Van aki hasonlóan érez?

10:20

"Egy példa: Minap nagyon csúnyán összevesztem édesapámmal. Olyan dolgokat mondtam neki amit nem lett volna szabad. Napokig mardosott a bűntudat és még azután is rosszul éreztem magam, hogy megbántam (meggyóntam) Isten előtt."

Az egyház szabja meg,hogy mi miatt érezz bűntudatot.ez neked tényleg tetszik? mert ha őszintén magadba nézve tényleg szabadnak,és örömtelinek érzed magad tőle,akkor tekintsd semmisnek azt amit írtam.Nem lett volna szabad ezt vagy azt mondanod? dehát írod,hogy még igazad is volt.miért baj,ha veszekszel néha valakivel,és jól leteremted? a konfliktusok hozzátartoznak az élethez,és nem mindig balhé nélkül zajlanak.épphogy az a probléma,hogy az egyházi dogmák nyomják el az ember egészséges lelkiismeretét.az egyház mindent elítél,rossznak bélyegez,ez pedig azt eredményezi,hogy az dogmáikban hívők nem tudják egészségesen megélni,kifejezni önmagukat,az érzelmeiket.ki mondja azt,hogy meg kell gyónnod az Istennek,ha valakivel összeveszel,elküldöd a búsba? az egyház.tehát ezért meggyóntál neki.utána még napokig mardosott a bűntudat,rosszul érezted magad.vajon,hogy lehet ez,hiszen te a teremtő akarata szerint jártál el(az egyház szerint...)de miután bocsánatot kértél édesapádtól,megkönnyebbültél.és ehhez nincs szükség egyházi tanokra.erre bármelyik ember képes,és valahol mindenki érzi,és tudja önmagától is belülről,hogy,hogyan célszerű eljárni,ha békességet szeretne,és a konfliktus megoldását ilyen esetekben.

egy példa,az egyházzal kapcsolatban,lehet kicsit extrém,de sajnos reális:kéjgyilkosság:emberünk buzgó vallásosként nevelkedik,és átitatódik a felfogása azzal kapcsolatban,hogy a szex elítélendő,piszkos dolog.nem végez önkielégítést,nem mer szabadon nőkhöz közeledni,akiket természetes módon megkíván,hiszen csak a házasságban megélt szex lehet erkölcsös az egyház szerint.csakhogy nem is akarnak hozzámenni a nők,ő meg csak frusztrálódik,és növekszik benne a gyűlölet a nők(és önnön szexualitása iránt)amit meg is magyaráz magának,hogy erkölcsös és jogos dolog gyűlölni őket,mert a világi nők,akiket a gonosz Sátán vezérel,nem akarnak Isten szent színe előtt házasságot,pedig ő mint az igazság útján járó hívő tudja,hogy csak az a helyes....hiszen neki megmondták...

a történet vége pedig az,hogy emberünk perverz kéjgyilkosság miatt börtönbe kerül.Na ott aztán megkapja a napi szexet...pedig a gyilkosság a legutolsó dolog amit egy szabad,és egészséges lelkületű ember elkövet.érted az összefüggést?

minden emberben munkálkodik az Isten, a magasabb rendű intelligencia,aki bölcsebb okosabb nála,és hasznos tanácsokkal látja el,ha az illető hajlandó figyelni rá.de sokan ehelyett másokra hallgatnak hiszékeny módon,nem bíznak önmagukban,ami gyakran félrevezető.irónikus módon még a Biblia is említi,hogy legyünk óvatosak az emberekkel szemben,ne beléjük vessük bizodalmunkat...amit az egyház állít be bűntudatként és egyben erényként,az nagyrészt eltorzított,irigységből,önzésből eredő tiltás.az egészséges lelkiismerethez nincs szükség az egyház dogmáira! ehhez csak figyelnünk kell önmagunkra,és megfontoltan cselekedni.a lelkiismeret szükséges ahhoz,hogy felismerjük a hibáinkat és tanuljunk belőlük ez így igaz.De az egyházi tanok azt állítják,hogy eredendően rossz az ember,bűnös,és az ő Istenük nélkül pokolra jut.De még Istennel sem lehet felhőtlen az élete,hiszen ott az eredendő bűn,ami az egész életét végigkíséri...csupa-csupa csodás,pozitív,egyenesen a szeretetteljes,és bölcs teremtőtől jövő életszemlélet ez! nos,több évnyi hívő keresztényi életfelfogásom után,nekem ez valahogy nem tetszik,és nem fogadom el.gondolom nem nehéz megérteni,hogy miért,szakítottam a keresztény egyház felfogásával.

az egészséges lelkiismeret és a folyamatosan önmarcangoló, fölösleges bűntudat között van némi különbség úgy vélem.de lehet választani szabadon,melyik a szimpatikus.

