Melyik vallásban hiszel, és főként: MIÉRT abban?

Wicca vagyok. Na nem az a tipikus pentákulumos, varázslatokban hívő, önmagát boszorkánynak nevező tinilány, ahogy sajnos manapság a wiccák elhíresültek.

A családunk nem vallásos, templomban talán életemben háromszor voltam a vidéki rokonok révén, szóval még ilyen neveltetést sem kaptam - viszont hatéves korom óta érdekelnek a vallások, tehát az azóta eltelt lassan tizenöt évben szereztem némi műveltséget eme téren ;)

A wicca egyébként pont az tanítja, hogy nincs egyetlen igaz vallás, mert mindenki ugyanabban hisz, csak más néven. Az elvek, szokások és tanok azért különbözőek, mert nyilván emberek milliói (már milliárdjai) sosem fogják ugyanúgy megtapasztalni az igazságot itt a Földön. Erre jó a hegy példája, ami mindig ugyanaz marad, de eltérő szögekből nézve azonnal más látványt ad.

Hogy miért ebben hiszek? Mert a személyes tapasztalataim alapján a wicca tanaival értek egyet. Úgy értelmezi az élet értelmét, a szeretetet, az Istenséget, ahogyan én. Ha egyszer ezzel értek egyet, nyilván nem fogok másban hinni :)

Hogy személyesebbet mondjak: ha valamire szükségem volt, mindig megkaptam, ha nem is úgy és akkor, ahogy kértem. Mindig. Egy időben, még régebben, én is azonnal elkezdtem hitetlenkedni, meg azt mondogatni magamban, hogy a hitem nem igaz, mert az Istennő és az Isten meg sem hallgat - de mégis megtörténtek a "csodák". Sosem volt még olyan, hogy visszanézve azt ne mondtam volna: mennyivel jobb, hogy így történt és lám, mégis azt kaptam végül, amire vágytam.

Ma már, ha kitűzök magam elé valamit, eszembe sem jut, hogy ne sikerülne elérnem a célt. Mert MEGTAPASZTALTAM, hogy segítenek, támogatnak, erőt adnak az "égiek." Mint említettem, talán nem pont úgy, ahogy én várom, de végül midig megérkezik a segítség.

Egyébként szerintem épp ez a pont, ahol sokan elfordulnak a vallástól. Egyszerűen nem bírják kivárni, míg megértik, hogy "odafent" talán jobban tudják, hogy mi a jó nekünk, mint olykor mi magunk :)

Kedves kérdező! Gyerekkorom pislogó éveitől fogva érdekelnek a vallások. Szüleim keresztények voltak azon belül református felekezetűek. Magam azonban belefeledkeztem a legkülönfélébb vallási témájú könyvek tanulmányozásába. Így egyre mélyebb meggyőződés bontakozott ki bennem a Buddha az ő páratlan Tanítása és az őt követők nemes közössége iránt. Minden más vallást mint a szellemi materializmus megnyilvánulását fogtam fel, Istent és isteneiket átmeneti, világi istennek és isteneknek találtam. Mindezzel együtt számos szépséget, nemes erényt is hordoznak e vallások, és követőik. Azonban számomra kizárt, hogy elfogadjak bármilyen lételméleti tanítást amely Istenre, Énre, Időre, Térre, Anyagra vonatkozik! A helyesen (tehát nem felületesen, populistán) felfogott buddhizmus éppen ezt utasítja el. Mélyen megrendültem amikor a Brahmajala-szuttát olvasva szembesültem vele, hogy a Buddha kvázi olyan hálót hozott létre amelyben mindenféle ontológia egy és több Istenhitek, materializmus, nihilizmus, Világlélek fennakadnak. Ekkor értettem meg, hogy a Buddha útja a világfeletti út, és a többi vallás bár lehet szép és jó, és hasznos még is hagy maga után szellemi kívánni valót, hiszen az ontológiai szorongás motiválja őket, és nem az a végső szabadság amelyet e világkorszakban a Magasztos által lett felmutatva. Így minden egyéb út felszámolódott számomra, maradt a világfeletti ösvény, mely mentes a világi (materializmus, nihilizmus, hedonizmus) és szellemi (Isten, lélek, szubsztanciák) materializmustól.

Természetesen minden lény boldogságra törekszik, és bizonyosan sokat segít ebben nekik a hitük. tehát buddhistaként, a buddhizmust tartom az abszolút útnak, a többi vallást pedig a relatív útnak. Sőt abban is hiszek, hogy a relatív utakat bejárva egyszer majd ők is a világfeletti ösvényre lépnek.

Remélem nem bántottam meg senkit, minden szép és jó ami a hitükben van üdvözítse őket!

Üdv

Kedves Kérdező!

Római katolikus vagyok, amióta csak az eszemet tudom. Hogy miért? Mert erre neveltek kicsi korom óta és a sajátomnak érzem. Úgy érzem ezzel a vallással juthatok el Istenhez. Nem hiszek abban, hogy az én vallásom A tökéletes. Lehet más vallásban is érték, és van is csak kérdés, hogy ki melyikkel kerül a legközelebb a boldogsághoz, a tökéletességhez. Én úgy érzem az én természetemhez, életfelfogásomhoz ez a vallás illik, mert ezzel kerülök a legközelebb Istenhez.

Saját, személye érzésekről annyit: először 15 évesen éreztem meg Isten jelenlétét ima közben. Onnantól rengeteget szólt hozzám, üzent a Biblián át, személyeken keresztül, és az életem alakulásán látom a keze nyomát, látom, hogy mely eseménynek mi volt az értelme, miért alakította úgy az életem, ahogy. Néha úgy érzem megsejtem egy-egy célját, de természetesen ki vagyok én ahhoz, hogy ezt biztosra vegyem.

Bizoyítékra nem volt sosem szükségem. Az eszem etéren soha nem avatkozott be kétségekkel, de a biológiával és a természettudományokkal mindig is behatóan foglalkoztam, és azt kell mondjam: a természetben is ott van az Isten kezenyoma.

Ateista háttérből jövök, és Istenben hiszek. Engem Isten a saját élettapasztalataim által a kereszténységhez, azaz pontosabban szólva, Jézus Krisztushoz vezetett el. De a kereszténységet kívülről látom, nem a vallás vagy egy adott felekezet, nem is a biblia bősz, szó szerinti értelmezése alapján. Hanem a saját hitem, lelkiismeretem által vezetve értelmezem a Bibliát, amit isteni ihletésűnek tartok, de az életemben megnyilvánuló szellemi vezetést, megvilágosodás-szerű élményt tartom elsődlegesnek. Ugyanis nem cselekedhetek a saját lelkiismeretem ellen.

tisztelettel,

Freya