Kire vonatkozik a Lk.12,5; Mt.10,28?

Isten nagyon is ott lesz, és pont az Ő jelenlététől, az Ő dicsőségétől fognak szenvedni az emberek!

"Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől" (2 Thess 1:9)

Mi a „tüzes gyehenna”, amelyről Jézus beszélt?

A Keresztény Görög Iratokban 12-szer fordul elő a gyehenna szó. Az eredeti nyelven ötször közvetlenül kapcsolatban van a tűzzel. A bibliafordítók a ge′en·nan tu pü·rosz′ görög kifejezést a ’pokol tüze’ (Kat., G.—K.), ’tüzes gyehenna’ (Csia, Vida), ’gyehenna tüze’ (Kár., ÚRB, B.—D., KNB, Kám.) formákban adják vissza.

Történelmi háttér: A Hinnom-völgy (gyehenna) Jeruzsálem falain kívül húzódott. Egy időben bálványimádati hely volt, ahol még gyermekáldozatokat is bemutattak. Az első században a Hinnom-völgy Jeruzsálem szemétmegsemmisítő helye lett. Elpusztult állatok tetemeit vetették oda, hogy megeméssze őket a tűz, melyet kénnel vagy terméskénnel tápláltak, hogy segítsék az égést. A kivégzett bűnözők holttesteit is ide vetették — őket nem tartották méltónak arra, hogy tisztességesen el legyenek temetve egy emléksírba. Ezért mondta Jézus a Máté 5:29, 30-ban, hogy az ’egész testet’ a gyehennába vetik. Ha a holttest az állandóan égő tűzbe esett, az megemésztette, ám ha a tetem a mély szakadék szélére esett, oszló húsát ellepték a férgek, illetve kukacok (Márk 9:47, 48). Élő embert nem vetettek a gyehennába, az tehát nem volt az öntudati állapotban való gyötrelem helye.

Jézus arra figyelmeztette hallgatóit a Máté 10:28-ban, hogy azt féljék, aki „aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában”. Mit jelent ez? Figyeljük meg, hogy itt nem említi, hogy gyötörni fogják őket a gyehenna tüzében, hanem inkább azt mondja, hogy azt féljék, aki „el tudja pusztítani [őket] a gyehennában”. Jézus azzal, hogy a ’lélekre’ külön hivatkozik, itt azt hangsúlyozza, hogy Isten az ember minden életkilátását el tudja pusztítani; így tehát az ilyen ember számára nincs remény a feltámadásra. A „tüzes gyehennára” való utalások tehát ugyanazt jelentik, mint a Jelenések 21:8-ban leírt ’tüzes tó’, vagyis a pusztulást, „a második halált”.

Miért van ez a zűrzavar azzal kapcsolatban, hogy mit mond a Biblia a pokolról?

„Sok zűrzavart és félreértést okoztak a Biblia korai fordítói azzal, hogy a héber seol, valamint a görög hádesz és gyehenna szavakat rendszeresen a pokol szóval fordították. Az, hogy a Biblia átdolgozott kiadásainak fordítói egyszerűen átírták ezeket a szavakat, nem volt elegendő e zűrzavar és hamis felfogás eloszlatásához” (The Encyclopedia Americana. [1942] XIV. köt., 81. o.).

A fordítók engedték, hogy személyes elképzelésük színesebbé tegye a művüket, ahelyett hogy következetesek lettek volna az eredeti nyelvek kifejezéseinek fordításában. Például: 1. A se’ól′ szót a Károli-fordítás ilyen kifejezésekkel adja vissza: „sír”, „koporsó”, „pokol”, „seol”, „alvilág”; a hai′dészt: „pokol”, „sír”. 2. Az Újfordítású revideált Biblia a hai′dész helyett a „halottak birodalma” és a „pokol” kifejezéseket használja. 3. A Katolikus fordítás a hai′dész esetében így fordít: „pokol” és „alvilág”. S a ge′en·na szót a „kárhozat”, illetve a „pokol” szóval adja vissza, noha ez utóbbit a hai′dész fordításaként is használja. Ily módon az eredeti nyelv megfelelő kifejezéseinek pontos jelentése elmosódik.

Örök büntetés lesz a gonoszok sorsa?

