Írja valahol a Biblia, hogy szükség van papokra meg templomokra? Azt az egyet leszámítva amit leromboltak Jeruzsálemben.

Templomba járáshoz a közösségben megélt hit miatt is szükség van.

Jézus is közösségben fogyasztotta el az utolsó vacsorát, és a vele lévők közösségének adta parancsba: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."

Ha egymagad próbálod gyakorolni a hitet, meg lehet annak a veszélye, hogy a hited tételeit saját élethelyzeted, kényelmed-nehézségeid szerint változtatgatod.

A Biblia azért nem írja a papság és a templom szükségességét, hisz ezek akkor még megvoltak, teljesen természetesek voltak. Többször olvasni a Bibliában, hogy maga Jézus is felment a zsidó húsvétkor a jeruzsálemi templomba, a zsidó előírások szerint.

A templom egy olyan hely, ahol össze lehet gyűlni, és nem kell attól tartani, hogy kifujjognak minket az ateisták :-) Egyébként az első keresztényeknek nem voltak templomaik, lakásokon, katakombákban gyűltek össze, igazából a hely mindegy volt, a tartalom volt a lényeg. Egyébként én voltam cserkész, és táborokban pl. volt, hogy egy sziklafal mellett raktunk össze kövekből valami oltárfélét a tábori miséhez :-)

A templomokat ne bántsuk, mert művészettörténeti és történelmi szempontból (is) nagyon fontosak.

Sajnos a tapasztalatom azt mutatja, hogy a templomba járás önmagában nem feltétlenül visz közelebb Istenhez, sőt megvan a veszélye, hogy elkényelmesedsz, mert hát ugye "megadtad Istennek, ami Istené", elmentél a misére, szép volt, jó volt, aztán vissza az életbe.

A hangsúly szerintem legelőször a Te személyes kapcsolatod Istennel. Miután ezt kimunkáltátok (Te kéred, Ő megcselekszi és megerősít), szükségét fogod érezni, hogy részt vegyél a közösségében, hiszen Ő ma a Szentlélekben van jelen, aki a közöségeket építi, formálja egy testté, Krisztus testévé. A közösségben ma is a tartalmon kéne legyen a hangsúly. A mise vagy bármilyen istentisztelet igazából egy ünnep. Egyrészt a hetednap megszentelése, másrészt az Úrvacsora vagy Eucharisztia (bocs ha elírtam) megosztása, vagyis közösségi esemény.

Saját életemben ez úgy zajlott, hogy évekig voltam "magányos keresztény", rengeteget olvastam a Bibliát, imádkoztam, és igyekeztem jó kapcsolatban maradni Istennel. Viszont az élet nem mindig egyszerű vagy éppen nem mindig nehéz, hogy könnyebb legyen megtalálni az utat Hozzá(kinek-kinek egyik vagy másik az út). Szóval nem volt, ami megtartson, tehát újra és újra meg kellett térnem. Legutoljára ez párosult azzal a vággyal, hogy a közösségébe tartozzam. Ezután "csodasorozat" következett, néhány hét leforgása alatt megtaláltam a helyem és elkezdtem az "aratást" - remélem :))

Sajna ez nem úgy megy, hogy "majd csak lesz valami". Nagyon kevés embert hívott úgy el az Úr. Isten már megtette az első lépést, most rajtad a sor!

Szerintem első körben olvasd a Bibliát. Semmi sem tud közelebb vinni Istenhez, mint az, hogy olvasol és tanulsz róla. Kezd az Evangéliumokkal és onnét haladj vissza és előre felé is. Utána kezd el beszélni vele, vagyis imádkozni. A többi utána jön, ahogy már korábban írtam. Ha ezeket kihagyod, a lényeget hagyod el és üres hétvégi keresztény leszel magad is! Ne feledd, a Szentlélek az, ami megelevenít, és ez ÉLŐ kapcsolatot jelent Istennel.

Kérdező, ha megtennéd, hogy vetsz egy pillantást erre a weboldalra, hátha segít:

[link]

És még valami. Szerintem nem véletlenül született meg az a 2 Apácashow film, szerintem a Nagyfőnök keze is benne volt a dologban, szerintem ő pontosan látta, hogy mivé kezd válni napjainkban ez a dolog, és szerintem ő rámutatott egyfajta megoldásra, ami már évszázadok óta a kezünkben van, de valahogy elmulasztotta az emberiség élni vele... eddig...