Ha Istennek mindenkivel van terve, akkor én miért vagyok ilyen?

Kedves Kérdező!

Azt írod, kaptál kitartást és jó jegyeket? Vajon miért? Hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy szolgálj ezekkel is Neki. Ha nincs más ötleted, akkor keress olyanokat (hajléktalanok, idősek, nehéz sorsú gyerekek, stb.), akik ugyanolyan magányosak mint te, és bízd rá, hogy mikor és hogyan tölti be a magányodat.

Ehhez segítségül Assisi Ferenc egyik imádsága:

Uram, tégy engem békéd eszközévé,

Hogy szeressek ott, ahol gyülölnek,

Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,

Hogy összekössek, ahol széthúzás van,

Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,

Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,

Hogy örömöt hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem,

Nem arra, hogy megvigasztaljanak,

Hanem, hogy én megvigasztaljak,

Nem arra, hogy szeressenek,

hanem arra, hogy szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog,

Aki elveszíti magát, az talál,

Aki megbocsát, annak megbocsátanak,

Aki meghal, az fölébred az örök életre.

Ha akarod,írj magadról privátban részletesebben is.

33F

Akkor te még jól is jártál, más országokban gyerekkatonáknak kell embert ölniük, kislányokat kényszerítenek prostitúcióra, éheznek, szomjan halnak.

Ima helyett menj sportolni, kezdj valami csapatjátékot, lépj be valami makramészakkörbe, társastáncra. Ha otthon búslakodsz, senki sem fog odamenni hozzád és becsöngetni, hogy helló, itt vagyok, a Főnök küldött hogy én legyek az öri barid.

22:22 vagyok.

Nem a magány töri össze az embert, hanem a magányból való részleges kiszakadás amikor-is látja a többi embert, kik nem magányosak.

Amikor már kezdené megszokni az ember hirtelen akad egy program, amire ha elmegy, akár jól érzi magát, akár nem, utána csak rossz lehet, hiszen újra magány jön és újra meg kell szokni, elég egy nap kiszakadás és kezdhetsz mindent elölről.

22:38 vagyok

A folytonos társasági életet élők nem töltenek annyi időt magányban, hogy megértsék a magányosság előnyeit, a magányosak pedig nem töltenek annyi időt társaságban, hogy annak előnyeit meglássák. Ez mindkét fél tragédiája.

Azért választottam a magányt társnak, mert sokkal jobban el tudok merülni a gondolataimban és sokkal jobb beszélgetőpartnere vagyok magamnak, mint bárki másnak. Amikor elmegyek valahová azt csak tapasztalatgyűjtésből teszem. Olvasok, filmet nézek, írok, ha belejössz nagyon jó.