Hogy van ez? Fiatal hivö házasok?

Kedves Kérdező!

Én úgy gondolom, hogy az régen rossz, ha egy hívő csak egy napot szán a Teremtőjére. Az a helyes, ha mindennapi kapcsolatban vagyunk vele. Ezt imádkozással, a Szent Írás tanulmányozásával lehet elérni. A milyenség és a mennyiség szintén fontos. Az, hogy az Úrnak szentelsz egy napot, az nem azt jelenti, hogy csak aznap foglalkozol vele. Nem. Azt jelenti, hogy aznap csak VELE foglalkozol. A világi dolgokkal csak annyit foglalkozunk, amennyit muszáj. Amire nincs más megoldás. Az pedig már egy másik kérdés, hogy melyik ez a nap. Szerintem nem a vasárnap, hanem a szombat. A Bibliában ez van.

manju

mindkettőnknek fontos Isten, és fontosak vagyunk egymásnak. ez kb. olyan kérdés, mint ha egy gyerektől azt kérdeznéd kit szeretsz jobban anyukádat vagy apukádat? ha mindkettővel normális a kapcsolata, nem tud rá válaszolni.

egyébként a gyakorlati részét illetően: misére együtt járunk, ez vasárnaponként egy óra. imádkozni mindannyian magunkban, külön-külön szoktunk, én este és reggel, férjem azt hiszem, csak este. nekem az egyházközséggel kapcsolatban több feladatom is van, a helyi karitaszban is tevékenykedek. férjem örül ennek, azt gondolja, értelmes tevékenység, ha kell (pl. ruhaosztáskor, templom-temető takarításkor, amikor van férfimunka) segít is.

Szia

Szerintem ez attól függ, hogy mennyire veszed komolyan az Istennel való kapcsolatodat. Mi 7 éve vagyunk házasok, és én 14 éve ismerem az URat, a feleségem 12 éve.

Elmondom, hogy nálunk ez hogy megy, és ha gondolod tegyél hasonlóképpen.

Minden amit teszünk átmegy néhány szűrön, és csak azt követően tesszük valóban meg azt a bármit. Az első, hogy Istennek tetszik-e. Mond-e bármit is az Igében erre vonatkozóan közvetlenül, vagy közvetve. Ezután jön a mi elképzelésünk a világról, és az, hogy szeretnénk-e, és ha igen miért. (nagyon fontos a motiváció, ugyanis annak is helyén kell lennie) Megpróbáljuk józanul felmérni a következményeit mind ránk, mind a környezetünkre (értsd. barátok, szomszédok, testvérek stb.)

Utána jön a személyes meggyőződés, melyet legtöbbször ima előz meg, hogy Isten adjon békességet a szívünkbe, ha ez a dolog Őtőle van és ha ez megvan, akkor belevágunk.

Ha a feleségem és én nem értünk egyet valamiben - ilyen is van - akkor is megbeszélés, általában kompromisszumok árán megegyezésre jutunk.

Az, hogy gyülekezetbe mikor megyünk, az nagyon sok mindentől függ. Mivel lehet Isten tisztelni otthon is a hétköznapokban, és a modern technika segítségével annyi igehirdetést hallgathatsz, amennyit csak szeretnél, a közösség a húzóerő a gyülekezet kérdésében. Betegség, utazás, extrém időjárás, egyszerű fáradtság is simán lehet az oka, ha egyszer nem megyünk el. Van amikor hétközben is elmegyünk, és van, hogy hétvégén sem. Ebben úgy gondolom nagy szabadságunk van.

Egyszer valaki azt mondta :

"Szeresd Istent, és tegyél amit akarsz".

azt hiszem fején találta a szöget.

(Talán Assisi Szent Ferenc volt, de nem biztos)

Szerintem itt a normális egyensúlyon van a hangsúly. Istent imádni kell a feleségemet pedig szeretni. Hogy hogyan kell Istent az első helyre tenni erre jó példa Jób, aki miután elszenvedte az Ördög által kapott próbáit, a felesége ezt mondta neki: Végül a felesége így szólt hozzá: „Még mindig szilárdan ragaszkodsz a feddhetetlenségedhez? Átkozd meg az Istent, és halj meg!”

De ő ezt mondta neki: „Mint valami balga asszony, úgy beszélsz te is. Hát csak a jót fogadjuk el az igaz Istentől, a rosszat ne?” Mindebben nem vétkezett Jób az ajkával."

(Jób 2:9,10)

Jóbnak a csapások ellenére (melyekről azt hitte, hogy Istentől származnak) nem rendült meg a bizalma, s nem választotta a felesége által javasolt utat. Magyarul ha nekem azt mondaná a feleségem, hogy hagyjam el a vallásom, vagy elhagy, akkor Istent választanám.