Máté 25:46, ÚRB: „ezek elmennek az örök büntetésre [„levágásba”, Sork.; görögül: ko′la·szin], az igazak pedig az örök életre.” (A The Emphatic Diaglott ’kivágást’ ír a ’büntetés’ helyett. Az egyik lábjegyzete ezt a magyarázatot adja: „Kola·szin . . . a kolazó szóból származik, melynek ez a jelentése: 1. Lemetsz, például faágat levág, nyes. 2. Elfojt, elnyom . . . 3. Fenyít, büntet. Ha valakit »kivágnak« az életből vagy a társadalomból, vagy elnyomnak, az büntetésnek tekintendő. Így keletkezett ez a harmadik, átvitt értelmű szóhasználat. Az első jelentésre esett a választás, mert jobban illik a mondat második feléhez, s így megmarad az ellentét ereje és szépsége. Az igazak elmennek az életre, a gonoszok pedig az életből való kivágatásra, azaz a halálba. [Lásd még: 2Tessz 1,9.]”)

2Tessz 1:9, Rav.: „ezek örök pusztulással* fognak lakolni ama napon, távol az Úr orcájától és hatalmának dicsőségétől.” (Kiemelés tőlünk.) (*„Kárhozatban örök büntetéssel sújtja”, KNB; „örök pusztulással”, ÚRB; „örök kárhozattal”, Kat., B.—D.; „örök veszedelemmel”, Kár., Csia.)

Júd 7, Kár.: „Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.” (A Szodomát és Gomorrát elpusztító tűz évezredekkel ezelőtt megszűnt égni. Annak a tűznek a hatása azonban tartós maradt, a városokat nem építették újjá. Isten ítélete viszont nem csupán e városok, hanem gonosz lakóik ellen is szólt. Ami velük történt, intő példa. A Lukács 17:29-ben Jézus azt mondja, hogy ’el lettek pusztítva’, a Júdás 7 pedig rámutat, hogy pusztulásuk örök érvényű.)

És akkor vajon mit jelent az, hogy "az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem alszik"???

Sodoma és Gomora örök tüze mit jelent? Nekem úgy tűnik (meg kéne nézni a görögben), mint ha az "örök tűznek büntetését szenvedvén" folyamatos jelen időben lenne! Két tűzről van itt szó, az egyik, ami elpusztította a városukat és őket, a másik pedig az, amiben most benne vannak!

A Ján 3:18-ban élő emberekről mondja Isten Igéje azt, hogy már el vannak kárhozva (befejezett múlt idő)! Akkor mit jelenthet az "örök kárhozat" (Mk 3:29)?

(2Tesszalonika 1:9) "Ugyanezek el fogják szenvedni az örök pusztulás bírói büntetését, elkerülve az Úr színe elől és az ő erősségének dicsősége elől"

A baj az, ha az ember eleve előítélettel, egy bizonyos tanítás belehallásával keresi az "igazságot". Bármelyik félmondatba vagy kifejezésbe bele lehet kapaszkodni és így szó szerint, bármit be lehet vele "bizonyítani". De a teljes Írás nagyrészt képes arra, hogy önmagát magyarázza.

Mit értsünk a Jelenések könyvében említett „tűz tava” kifejezésen? Ennek a gyehennáéhoz hasonló jelentése van. Nem öntudatos állapotban való gyötrést, hanem örökké tartó halált, vagy örök megsemmisülést jelent. Figyeld meg, hogyan mondja ezt meg maga a Biblia a Jelenések 20:14-ben: „És a halált és a Hádeszt (Károli, pokolt) vetették a tűz tavába. Ez jelenti a második halált: a tűz tava.” Igen, a tűz tava a „második halált” jelenti, amelyből nincs feltámadás. Nyilvánvaló, hogy ez a „tó” jelkép, szemléltetés, hiszen a halál és a pokol [Hádesz] is bele vettetnek. A halált és a pokolt nyilván nem lehet szó szerint megégetni. De meg lehet őket szüntetni, és meg is lesznek semmisítve.

Igen ám, de a Biblia azt is mondja, hogy az Ördög és a hamis próféta kínoztatnak [a tűz tavában] „éjjel és nappal, örökkön örökké” — mutathat rá valaki (Jelenések 20:10, Károli). Mit jelent ez? Nos, amikor Jézus itt járt a földön, a börtönőröket olykor „kínzóknak” vagy „gyötrőknek” is nevezték. Amint Jézus mondta egy példázatában az egyik emberről: „Ekkor megharagudott az ura s kínzóknak (Károli, hóhéroknak; Új katolikus, poroszlóknak) adta át őt arra az időre, míg tartozását mind meg nem fizeti nekir” (Máté 18:34, Csia fordítás). Mivel azok, akik a „tűz tavába” vettetnek, a „második halálba” jutnak, amelyből nincs feltámadás, így ők jelképesen szólva örökre a halál fogságában tartatnak. A halálban maradnak, mintha börtönőrök őriznék őket az egész örökkévalóságon át. E gonoszokat természetesen nem szó szerinti kínzással gyötrik, mert amikor valaki meghal, teljesen megszűnik létezni, semminek nincsen tudatában.