mi ez az egész, mit mûvel a zsidókkal, akkor, azt üzente az egyháziaknak, hogy, csak befejezi, amit õk elkezdtek.

Az Egyházban van egy hamis tanítás Izraelre nézve, amely nem áll másból, mint hogy az Ószövetségbõl az Izraelre vonatkozó igéket kisajátítja, úgy gondolva, hogy már Izraelre nem vonatkoznak. Úgy gondolják Izraelt Isten elvetette, de az ígéretei kellenek nekünk. Ábrahám áldása kell nekünk, a próféciák a földrõl, az örökségrõl, az új Jeruzsálemrõl kellenek nekünk. Egy olyan evangélium azonban, amely Izraelt számításon kívül hagyja, az az ördög evangéliuma. Az antiszemitizmus kovászától az egész tészta megbûzhödik, egy kis kovásztól is. Ha jön egy antiszemita ember, aki hívõnek mondja magát akkor vegyétek elõ a Róma 11-et és olvassátok fel neki! Pál azt mondja, hogy nem akarja, hogy ne tudják meg, hogy Isten nem vetette el az õ népét örökre. Nem lehetünk semlegesek a zsidó nép felé, hanem egy megkülönböztetett szeretettel és figyelemmel kell feléjük szolgálni. Miért, mert annyira szépek, különlegesek, sokan vannak ? Nem ezért, hanem mert Isten örökkévaló szövetséget kötött velük, kiválasztotta õket. Jézus a Megváltónk is közülük való, Õt sem szeretjük, ha nem szeretjük a népét.