Szerintetek se ér sokat a Katolikus egyház II. János Pál pápa halála óta?

Elég szentenciózusan fogalmaztam, de tartom magam a véleményemhez. Nálunk majd meghal a plébános, legyek azután hippi, vagy ősmagyartáltos? Nem sértésnek szántam, de azért gondolkozzatok már el hitünk ALAPVETŐ tanain! Akit boldoggá avatnak, azt jelenti, elismerik, hogy megboldogult, azaz feltámadt, azaz örökké él. Másrészt rengeteg nagy személyiség volt egyházunkban, rengeteg más szent, akik példamutató életet éltek. És még lesz is ilyen. Az elhunyt tovább növelte az Egyház tekintélyét, nem magával vitte a sírba! Te jó ég, hogy lehet ilyet mondani, gondolni?

Annával ellentétes a nemünk és a vallásunk. Én katolikus bálványimádó vagyok, ő pedig jehovista szektás...

János Pál egy szent volt, ilyen pápa nincs minden 100 évben!

De hogy csak ezért hagyd el a vallást?? Tulajdonképpen kiben hiszel, Istenben és Jézusban vagy János Pál pápában? Nem lehetett valami mély hited.

Én II. JP halála után néhány évvel katolizáltam. Tehát nélküle is volt számomra az Egyháznak elég vonzóereje. :) Pedig előtte is hívő voltam. Nem katolikusként is kedveltem őt, azóta is. :) De nagyon szeretem XVI. Benedeket, ő más típusú ember, nem lehet minden pápa egyforma. II. János Pált hosszú évtizedeken át nagyon meg is szokta a világ, így értve is nagy pápa volt, nehezen érezhetünk bárkit is hasonlónak hozzá (de nem is kell, csak ezzel meg kell barátkozni).

XVI. Benedek zseniális és nagyon-nagyon mély dolgokat ír, olvass el néhány dolgot tőle, ha szeretnéd megismerni.

Kedves kérdező!

Szerinted a Katolikus Egyház értékét az határozza meg, hogy éppen ki ül a pápai székben? Valóban úgy gondolod, hogy egy hithű katolikusnak a mindenkori egyházfő személye alapján korszakonként fel kell becsülnie a saját vallása ázsióját, mint valami régi tárgyét a bolhapiacon? Nem hiszem, hogy II. János Pál pápasága idején erősebb volt a katolicizmusba vetett bizalmad, mint manapság, ha tényleg annyira negatívan látod a helyzetet, ahogy a kísérőszövegben megfogalmaztad.

Én úgy érzem, hogy a római katolikus egyház XXIII. János pápánál (1958-63) érte el szellemi fejlődésének eddigi csúcsát (Ő volt az a pápa, aki összehívta a II. vatikáni zsinatot). A zsinaton elindult egy megtisztulási, megújulási mozgalom, de sajnos ezt János pápa halála nem engedte teljesen kibontakoztatni.

VI. Pál csak részben folytatta a reformok útját, amolyan kicsit előre- kicsit hátra pápa volt.

Az új remény I. János Pál volt, de őt sajnos valószínűleg a konzervatív kuriális bíborosok meggyilkolták.

II. János Pál elődeinek nevét vette fel és valóban jó ember volt, de nem lépett előre elég határozottan.

Utódja a mai XVI. Benedek viszont egy nagyon konzervatív főpap, aki elkezdte teljesen visszahúzni az egyház szekerét a Piusi idők felé.

Hát, én nem vagyok katolikus, de bizony úgy érzem, hogy Benedek pápa bizony szörnyű visszalépés II. János Pálhoz képest.

"Amúgy nem a katolikus egyházzal vagy a mostani pápával van a baj, ahogy azt tévesen állítod, hanem egy jelentős számú magát katolikusnak valló ember elméjével, aki mindenféle beteges és szélsőséges eszmét megpróbál a vallásosság leple alatt jó színben feltüntetni. Ők nem tekinthetők sem katolikusnak, sem kereszténynek, bár sokan nagyon helytelenül velük azonosítják a katolicizmust."

Kicsit konkrétabb választ vártam volna. Igaz, voltak a katolicizmus alatt szörnyűségek is (nem hiszem, hogy bárki tagadná), azonban azt így megbélyegezni, aki megmeri kérdőjelezni a fekete-fehér leplet, igazságtalan.

