Minek neveznétek ezt a "vallást"?
Úgy vélem, semmi sem történik ok nélkül és a semmiből nem lesz semmi, ezért inkább az Istenhívőség felé hajlok, de akkor sem érne nagy csalódás, ha egyértelműen kiderülne, hogy nem létezik. Nem a szigorú egyházi Istenben hiszek, hanem a sajátomban. A Bibliát (a hasonló kaliberű irományokkal egyetemben) mesekönyvnek tartom. Nem tudom, higyjek-e Jézusban, számomra túl abszurd az egész figura, de persze nem tartom kizártnak az sem, hogy valaha élt (illetve "leszállt" a Földre). Úgy gondolom, valaminek lennie kell a halál után. Konkrét elképzeléseim nincsenek, bár a lélekvándorlás elég idegen számomra. A keresztény ünnepeket egyébként megtartjuk, de inkább csak a tradíció miatt, valójában nem vagyunk valami vallásosak. Szerintetek ez mi?
(Ui.: A kérdést azért tettem fel, mert az emberek gyakran érdeklődnek a vallásom felől, s én eddig nem tudtam egyszavas válaszokat adni a kérdéseikre. Természetesen el tudom magyarázni ugyanezt mindenkinek, de "kényelmesebb" lenne egy szóval kifejezni mindezt. Arra kérlek titeket, hogy ha létezik erre egy kifejezés, írjátok le! Előre is köszönöm.)
válasza: válasza: válasza:Naná, hogy bizonytalan vagyok, hiszen semmit sem lehet egyértelműen kijelenteni.:D Ahogy mondani szokás; minden lehetséges, de semmi sem biztos.
Elsőnek köszönöm, igaza lehet.
válasza: válasza:Mint kritikus gondolkodó, nem bírom ki hogy izomból meg ne kérdezzem: ugyan miből gondolod, hogy valaminek lennie kell a halál után? Vagy hogy emberi szándék (ok) kell álljon a dolgok mögött?
Egyébként egyáltalán nem értek egyet az elsőkkel. Nem törvényszerű hogy az ember a már meglévő vallások valamelyikénél kössön ki. Ez nekem olyan gondolkodást sugall, amikor valaki csak azokat az utakat fedezi fel amiket mások már megjártak előtte, ahelyett hogy a saját ösvényét járná ki.
Egyébként javaslom, hogy olvass utána a vallás filozófiájának (-nem- a vallásos filozófiának; annak nézz utána, hogy a filozófia hogy látja a vallásokat, nem annak, hogy a vallások hogy látják önmagukat.) Sokkal tisztább, ha tényleges tudásból és nem hitből (és egy véletlenszerű dntésből) rakod össze magadnak. Szerintem.
Amit biztosan ki lehet mondani hogy TEISTA vagy. Szerintem ez elég jó meghatározás ha megkérdezik. Azaz hiszel valamilyen istenben, de nem bármelyik konkrétban.
Ezen belül esetleg leszűkítheted hogy pontosan mire is gondolsz:
- ha egyetlen istenben gondolkodsz, akkor MONOteista vagy, ha többen, akkor POLIteista.
- EUteista vagy, ha azt gondolod, hogy isten csak jó; MALteista, ha azt gondolod, hogy gonosz; DYSteista, ha egyik is, másik is.
- DEISTA vagy, ha azt gondolod hogy az univerzumot egy isten teremtette, de a továbbiakban nem vesz részt az alakításában (pl. nem válaszol imákra vagy hajt végre csodákat).
- PANTEISTA vagy, ha azt gondolod hogy az univerzum maga az isten, és viszont.
- AUTOTEISTA vagy, ha azt gondolod hogy az ember is rendelkezik isteni lényeggel, vagy akár hogy te magad vagy isten.
Amit mindenképpen javaslok kezdésnek, hogy gondold végig mit is nevezel istennek, és miért van szükséged az egész ötletre. Mint teremtő? Mint a tudatod magyarázata? Mert azt akarod hinni hogy az igazság létezik embertől függetlenül is? Halál utáni élet? Ha meghatározod magadban hogy mi is a te istened, hogy mit is nevezel istennek, máris közelebb kerülsz ahhoz hogy mit akarsz valójában.
És, bocs, mint ateista erősen javallanám, hogy gondold végig az ilyen kijelentéseket mint semmiből nem lesz valami, meg hogy kell oka legyen, és hogy van-e ezeknek értelme. Ha már hívő akarsz lenni, legyen valami jó okod hogy az vagy, ne olyan érv ami logikai hibán alapszik.
"ugyan miből gondolod, hogy valaminek lennie kell a halál után?"
Mert különben nem sok értelmét látom. Lehet, hogy ez az én hibám és csak én nem élek igazán, de ez van.
"Vagy hogy emberi szándék (ok) kell álljon a dolgok mögött?"
Ezt hol írtam? Arra a részre célzol, hogy 'semmi sem történik ok nélkül'? Nos, ott nem feltétlenül emberi szándékra gondoltam.
"Ez nekem olyan gondolkodást sugall, amikor valaki csak azokat az utakat fedezi fel amiket mások már megjártak előtte, ahelyett hogy a saját ösvényét járná ki."
Ebben van valami, de szerintem mielőtt az ember kijelentené, hogy "létrehozott" egy új vallást, meg kell ismerkednie a már létezők zömével, hogy biztos legyen a dolgában.
"Amit mindenképpen javaslok kezdésnek, hogy gondold végig mit is nevezel istennek, és miért van szükséged az egész ötletre. Mint teremtő? Mint a tudatod magyarázata? Mert azt akarod hinni hogy az igazság létezik embertől függetlenül is? Halál utáni élet?"
Ez mind-mind közrejátszik.
"És, bocs, mint ateista erősen javallanám, hogy gondold végig az ilyen kijelentéseket mint semmiből nem lesz valami, meg hogy kell oka legyen, és hogy van-e ezeknek értelme. Ha már hívő akarsz lenni, legyen valami jó okod hogy az vagy, ne olyan érv ami logikai hibán alapszik."
Nyilván milliószor végiggondolom még az egészet, épp ezért nem mertem egyértelműen kijeleteni semmit a kérdésben sem.
Egyébként a jelenlegi véleményem alapján, az általad leírt alternatívák szerint egyszerre vagyok monoteista, dysteista, deista és még talán autoteista is.
válasza:Az emberi szándékot úgy értem, hogy sokan amikor felteszik ezeket a kérdéseket, hogy miért élünk vagy mi az élet értelme, elkövetik azt a hibát hogy emberközpontú célt keresnek alatta. Természetesen lehetséges, hogy az egész világ csak értünk van és a mi létezésünket szolgálja, de elég merész dolog (szerintem) ezt kijelenteni, és szerintem fontos észrevenni ha az ember felelősen akar dönteni hogy sok "miért" kérdésben rejtve benne van ez a feltételezés.
De csak segíteni próbálok xD
Sokan járnak úgy egyházba is hogy valójában másban hisznek mint a hivatalos doktrína.
Mindegy, egyszavas kifejezésekből ennyit tudtam. :D Sok sikert!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!