Miért a súlyosabb a Szentlélek káromlása, mint Istené vagy Jézusé?

A Szentlélek hatása közvetlenül megtapasztalható és kétségtelen bizonyságot hoz. Istenről a Mennyei Atyáról (Elohimról) és a Fiúról Jézus Krisztusról csak hallomásból, olvasás által, vagy mások elbeszéléseiből vannak ismereteid. Az Atyában és Fiúban való hited közvetett (ez az amiről Pál azt mondja, hogy a reménylett dolgok valósága), a Szentlélek viszont közvetlenül a Te lelkedhez szól. A Szentlélek megtagadására akkor van módod, ha már megkaptad a Szentlélek Ajándékát, azaz befogadtad a Szentlelket, amely rád kitöltődött, de azt ezt követően tudatosan és szándékosan kizárod magadból.

Az Atya vagy a Fiú megtagadása azt is jelentheti, hogy valaki ostoba, vagy egyszerűen dacos, vagy csak ateista, vagy agnosztikus, amik egyike sem igazi bűn, csak sajnálatos állapot. A Szentlélek megtagadása viszont azt jelenti, hogy valami tisztát és szentet, amit közvetlenül megtapasztaltál, ami által az istenséggel kapcsolatban állsz, tudatosan és szándékosan elutasítasz, vagyis kinyilvánítod, hogy felelősséged tudatában, szabad akaratodból és minden szükséges ismeret birtokában elfordulsz az Istenségtől és mindentől ami isteni.

Ez a Te tudatos lelki döntésed, amely azt jelenti, hogy a Sátánt választod, vagy legalábbis az istenitől való teljes eltávolodást, azaz a teljes kárhozatot és a Külső Sötétségben kívánsz maradni.

Ha valaki szabad akaratából a kárhozatot kívánja választani, azon még Krisztus végtelen engesztelő áldozata sem tud segíteni, ezért súlyosabb ez minden más bűnnél, és ezért ez az egyetlen megbocsáthatatlan bűn. A tulajdonképpeni valódi bűn azaz a végleges elválasztottság Istentől,azaz a lelki halál.

(Máté 12:32 [Csia])

Ha valaki az embernek Fia ellen mond valamit, meg fogják neki bocsátani, de ha a Szent Szellem ellen szól, nem fogják megbocsátani sem ebben a korban, sem a következőben.

Zsi 10:26-27 Csia

(26) Mert ha önként vétünk azután, hogy az igazságra való újra ráismerést elfogadtuk, nincs számunkra több véresáldozat,

(27) hanem csak az ítéletnek bizonyos félelmes várása és tûznek izzó heve, mely meg fogja emészteni az ellenállókat!

Zsid 10:26 WHNU εκουσιως1596 ADV γαρ1063 CONJ αμαρτανοντων264, 5723 V-PAP-GPM ημων2257 P-1GP μετα3326 PREP το3588 T-ASN λαβειν2983, 5629 V-2AAN την3588 T-ASF επιγνωσιν1922 N-ASF της3588 T-GSF αληθειας225 N-GSF ουκετι3765 ADV περι4012 PREP αμαρτιων266 N-GPF απολειπεται620, 5743 V-PPI-3S θυσια2378 N-NSF ekúsziósz gar amartanontón émón meta to labein tén epignószin tész alétheiasz úketi peri amartión apoleipetai thüszia

--------------

εκουσιως:

--------------

G1596 ἑκουσίως (hekúsziósz)

1) önként, készségesen, szabad akaratból

2) szándékosan

Mert ha “szándékosan” szó hűen adja vissza a szöveg értelmét!

A helytelenséget elkövetők legfőbb Bírája maga Isten. Mindannyian számadással tartozunk neki, és ő mindig azt teszi, ami helyes. Hogy megbocsáthatatlan bűnt követtünk-e el, a mindenható Isten dönti el, és ő az, akinek hatalmában van megvonni tőlünk a szellemét.

