Miért nem lehet női pápa?

Kedves kérdező, miért bánt ez téged? Ironikus, hogy pont a katolikus egyházba kötsz bele, akik Máriából gyakorlatilag istennőt csináltak....

Nincs értelme a női pápának, meg papnak, mert a papok a katolikusoknál nem házasodhatnak, és a nők elsődleges hivatása az anyaság. Ezt nem vehetik el tőlünk, ilyen egyszerű az egész. Akarna a fene pápa vagy pap lenni....

Szia!

Ha hiszed, ha nem, volt egy női pápa is a történelemben. A bizarr történet szerint Johanna vette a bátorságot, férfinak álcázta magát és bemerészkedett a "szent helyre", ahol briliáns tehetségének köszönhetően Johannes Anglicus - VIII. János néven foglalta el a pápai trónt. Vagyis IV. Szent Leó (847-855) és III. Benedek (855-858) között vélhetőleg VIII. János volt "Szent Péter utódja".

A legenda egyik változata szerint a női pápa 818-ban született Ingelheim am Rheinban egy szerzetes törvénytelen gyermekeként. Később kolostorba került, ahol kitűnt páratlan felfogóképességével. Tanulmányait már férfi álruhában folytatta Athénban, ahonnan Rómába jutott, majd 855-ben IV. Leó halála után került a pápai trónra. Arra azonban, hogy kit rejt a díszes pápai öltözet, csak akkor derült fény, mikor egy körmenet közben a Via Sacra közepén „őszentsége" összeesett, és világra hozta gyermekét. A szájhagyomány két verzióját említi a történet folytatásának. A első Johannes Anglicus és gyermeke elpusztításával végződik, a második változat szerint VIII. Jánost kolostorba száműzik.

A história legtekintélyesebb írásos forrásai Etienne de Bourbon és Martin von Troppau nevéhez fűződnek. Az utóbbit, a domonkos rendi szerzetest 1278-ban III. Miklós pápa a lengyelországi Gniezno érsekének nevezte ki. A jeles tudós Chronicon pontificum et imperatorum (A pápák és császárok krónikája) című művében így ír Johanna pápanő történetéről: "Ez után a Leó után uralkodott Johannes Anglicus 2 év 7 hónap 4 nap. Ez a Johannes, mint megbizonyosodtunk, egy nő volt, aki különböző tudományágakban, oly módon tündökölt, hogy senkihez nem volt mérhető. Pápaként egy bizalmasa teherbe ejtette. A szü­letés időpontjáról mit sem tudva, megszült, amikor a Szent Péterből a Lateránba tartott."

A legenda a 13. század előtt teljesen ismeretlen volt. Anastasius Bibliothecarius (855), III. Benedek ellenpápája, Johanna pápanő kortársa egy kéziratban ugyanakkor megemlékezik az egyháztörténet különleges alakjáról. Az említett kézirat a Vatikán könyvtárában található, ám hitelessége erősen kétségbevonható. VIII. János története a 13. századot követően széles körben elterjedt, és bizony nagy népszerűségnek örvendett. Az olasz humanista, Giovanni Boccaccio (1313-1375) 1353-ban íródott De claris mulieribus (Hírhedt asszonyok) című művében szintén említést tesz Johanna pápanőről. A római katolikus egyház egészen a 16. századig elfogadta VIII. János női mivoltát, olyannyira, hogy amikor az eretnekséggel vádolt Husz János 1413-ban a pápák bűnösségét sorolta fel tárgyalásán, bírái minden állítását cáfolták, és istenkáromlónak minősítették, ám arra a tényre, miszerint VIII. Jánost, aki nő volt, pápává választották, nem tudtak mit felelni. A jelenlévő 28 bíboros, 4 pátriárka, 30 metropolita, 206 püspök és 440 teológus közül egyetlenegy ember sem vádolta Huszt azzal, hogy hazudott vagy istenkáromlást szólt volna.

A pápanőnek Janus Pannonius humanista pécsi püspök 1465-ben e sorokkal állított emléket: "Miért nem vizsgálják meg manapság a pápák heréjét, mint hajdan? Asszony mert, Péter, szent trónodon egykoron ülni, tiszteletet keltvén szerte a föld kerekén. És a lepel sohasem hullt volna le tán a titokról, hogyha mutatva nemét, gyermeke nem születik. Róma azóta az ily csapdától félve sokáig jól megnézte, mit a pápa ruhája takar. Senki a mennyei üdv kulcsát nem kapta kezébe addig, ameddig nem tűnt ki: heréje van-é? Kérdem: mért lehetett e szokást elhagyni korunkban? Hím voltának előbb adja jelét a jelölt!"

Az epigrammában, a Sella stercorariára, a pápanő létezésének egyik legnagyobb bizonyítékára ismerhetünk. A Lateráni Szent János-bazilikában található egy fából faragott pápai trón, közepén lyukkal. A Sella stercoraria azt a célt szolgálta, hogy ellenőrizhető legyen a pápa neme. Más feltételezések szerint arról akartak meggyőződni, hogy a pápa ne legyen körülmetélt - tehát zsidó - vagy kasztrált. Hatszáz éven keresztül vetették alá a pápajelölteket ennek a kellemetlen tortúrának. A vizsgálatot egy segédlelkész végezte, aki "habet" (Van neki!) örömkiáltással oszlatta el a körben állók kételyeit.

A 16. századig a katolikus egyház tehát elfogadta Johanna, alias VIII. János létezését, azóta azonban tagadja. Az egyházfőt ennek ellenére mégsem törölték a pápák sorából, sőt az utódait a mai napig az ő figyelembe vételével számozzák. Róma véleménye szerint "a nőpápát egyetlen kortárs forrás sem említi meg, és ezért a történet a protestánsok gonosz fantáziájának szüleménye". Ami a reformáció utáni időszakot illeti, elsőként David Blondel (1590-1655) protestáns teológus kérdőjelezte meg Johanna létezését. 1647-ben adta közre Kötetlen elmélkedés arról a kérdésről, igaz-e, hogy egy nő ült a római pápai trónon? című művét, amely nem szolgál megnyugtató végeredménnyel. Az egyháztörténet azóta gyengekezű, nőies alakként említi VIII. Jánost, és tulajdonképpen szatírának véli a botrányos legendát.

Johanna azonban kitörölhetetlen nőalakja az európai kultúrtörténetnek. Számtalan írót, művészt megihletett. A képzőművészetben általában fenevadon ülő asszonyként jelenik meg, bíbor palástban, fején a pápai tia­rával.

Üdv. Péter