Miért kell meghalnia a bűnös embernek?

Szia!

Úgy gondolom, hogy az vitán felül áll, hogy Isten az embert életre termtette és nem halálra. Isten, mint az ember teremtője és alkotója, mint életadó nyilván tudja, hogy mi az élet feltétele, és ezt közölte is az emberrel.

Az ember számára az életet az élet fája biztosította Édenben, és Isten mindent neki adott, hogy azon uralkodjon, csupán egyetlen kérése volt, hogy egyetlen fáról ne egyen az ember. Valamint lelkére kötötte, hogy vigyázzon és őrizze a kertet.

Az ember azonban nem tartotta meg Isten kérését, és azzal ellentétesen cselekedve nem őrizte kellően a kertet, inkább engedett a kisértőnek, és megszegte Isten szabályát. Bár ennek következménye az azonnali halál lett volna, Isten megváltotta az embert és nem kellett meghalnia, hanem helyette egy ártatlan állat halt meg, aki Jézus Krisztust szimbolizálta. Az ember tehát kapott egy újabb lehetőséget, hogy megismerve a rosszat a jót válassza.

Sokan úgy gondolják, hogy Isten nem igazságos. Azonban látni kell, hogy ahhoz, hogy valaki örökké éljen alkalmassá kell válnia egy örök életre. Isten világában egyetlen életrend uraolkodik: ez a szeretet életrendje. Az önzetlenség és a szeretet biztosítja az életet a világegyetemben. Az önzés és a szeretetlenség ennek ellenkezőjeként hat, és ellentétes ezzel a világrenddel, mert pusztulást, szenvedést és halált hoz. Úgy gondolom ezt nem kell magyarázni, mert naponta tapasztaljuk ennek az igazságát.

Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. A Biblia megállapítása szerint a bűn a gyökere minden rossznak.

A szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. A bűn az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája.

Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni. A neves magyar tudóstól, Selye Jánostól idézem a következőket: "Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára." Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az "önzés törvénye" szerint kezd működni: "Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik." Majd hozzáteszi mindezekhez: "A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk." (Életünk és a stressz)

Van min elgondolkoznunk ezen a ponton: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? De hiszen nekünk az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondaná sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? "Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja" – mondja a Biblia

Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye. Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent

A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére:

"A bűn teljességre jutva halált nemz" (Jakab 1:15).

"A bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23).

Üdv. Péter

A kérdést is elolvasva úgy vélem, egy kicsit igazságtalannak tartod Istent, mert szabad akaratot adott, ezzel bennfoglaltan a bűn lehetőségét is megadta, majd amikor elkövetjük, megbüntet és halállal meg kárhozattal sújt...

Az Isten az élet. Minden élet, létezés pusztán részesedés az ő létében. Aki elfordul tőle, az az élettől kerül távol. Ezt nevezzük halálnak. Vagyis nem utólag büntet meg minket Isten a bűnünkért, hanem a bűnünkkel mi magunk választjuk az élet helyett a halált, az üdvösség helyett a kárhozatot. Így hordja magában a bűn a büntetését. Isten nem üdvözít senkit akarata ellenére, mert komolyan veszi az embert és a döntéseit.

Hogy példával világítsam meg: a kezedben egy méreggel teli pohár, s a barátod figyelmeztet, hogy ne idd meg, mert meghalsz. Te szabadon döntesz, megiszod-e vagy sem. De ha megiszod, viselned kell a következményeit.

Kedves kérdező!

Ennek a kérdésnek a megválaszolása a feltámadások ismeretét kívánja meg. Amit te feszegetsz, az a jelenlegi korszakra, a testben való életünkre vonatkozik, és arra igaz is, h egyrészt a bűn következménye halál (mindenki esetében, a megtért szentek esetében is, mivel törvény az, h egyszer minden ember meghal és azután jön az ítélet), másrészt az is jogos felvetés, h ismeret nélkül nem vagyunk számonkérhetőek, és itt jön a feltámadások szerepe.

Ugyanis sokan halnak meg úgy, h semmit sem tudnak elveszett állapotukról és Isten szabadító tervéről, így pedig igazságtalan lenne megbüntetni őket. Ezért számukra a második feltámadás során, az Isten Felkentjével való konkrét, személyes találkozás által lesz megadva a lehetőség a döntésre, választásra, az Isten törvényeinek elfogadására avagy elvetésére. És ezt követően lesz kimondva az ítélet: vagy végleges halál, vagy örök élet.

(Az első feltámadásban az Isten népe, választottai, hűséges fiai kapnak részt, akiket a még élő szentekkel együtt - akik egy szempillantás alatt elváltoznak - maga mellé vesz a Krisztus az ő visszatérésekor.)

Isten akarata az hogy az emberek őt válasszák, és ebben a döntésükben végig kitartsanak, és így nagyon szép, boldog életük lehessen.

Isten szent, bűntelen, és a bűn Istentől való eltávolodást jelent. Ez az eltávolodás pedig a halálhoz vezet, ez értelmezhető a földi halálként vagy a második halálként amiről már itt mások is írtak.