Zso 51:11 Károly (Javított)

(11) (51:13) Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent szellemedet ne vedd el tõlem.

Azok az első századi zsidó vallási vezetők, akik gyűlölködő ellenségei voltak Jézus Krisztusnak, a szent szellem ellen vétkeztek. Látták, hogyan működik Isten szelleme Jézuson, amikor csodákat tesz Isten dicsőségére, de ők ezt az erőt Sátánnak, az Ördögnek tulajdonították. Jézus szerint akik ekképpen Isten szent szellemét káromolták, olyan bűnt követtek el, amely nem bocsáttatik meg.

A káromlás megbélyegző, sértő vagy becsmérlő beszéd. Mivel a szent szellem Forrása maga Isten, a szelleme ellen szólni annyi, mint (mindenható Isten (יהוה jəhóváh) ellen szólni. Ha valaki bűnbánat nélkül vetemedik ilyen beszédre, az megbocsáthatatlan. Jézus az ilyen megbocsáthatatlan bűnről szólva azokra utalt, akik szándékosan állnak ellen Isten szent szelleme működésének.

Vizsgáljuk meg Iskariót Júdás esetét is. Júdás becstelenül élt: lopott a gondjaira bízott pénztartóból (János 12:5, 6). Később elment a zsidó elöljárókhoz, és megegyezett velük, hogy 30 ezüstért elárulja Jézust. Az árulás után furdalta a lelkiismerete, de soha nem bánta meg szándékos bűnét. Júdás tehát nem méltó a feltámadásra. Ezért nevezte őt Jézus a ’pusztulás fiának’ .

Szia!

Érdemes ezt a kijeletést a teljes történetben a maga szövegösszefüggésében kezelni. Ez a rész ugyanis egy szoros egységet alkot Máté evangéliuma 12:22-37. versekig.

Egy súlyos démoni megszállottság alatt szenvedő beteget visznek Jézushoz: a beteg vak és néma, ennek a kettős betegségének megfelelően szól Máté a gyógyulásról is. Számos ilyen csodát tett Jézus, ezért az elbeszélés itt nem is időzik a részleteknél. Csupán azért emeli ki ezt az esetet a többi közül, ami utána következik, mert bármennyire feltűnés nélkül cselekszik Jézus, a tömeg mélyen a látottak hatása alatt van (existanto = "magukon kívül voltak"), és óvatosan kérdezősködik.

A vezetők fellépése egyre keményebb, így a tömeg – bár alapos oka van Jézus tetteiből arra következtetni, hogy ő a Messiás, fél szembeszállni a vezetők álláspontjával. A jel megtörténte nem vonható kétségbe, ezért a hivatalos vélemény a szokott utat választja: kétségtelenül szellemi erők vannak munkában Jézus tetteiben, ezért a démoni erőkkel való cimborálás vádját szegzi ismét szembe vele. Egyetlen érvük Jézus származása és ezzel összefüggésben emlegetett életmódja lehet: ilyen ember nem állhat közösségben Isten Lelkével.

Csakhogy Jézus jól ismeri ellenfelei gondolkozásmódját, és mivel tetteinek értékelése körül forog a vita, ehhez kapcsolódik válasza is. Először is arra utal, hogy tettei nem elszigetelt jelenségek: annyira nagy számban és szerves összefüggésben fordulnak elő, hogy csak egyetlen egységes akarat és erő megnyilvánulásainak tekinthetők. Ha ezek után mégis a sátánt keresi valaki Jézus tettei mögött, akkor önmaga ellen szól, hiszen akkor a sátán végső válságba jutott, és önmaga ellen fordult. Jézus szavaiban nem puszta képről van szó: a sátán uralkodásának kézzelfogható valósága áll előttünk.

