Meg kell-e bocsátanom annak aki nem bánta meg az ellenem elkövetett bűnét? Mit ír erről a keresztény teológia.

Szia!

Erről két ige jut eszembe: "Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást." "Ingyen vettétek - mondja Krisztus -, ingyen adjátok" (1 Jn 4:11 és Mt 10:8).

Isten megbocsátása nem azt jelenti, hogy engedetlenek lehetünk vele szemben. Ugyanígy felebarátaink kötelességei sem csökkennek velünk szemben azzal, hogy megbocsátunk nekik. Krisztus ezt mondta abban az imában, amelyre tanítványait tanította: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek" (Mt 6:12). Ezen nem azt értette, hogy ha bocsánatot akarunk bűneinkre kapni, akkor nem szabad igényt tartanunk arra, ami jár nekünk.

Pál apostol így int: "Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek, és a könyörületességnek, teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is" (Fil 2:1-5).

Ahogyan már előttem írták, Krisztus mindenkinek megbocsájtott, azoknak is akik megfeszítették, pedig azok nem kértek bocsánatot tőle. A bűnt azonban ne vegyük könnyelműen! Krisztus megparancsolja, hogy ne nyugodjunk bele abba, ha testvérünk rosszat tesz. "Ha a te atyádfia vétkezik ellened dorgáld meg őt" (Lk 17:3). Nevezzük nevén a bűnt, és beszéljünk róla nyíltan a vétkezővel!

"Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő" (Mt 18:15-17).

Ha felebarátod vétkezik, bocsáss meg neki! Hiszen mi is Isten ingyen kegyelmének köszönhetünk mindent! Gyermekei vagyunk, mert kegyelemből szövetségre lépett velünk. Krisztus kegyelemből váltott meg és teremtett újjá minket. Kegyelemből tett örököstársaivá. Ismertessük meg ezt a kegyelmet másokkal is! Ez a kegyelem fogja munkálni másokban a megbánást!

"Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket" (Mt (6:15). Semmi sem igazolja az engesztelhetetlen lelkületet. Az irgalmatlan ember arról tanúskodik, hogy ő maga nem részesült Isten megbocsátó kegyelmében.

Isten megbocsátó irgalmának mértéke szerint kell nekünk is megbocsátanunk. Isten megbocsát nekünk, nem azért, mert megbocsátunk, hanem "amiképpen" megbocsátunk. Megbocsátásra mindig Isten ki nem érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem. Ezért mondja Krisztus: "Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7:2).

Üdv. Péter