Kiket lehet a "szenteknek" nevezni?

Nincs "igazság"

Hivatalosan az szent, akit szentté avattak.

Különböző vallások, felekezetek különböző embereket avattak szentté, tehát lehet valaki katolikus szent, ortodox szent (Pl. Szt István az, akit mindkét felekezet szentté avatott), stb...

És van olyan felekezet aki nem avat szenteket.

Igen, kiegészítve annyival, hogy nem csupán 'tág' értelmezésről beszélhetünk, hanem az eredeti, pontos értelmezésről. Ami indokolja, hogy ebben az esetben is beszélhetünk az igazságról, ami van.

A római katolikus egyház tanítása szerint szentek azok, akik meghaltak, és most Krisztussal a mennyben vannak, és akiknek az egyház kivételes szent voltuk és erényességük miatt elismeréssel adózik. A tridenti hitvallás kijelenti, hogy a szenteket segítségül kell hívni közbenjárókul Istennél, s a szentek ereklyéit és képmásait tisztelni kell.

Azt tanítja a Biblia, hogy valaki csak akkor lehet szent, ha már elnyerte az égi dicsőséget?

A Biblia kétségtelenül hivatkozik olyan szentekre, akik az égben vannak. Istenről mint ’a Szentről’ (görögül: ha′gi·on) beszél (1Pét 1:15, 16; lásd még: 3Mózes 11:45). Jézus Krisztust földi életében ’az Isten Szentjének’ (ha′gi·osz), az égben pedig ’Szentnek’ (ha′gi·osz) nevezi (Márk 1:24, Kat.; Jel 3:7, Kat.). Az angyalok is ’szentek’ (Csel 10:22, Kat.). Ugyanezt az eredeti görög nyelvben lévő alapfogalmat nagyszámú földi személyre is alkalmazzák.

Csel 9:32, 36–41, Káldi: „amikor Péter valamennyiöket felkereste, eljutott a szentekhez [ha·gi′usz], kik Liddában laktak. Joppéban pedig egy nőtanítvány vala, a neve Tabita [aki meghalt]. [Péter] a holttesthez fordulva szóla: Tabita, kelj föl! Erre az felnyitá szemét s meglátva Pétert, felült. Ő meg kezét nyujtá neki és felsegíté. Azután odaszólítá a szenteket és az özvegyeket s bemutatá őt nekik élve.”

Világos, hogy ezek a szentek még nem voltak az égben, s hogy nemcsak a Péterhez hasonló, kiemelkedő személyeket tekintették szenteknek.

2Kor 1:1; 13:12, Kat.: „Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek [ha·gi′oisz].” „Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket.”

Ezeket a korai keresztényeket, akiket Krisztus vére megtisztított, és akiket elkülönítettek Isten szolgálatára mint Krisztus jövendőbeli társörököseit, mind szentnek nevezték. Szent voltuk elismerését nyilván nem halasztották el a haláluk utáni időre.

A többi már filozófia.

a katolikus katekizmus szerint:

A szentek (Isten barátai) azok az üdvözültek, akiket az Anyaszentegyház példaként állít elénk, és közbenjárásukat kéri.

Valóban: a szent, mint főnév, valóban az a - szentté avatott - személy, akit az Anyaszentegyház példaként állít elénk, ahogyan azt az előző válaszoló is leírta.

Viszont: a kat. egyház szerint a megszentelő kegyelem állapotában élő ember is - lényét tekintve - valódi szent.

KIK A SZENTEK?

Válasz:

Tágabb értelemben szentek azok az emberek, akik Isten barátságában haltak meg és üdvözültek. Kifejezetten szentként tiszteli (szentté avatja) az Egyház azokat, akik minden keresztény erényt birtokoltak, és legalább egyet hősies fokban gyakoroltak.