A következtetés maga pedig egyenesen elképesztő: ha Jézus a sátán közreműködésével tenné csodáit, akkor is a sátán végső vereségét jelentené a tetteiben megnyilvánuló korszak. Jézus annyira feltétlennek tartja Isten országa erejét, hogy számol azzal: olyanok körében is történnek Isten uralkodásának jelei, akik forma szerint nem az ő követői, mert az Isten országa nem szervezeti, hanem tartalmi ügy. A messiási jelek egyre inkább "eláradnak” Jézus munkája nyomán Izráelben, a vezetőknek tehát látniuk kell, hogy ha Jézus ellen harcolnak, egész népükkel kerülnek szembe. Ha tehát tulajdon fiaikat nem látják el sátáni bélyeggel, akkor Jézusban is csak Isten országának föld megtestesítőjét láthatják.

Egy újabb harci kép Jézus erőfölényét szemlélteti: aki támad, annak komoly túlerőben kell lennie, hogy vállalkozása sikeres lehessen. Jézus fölényes győzelméből mindenkinek le kell vonnia a következtetést: tanítványainak tudniuk kell, hogy ha Krisztus nélkül próbálnak szembenézni a sátánnal, akkor hatalmat vehet rajtuk, mert erősebb náluk; egész népének pedig számolnia kell azzal, hogy az ősi ígéret, Izráel nyájának összegyűjtése csak Krisztussal járva valósulhat meg. Aki szembefordul Krisztussal, az ellene dolgozik az ígéret beteljesedésének (skorpizei ige jelentése: "szétszórja" ti. a juhokat). Ezért mutat rá arra Jézus, hogy ezen a ponton végsőképpen kiéleződik a döntés szükségessége: aki csak vele száll szembe, az még számíthat bocsánatra Isten ellőtt, de aki a Szentlélek nyilvánvaló munkáit tulajdonítja az ördögnek, annak sem most, sem az eljövendő világban nincs bocsánat.

A hivatalosok logikáját fordítja visszájára, Jézus, amikor úgy tanít, hogy az embert cselekedeteiből kell megítélni: ahol jó gyümölcsöt látunk, ott a fát is jónak kell tartanunk. Ezért kell tartózkodnia minden igaz kegyesnek a lelkeket megrontó, rosszindulatú beszédek terjesztésétől. A megoldás nem az, hogy gonoszságunkat szép szavakkal próbáljuk palástolni, hanem az, hogy lelkületünket változtatjuk meg. Szavaink nem formájuk, hanem tartalmuk miatt gonoszak, ezért bármilyen legyen is külső formájuk, nem kerülhetik el az ítéletet, ha gonosz lelkületből fakadnak. Mert valamilyen módon minden szavunk, a legrejtettebben gonosz szavaink is lelkületünk próbája: amivel csordultig van az ember szíve, abból szól a szája.

Üdv. Péter

Ezen én is sokat gondolkodtam és nem értettem.

Szerintem azért nem nyer bocsánatot az aki a Szentlelket káromolja, mert a Szentlélek káromlásának az lesz a hatása a lelkére hogy nem lesz képes bocsánatot kérni, nem lesz képes a bűnbánatra. Aki pedig nem tud bocsánatot kérni az nem fog kapni se mivel Isten semmit nem erőltet ránk.

Aki ateista az még nem jelenti azt, hogy szembefordulna Istennel, csupán azt jelenti, hogy a létezésében nem hisz. Az agnosztikus különösen nem fordul szembe semmivel, csak azt mondja, hogy "nem tudom, mi az igazság".

A Szentlelket megtagadni, az nem azt jelenti, hogy nem hisz a létezésében. Attól, hogy nem hisz valamiben még nem tagadta meg azt. Megtagadni azt lehet amit egyszer már megismertünk, bizonyságot szereztünk róla, de szándékosan ellene fordulunk, szándékosan nem őt követjük.

Röviden:

Aki valamit nem ismer az nem is tagadhatja meg, így a "megtagadás bűnét" egy jóhiszemű ateista el sem követheti.

04-27 22:40

Ha valaki nem tudatosan tagadja meg a Szent Lelket, hanem "elbukik", akkor sem kap bocsánatot, ha ezzel megszomorította a Szent Lelket?