Kedves Kérdező! Ezt írod: "Mert ha csak emberi kitaláció az egész, akkor az életemet ahoz igazítanám, ami a világí élethez a legjobb. Magyarul sokkal jobban a saját érdekeim szerint élnék. De mivel nem tudom biztosan, hogy mi az igazság, így csak behúzott fékkel haladok az életben."

Az a "jóság" ami a mennyei ítélőbírótól való félelemből ered, nem jóság. Az gyávaság. Egy férfi mondta, hogy ha biztosan tudná, hogy nincs Isten, nem lenne bűntudata elhagyni a feleségét. Aki ezért marad, rosszabb, mintha menne.

Amíg nem jutsz el oda, hogy azért akarsz helyesen élni, mert belső igényed van rá, addig a "jóságod" képmutatás. Ha pedig kialakult a belső igényed az őszinte, tiszta életmódra, akkor már mindegy lesz, van-e Isten, mert akkor is a jót fogod akarni és tenni, morális ember leszel.

Én hívő vagyok, és úgy gondolom, hogy a hitet nem gyakorolni kell, hanem élni. Ez egy út, amit meg kell járni. Ajánlom figyelmedbe egy nem mindennapi katolikus pap, Anthony de Mello könyveit.

tisztelettel,

Freya

Sok minden, amit napjainkban hitnek tartanak, az valójában nem más, mint hiszékenység, vagyis az arra való készség, hogy minden alap vagy nyomós érv nélkül elhiggyünk valamit. A hiszékenység gyakran szeszélyes érzelmeinkre és a babonára épül. Ez nem jól megalapozott hit, mivel nincs megbízható alapja.

Talán van olyan barátod, akiről elmondhatod: „Benne megbízhatok. Számíthatok rá, hogy betartja a szavát. Tudom, hogy segíteni fog, ha nehézségeim támadnak.” Aligha mondasz ilyet egy olyan személyről, akit csak egy-két napja ismersz, ugye? Olyannak kell lennie, aki ismételten bebizonyította megbízhatóságát. Ugyanennek kellene igaznak lennie a vallásos hitre is: szilárd, megbízható bizonyítékon alapuló reményt és meggyőződést kell adnia nekünk.

A hiszékenység arra indíthat valakit, hogy hirtelen olyan következtetéseket vonjon le, amelyek talán nincsenek összhangban a Biblia igazságával. Ezért a Biblia arra figyelmeztet, hogy ne legyen megalapozatlan a hitünk: „Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz” (Példabeszédek 14:15). Pál apostol ezt írta: „Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1Thessalonika 5:21). A Biblia nem támogatja a hiszékenységet. Arra buzdít, hogy bizonyítékon alapuló hitünk legyen.

Komolyan kell vennünk azt, hogy az igazi hitet megkülönböztessük a hiszékenységtől. Lehet, hogy valaki vallásos, még sincs igazi hite. Pál megjegyezte: „nem mindenkié a hit” (2Thessalonika 3:2). A Biblián alapuló hit azonban némelyeknek igenis birtokában van, és hatással van életükre.

A hitet egy lánchoz lehet hasonlítani, melynek láncszemei, a bizakodás és a bizalom Istenhez fűzi az embert. Ezt a fajta hitet azonban ápolni kell, hiszen nem velünk született tulajdonságról van szó. Hogyan fejleszthetsz ki igazi hitet? A Biblia így magyarázza: „A hit . . . hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róma 10:17, Újfordítású revideált Biblia).

Kedves kérdező, olvass sok olyan témát, mely megerősít Isten létezésében, ezek az alapok, melyekre szükséged van. Nagy zavar alakulhat ki ezen a területen - még a hívő családban felnőtt embernél is -, hiszen olyan sok, egymásnak ellentmondó állítás közül kell kiválogatni a helyeset.

De! Ne gondold, hogy ez olyan nehéz kérdés.

Ajánlok egy oldalt az alapok végett. Tényleg csak az alapok végett, hiszen ezen oldal fenntartói az oldalt nem valamely vallás támogatására hozták létre, hanem csupán arra, hogy amennyire csak lehet, igazolják - tudományos eszközökkel is -, hogy a világ nem céltalan és értelmes okkal létezik. Nem a teremtő kilétéről vitáznak, hiszen Ő nem lehet tudományos vizsgálódás tárgya.

[link]