Hol van az Újszövetségben olyan rész, ahol Jézus cselekvésre buzdít a töprengés, elmélkedés és várakozás helyett?

Nem tudom mire gondolsz, de a válasz az, hogy sok helyen.

Gondolj azokra az emberekre, akiket a könyörületességük arra indít, hogy egész életükben lepratelepen vagy árvaházban dolgozzanak, akik önkéntes munkásként dolgoznak a kórházakban, utókezelőkben, vagy azokra az emberekre, akik igyekeznek segíteni a hajléktalanokon vagy menekülteken. Némelyikük valószínűleg úgy érzi, Jézust utánozza, aki példát mutatott a keresztényeknek. Az evangéliumokban azt olvashatjuk, hogy Krisztus meggyógyította a betegeket és enni adott az éhezőknek (Márk 1:34; 8:1–9; Lukács 4:40). Amikor szeretetet, gyöngédséget és könyörületet mutatott, akkor ’krisztusi gondolkodást’ tükrözött vissza, amivel viszont az égi Atyját utánozta (1Korinthus 2:16).

Megfigyelted azonban, hogy napjainkban sokan, akiket megindít Jézus szeretete és könyörülete, nem veszik figyelembe Krisztus gondolkodásának egy igen fontos jellemzőjét? Márk evangéliumának a 6. fejezete jó példa Jézus példájára. A betegek gyógyítása és az éhezők táplálása látványosan mutatta szerető könyörületét, de Jézus vajon főleg csak így segített másoknak?

Jézus főleg azért érzett sajnálatot a körülötte lévő emberek iránt, mert látta, milyen szükséget szenvednek szellemileg. Ezek a szükségletek voltak a legfontosabbak, még a fizikai szükségletnél is fontosabbak. Vizsgáld meg a Márk 6:30–34-ben található beszámolót, és sok mindent megértesz, ha még nem tetted volna.

Egy nagy sokaság gyűlt össze. Olyan nagy volt, hogy Jézus és az apostolai sem enni, sem pihenni nem tudtak. Jézus ezt mondta az apostoloknak: „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé” (Márk 6:31). Csónakba szálltak, valószínűleg Kapernaumhoz közel, és egy csendes helyre hajóztak a Galileai-tengeren. A tömeg azonban a parton futott, és megelőzte a csónakot. Hogyan reagált Jézus? Vajon dühös volt, hogy zavarták a magányában? Egyáltalán nem!

Jézus szánalomra indult szívében, amikor látta ezt a több ezer fős tömeget, köztük a betegeket is, akik már alig várták őt (Máté 14:14; Márk 6:44). Márk arra összpontosítva, hogy mi miatt érzett Jézus könyörületet, és hogy miként reagált, ezt írta: „nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani” (Márk 6:34). Jézus nemcsak embertömeget látott. Látta az egyéneket is, akiknek szellemi szükségleteik voltak. Olyanok voltak, mint az elkóborolt, elhagyatott juhok, akiknek nincs pásztoruk, hogy visszavezesse őket a zöld legelőkre, vagy hogy védelmezze őket. Jézus tudta, hogy a szívtelen vallási vezetők, akiknek törődő pásztoroknak kellett volna lenniük, megvetették az átlagembereket, és nem törődtek szellemi szükségleteikkel (Ezékiel 34:2–4; János 7:47–49). Jézus azonban másképp akart bánni velük, a lehető legjobbat akarta tenni értük. Kezdte nekik tanítani Isten Királyságát.

Figyeld meg a párhuzamos beszámolóban a sorrendet, és hogy mit sugall ez a beszámoló, mi élvez elsőbbséget.

Úgy reagált az emberek szellemi szükségleteire, hogy először tanította őket.

Nem mindig említik elsőként a tanítást, a gyógyítás előtt (van ahol szükséghelyzet van), mégis Jézust, mint 'tanítót' ismerték elsősorban kortársai. Tehát először ennek a cselekvésére kellene Jézus példája alapján összpontosítani.

Az igaz hogy Jezus a cselekvesre inditott, de az egyik komentedben megemlitetted a szellemi taplalakot.

Jezus torekedhetett volna foldi gazdagsagra, joletre, hiszen apjatol megtanulta az acs szakmat, valamint emellett meg tokeletes is volt.

De megis arra osztonozte a kovetoit hogy a szellemieket tegyek az elso helyre: Mate 5;3-"Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mivel övék az egek királysága".

Jezus a Mate 28;19,20 as versekben cselekvesre osztonoz, de nem olyan cselekvesra hogy eljuk az eletunket ahogy nekunk jo az. Hanem feladatot ad a kovetoinek.

Ezt irja ott: Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében,  és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.

Jakab viszont egy masik helyen alatamasza azt amit te ismondtal, hogy cselekedetekre van szukseg, nem puszta beszedre tanacskozasra. Habar neha ez is szukseges. A Jakab 2;26 ban azt talaljuk hogy a hit halott cselekedetek nelkul.

Kedves kérdező!

Nagyon teszik az utolsó válszod. Ezt írtad:

"Igaz, hogy Jézus tanító volt de cselekvő tanító, nem visszavonult bölcselkedő. És bár nagyon fontos a szellemi táplálék de cselekvés nélkül csak üres szó."

Lehet, hogy ezzel meg is válaszoltad a kérdésed? Az, amit írtál, teljesen logikus, nem elég hinni, hogy milyen jóságost lehetne tenni, cselekedni is kell!

Persze ha a kérdésed az üres filozófiai csatározásokra, a "skolasztikus locsogásra" irányul, melyet az első századok után, 'mesterien' elsajátítottak a későbbi 'keresztény' utódok, akkor ez nem is versenghet a Jézus szerinti cselekedetekkel.

A szellemi táplálékra alapvető szükség van, és az ezeken való elmélkedés is nélkülözhetetlen, sőt nem utolsó sorban az ima is, de ezt Jézus és az apostolok nem állítják szembe a tettekkel. Mindkettőre szükség van, mert a 'hit halott cselekedetek nélkül'.

Sorrendiség is annyi van csupán, amennyit az első válaszomban (első válasz) írtam, hogy olyan mintát hagyott ránk Jézus, ami a fizikai szükségleteket másodlagosnak ítélte a szellemiek előtt.

Tanúlmányozás, elmélkedés, ima nélkül elindulni cselekedni nem áldásos!

Legyél szellemiekben is felkészült, mielőtt nekifogsz tenni valamit a hited szerint.

"(éljék az életüket, legyenek jelen az ÉLET számára)"

Ez alatt mit értesz? Konkrétan olyan részt keresel, amely ilyen utasítást ad? Te találtál már?