Vannak a liberális oldalhoz hasonló őrültek a hagyományhű oldalon is (akik maguknak pápát választanak), azonban az egyház szépen eltekint a kávéházi szúvak egyházromboló cselekedeteitől, akik olyan haladást (nők pappá szentelése, cölibátus eltörlése stb. stb.) akarnak, amely ellenkezik az Egyház kétezeréves hagyományával.

Másrészt pedig nem létezik "szélsőséges" és "nem szélsőséges" eszme. Ez valahogyan a keleti dualista felfogáshoz hasonlít, hogy van két ellentét, és az a jó, hogyha az adott szellemiséggel összevegyül.

HLevente: Az egyházban nincsen "haladó" és "statikus" katolicizmus. Mindegyik hamis alapelv. Ahogyan nincs jánosi vagy piuszi katolicizmus sem.

Katolicizmuson belül nagyon is vannak áramlatok, és egy-egy pápa szerepét, megítélését nagyon is befolyásolja, hogy merrefelé húz. És ezek bizony az utóbbi hírek szerint időnként elég erős harcban is állnak egymással. Elsősorban még mindig a jánosi "aggiornamento" hívei, és a piusi (vagy talán a néhai Ottaviani bíboros nevével fémjelezhető) "integralisták" között.

XVI. Benedek nemrégiben elég határozott gesztust tett az integralisták irányába, amikor néhány az egyházból korábban excommunikált lefebvrista püspököt vett vissza az egyházba méghozzá anélkül, hogy azok elfogadták volna a II. vatikáni zsinat döntéseit, ami elég nagy (és elég markánsan publikált) felháborodást váltott ki a haladóbb püspökök részéről.

Egy adalék a bajokról:

[link]

Ezek a feszültségek nem újkeletűek. Amikor a hírhedten ultrakonzervatív integralista Mindszenty-bíboros (még a II. vatikánum idején) az Amerikai követségen élt "menekültként", VI. Pál pápa diplomáciai úton azt kérte a Kádár kormányzattól, hogy engedjék ki az országból az agg bíborost, de ne túl gyorsan, mert ha résztvesz a zsinat ülésein vagy az azt követő munkálatokban, akkor az az "aggiornamento" hátrányára válna, mert a maradiak táborát erősítené.

Forrásként: Adriányi Gábor: A Vatikán keleti politikája és magyarország 1939-1978 A Mindszenty-ügy c. könyvét ajánlom. Kairosz Kiadó 2004.

Igencsak naivnak kellene lennem ahhoz, hogy a keleti dualista felfogáshoz hasonlítsam a homoszexualitás elfogadásáért küzdő "hívők" vagy a nyíltan rasszista nézeteket valló "igaz keresztények" gondolkodásmódját. Talán nem véletlen, hogy éppen az említett kategóriákba tartozó személyeket "bélyegeztem meg" a második válaszommal, és nem a katolikus egyház nimbuszára kevésbé ártalmasnak vélt "kávéházi szúvakat", akik kb. annyi vizet zavarnak szabadelvű nézeteikkel a Vatikánban, mint néhány ciripelő tücsök a földkerekség legnagyobb dzsungelében. :)

Levente, az általad említett "áramlatokat" én inkább egyházi személyek egyéni szemléletmódjának nevezném, ami nem a katolikus hitvallás része, hanem külső társadalmi hatások következménye. Ha alaposabban utána járnál a dolgoknak, lehet, hogy sokkal megfontoltabban közelítenéd meg a kérdést, és nem írnál ilyen túldramatizált hangnemben a katolicizmuson belül szórványosan felbukkanó, igazságformálónak (nem tudok rá jobb szót) semmiképp sem tekinthető ideológiai különb(öző)ségek egyházra gyakorolt hatásáról.

Egy adalék a sok közül a véleményed elfogult felületességének alátámasztására:

"...A pápa elmagyarázza a döntés természetét és korlátait. Azoknak a püspököknek, akik esetében visszavonta a kiközösítést, ez az intézkedés az egységre szóló újbóli nyomatékos felhívás. A X. Szent Piusz Testvériség tagjai számára pedig, amelyhez tartoznak, azt jelenti, hogy még hosszú utat kell megtenniük fontos tanbeli kérdések tisztázására, különösen ami a zsinat elfogadását jelenti. Ez a feltétele annak, hogy az egyház elismerje őket..."

Forrás: Vatikáni Rádió magyar honlapja - A szentszéki szóvivő kommentárja XVI. Benedek pápa leveléről, amelyet a lefebvrista püspökök kiközösítésének visszavonásáról írt

Azt hiszem, elég egyértelmű a szóvivő mondanivalója, felesleges bármit is hozzáfűznöm.