Mindenki aszerint lesz megbüntetve a pokolban, hogy milyen bűnöket követett el életében?

Akik hisznek azok nem félnek a pokoltól mert "békességünk büntetése rajta van." Krisztus szenvedte el a büntetésünket, és ment le a föld alsóbb részeire helyettünk.

De mi van azokkal akik nem hisznek az evangéliumban, és nem hagyják el a bűneiket? Erre maga a Bölcsesség válaszol a Bibliában:

"Mivelhogy hívtalak titeket, és elutasítottátok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette (nem volt aki figyelt volna);

És elhagytátok minden én tanácsomat (semmibe vettétek összes tanácsomat), és az én feddésemmel nem gondoltatok (dorgálásomat nem akartátok):

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek (ezért én is nevetni fogok mikor bajba kerültök), megcsúfollak (gúnyolódok rajtatok), mikor eljő az, amitől féltek (mikor eljön ami rémületes nektek, szó szerint: félelmetek, azaz terrorotok).

Mikor eljő, mint a vihar (itt héberül a "sóá" szó szerepel, ami a holokauszt héber neve lett), az, amitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. (amikor elér titeket a szorongattatás és gyötrés)

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg (de nem válaszolok): keresnek engem (fáradhatatlanul keresnek), de meg nem találnak.

AZÉRT mert gyűlölték a bölcsességet (ismeretet), és az Úrnak félelmét nem választották.

Nem engedtek az én tanácsomnak (nem voltak kiváncsiak tanácsomra); megvetették minden én feddésemet.

Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek (saját terveikkel laknak jól)

Mert az együgyűeknek pártossága (súv=visszatérés; visszafordulás, ebben a versben aposztáziát, Istentől való elfordulást jelent) megöli őket, és a balgatagoknak (keszíl=ostoba; érzéketlen; otromba; önhitt, a példabeszédekben gyakran fordul elő ez a jelző) szerencséje (sálvá=nyugalmuk) elveszti őket.

Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől."

Pél.besz. 1,24-33.

Mi öli meg az embereket?

Az Istentől való elfordulásuk (aposztázia), és az önhittségük.

Mindenki a cselekedetei gyümölcsét fogja enni, és amit vetett, azt aratja.

Meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.

Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet (pür anthrax= tüzes izzó parazsat) gyűjtesz az ő fejére."

Róma 12,19-20

A büntetés nem kollektív a hádészban, hanem a gonoszság súlya szerint fizet mindenkinek Isten. Mindenki saját magának állítja be a rezsót a föld gyomrában.

A pokol nem egy hely, hanem egy állapot. Aki bűnös létére egész életében törekedett jobbá válni, megbánta a hibáit, igyekezett jóvátenni amit elkövetett, akkor a tisztítótűzbe kerül, ami szintén nem hely, nem tűz, ám onnan van kiút a menny felé. Az ember a haláláig változtathat azon, mi vár rá odaát, de a halál után már nincs mellébeszélés, nincs színjáték, ott a puszta tények vannak és a lelkiismeret. Az utolsó ítéletkor mindenki feltámad testben, és akkor végleg, örökre eldől, hogy ki érdemli az örök életet, vagy az örök kárhozatot.

Ezen kívül kár találgatni, hogy mi is lesz odaát, mert nem tudjuk, mindenki megtapasztalja saját maga, ha egyszer odakerül.