Magyarázat:

A szentség emberre is alkalmazható fogalom, s ez a teremtő Isten szentségét nem sérti. A szent emberek nyilvános tisztelete helyes, mindamellett, hogy az imádat tárgya kizárólagosan, a vallási kultusz tárgya elsődlegesen az Isten. Vagyis úgy tisztelni és szeretni egy teremtményt, a hódolat és alávetettség olyan fokával közelíteni egy emberhez, mint a teremtő Istenhez, súlyos bűn, szentségtörés és bálványimádás.

Azonban minden embernek kijár a tisztelet, éppen azért, mert az ember „Isten képmása”. Azoknak az embereknek, akik sokakat Istenhez vezettek, és írásaik, életük (imáik) által ma is vezetnek, vallásos tiszteletet adunk. Ennek indoka, hogy Istenhez fokozottan kapcsolódnak. Őket szenteknek nevezzük, mert Isten szentségét megragadhatóvá teszik. Abszolút értelemben csak Isten szent. Minden más valami és valaki annyiban szent, amennyiben hozzá tartozik (Biblia, Egyház, szentek). Tiszteletet is annyiban adunk nekik, amennyiben az Isten világával összefonódtak, vagyis leszűkített értelemben „szentek.” (A Bibliát is megcsókoljuk és a szentek ereklyéit is, s tesszük ezt anélkül, hogy Istennek hinnénk akár a papírt, akár a csontot. A tisztelet jelét adjuk mégis, mert ezek a dolgok intenzíven Istenre és az Ő parancsaira emlékeztetnek, és a természetfeletti miliőbe kapcsolnak bennünket.)

Ezek alapján tehát összefoglalóan: Istennek imádat (cultus latriæ) jár. A szenteknek tisztelet (cultus duliæ) illeti. Az Egyház ui. éppen azért avat szentté valakit (kanonizál - „oltárra emel”), mert életének példája másokat is Krisztus komolyabb követésére sarkall. Egy szent élete ui. nem más, mint aktualizált evangélium. Minden szent egy-egy sajátos helyzetben, korban és életállapotban mutatta meg mit is jelent az Evangélium a maga teljes erejében, s ez igaz akkor is, ha olykor emberi gyengeségeket is felfedezhetünk a szentekben. (Ez még inkább bátorító: „Ha ők szentek, Isten barátai lehettek, mi azok lehetünk.”) Ezért állítjuk, hogy minden szentben a Szentháromság egy Istent tiszteljük, s így minden vallásos jellegű kultusz, közvetlenül vagy közvetve Istennek szól.

Az imádság szó, melyet a szentekkel kapcsolatban használunk, valóban félrevezető lehet. Azonban tudni kell, hogy a szentekhez intézett imák csak analóg értelemben vett imák. Annyiban imák, hogy a természetfeletti világhoz címzett üzenetek. Módjuk, jellegük, módszerük az Istenhez intézett imához hasonló, de mondanivalójuk, megfogalmazásuk és különösen is a hódoló alázat foka felismerhetően különbözik tőle.

Igazolás:

A Szentírás is ismeri a szentség emberre való alkalmazását: „Bár csak egy (ti. Isten), mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat” (Bölcs 7,27).

Szt. Pál apostol is szenteknek nevezi azokat, akik teljesen átadták magukat a jézusi tanításnak, vagyis bűnbánatot tartva komoly keresztények: „Néhányan bizony ilyenek (ti. a szentpáli bűnkatalógust kimerítő bűnösök) voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által” (1 Kor 6,11).

Az Ó- és az Újszövetség összesen nyolcvannégy helyen alkalmazza a szent szót emberekre. Ez túl sok a véletlen elszólás, a rossz fordítás, a későbbi betoldás vagy a téves értelmezés feltételezéséhez.

A Biblia szintén ismeri a „szent” szó sokrétű (analóg) felhasználást, vagyis a szentség olyan értelmét, hogy szent az, ami a Szenthez kapcsolódik, akár áttételesen is: „Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket” (2 Kor 13,12).