A romlatlan testek kérdéséről elgondolkodtatok már?

A szeplőtelen fogantatás tényét a Szűzanya magánkinyilatkoztatásban is megerősítette, amikor Lourdes-ban Bernadettnek megjelent.

Bármilyen protestánsként őrületnek hangzanak ezek, és teljesen kitalációnak, elfogadhatatlannak.

De ha mélyen imádságban elgondolkodik sok szentírási szakaszon bárki, és nyitott nemcsak a saját dogmáira, hanem egyszerűen Istenre, közelebb tud ezekhez az értelmezésekhez kerülni.

Tudom, miről beszélek, protestánsból lett katolikus vagyok. Azt ne várd, hogy ki tudjak vagy akarjak itt minden részletet fejteni, évek imádsága, gondolkozása, olvasása, munkája az egész. De Istennel, és nem saját kútfőből. Az Egyház nem valami önkényúr, aki kijelent, amit akar, hanem hosszú évszázadok Istennel együttgondolkodása és apostoli hagyomány alapján az, ami. Minden egyháznak, felekezetnek, gyülekezetnek vannak hagyományai, azoknak is, akik újak, és ezért nehezebben nyakoncsíphetők, vagy azoknak is, akik ezt tagadják. Nincs semmi baj azzal, hogy régi Istenben bölcs emberekre, közösségekre merünk napjainkban is támaszkodni, ez nem szembekerülés a Bibliával és az Úrral. Minden felekezet állít olyat, ami nem szerepel a Bibliában, vagy csak egyetlen bizonyos értelmezés szerint, csak a katolikusok és az ortodoxok nyíltan vállalják azt, hogy a Biblia mellett (és nem vele szemben!) fontos a századok áthagyományozott bölcsessége is.

Nem éppen szalonképes módon kiakadó testvéremért pedig én is bocsánatot kérek. Sokan vagyunk, így könnyebben lehet olyanokba botlani, akikben nagyon nyíltan előbuknak a hibák.

Isten áldjon!

Bocsánat, félreérthető lett egy mondatom, ez: "Minden egyháznak, felekezetnek, gyülekezetnek vannak hagyományai, azoknak is, akik újak, és ezért nehezebben nyakoncsíphetők, vagy azoknak is, akik ezt tagadják."

Itt a nyakon csíphetőséget nem a közösségekre értettem, hanem természetesen arra, hogy nehezebben nyakon csíphető, hogy vannak hagyományaik.

Senkit és semmilyen felekezetet egyházat nem akarok megbántani, de kíváncsi lennék valamire. Néhány dolgot nem értek.

Idézek egy hozzászólást, de ezt már olvastam, hallottam is.

"Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az Apostoli hitvallás mondja: "Születék szűz Máriától".

Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt."

Mennék visszafelé.

1. Az eredendő bűn tudomásom szerint nem a szűzesség elvesztése, hiszen úgymond mindenki az eredendő bűnnel születik, és nem akkor válik bűnössé, mikor "megismer" valakit.

2. ""Születék szűz Máriától"" Egyetérthetünk szerintem abban, hogy ez az idézet nem állítja, hogy élete hátralévő részében is szűz maradt volna, bár nem is állítja azt sem, hogy nem.

3. Amire leginkább kíváncsi lennék: "szüzessége örökre megmaradt"

Miért írja ezeket a Biblia?

" És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak."

Tehát addig...míg

"Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig"

" Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?

És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é?"

Nem szeretnék senki lelki világába gázolni, de nekem ez szűrődik ki, hogy Krisztusnak voltak testvérei, illetve Máriának utódai.

Nem értem, hogy a legelső parancsolat, melyet az ember kapott Istentől, még mielőtt vétkeztünk volna, miért lenne bűn? Miszerint: "Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá"

Nem vagyok tiszteletlen Máriával, hiszen a legcsodálatosabb dolog történt, ami egy nővel csak történhetett ezen a földön, hogy méltó lehetett Krisztus urunk fogantatására.

Nem kötekedni akarok, hanem a válaszokat keresem.

A válasz írója 70%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:16

A testvérek itt mint az emberek vannak szóba, mint láthatatlan kötelék, amit a testvé szóval írnak le. valójában tudjuk, hogy sem Simon, sem Júdás, nem volt a teszvére, tehát, nem az igazi vér testvérei

A válasz megírásának időpontja: tegnap 21:39

Nem értek teljesen veled egyet, hiszen "az ő anyja és a testvérei és tanítványai" külön véve a testvéreket az anyját a tanítványait.

De ami lényegesebb:

"Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?

És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é?"

A hitetlen "falubeli" emberek nem mondhatták a tanítványokat testvéreknek, a női tanítványokat nőtestvéreknek, hanem miképpen mondhatta Istent atyjának, miképpen lenne ő más, mint ők, ha ismerjük az egész családját, hiszen itt élnek közöttünk. Ráadásúl ezek keresztnevek. Jakab Simon, Júdás ezek nem az apostolok, pláne, hogy ott van Józsé is. :)

Ezt, hogy van testvére ez miért lenne baj? Miért baj, ha Jézus megszületése után éppúgy élte családi életét Mária, mint bárki más, mint ahogy parancsolta neki és minden embernek Isten? Mi a baj vele? A Biblia alapján nincs olyan prófécia, ami tiltaná Máriának, hogy Krisztus születése után házaséletet élhetne. Ráadásúl igeversek tanúskodnak látszólag ennek meglétéről. Szerintem.

Ha felülkerekednénk ezeken a Bibliai idézeteken (nagyon rosszul tennénk, de elméletben), akkor miért lenne probléma, ha Mária Krisztus megszületése után további gyermekeknek adott volna életet. Hiszen erre semmilyen prófécia nem utal, hogy Mária továbbra sem ismerhette Józsefet. Másfelől meg miért gondoljuk a gyermeknemzést bűnnek, mint valami rangon aluli cselekedetet, mellyel Isten szemében becsméreltük volna Máriát. Hiszen Ő maga parancsolta, hogy sokasodjunk, szaporodjunk, és töltsük be a földet. Mária azon felűl ő sem kapott egyéb parancsolatokat, mint többi zsidó társai, illetve mint a többi ember a földön.

Tehát véleményem szerint egy csodálatos dolog családban utódok között élni, férjnek és feleségnek lenni, és egymással meghitt perceket eltölteni. Sem Isten ellen nem teszünk ilyenkor, sem semmilyen parancsolat ellen. Ki dönti el, mi a jó és mi nem? Ki dönti el, hogy mi a szép és mi nem? Amit a többség gondol, tehát mi magunk? Vagy Isten előtt nem szép minden, amit alkotott? Számunkra gusztustalan lepedékes fog, zsíros homlok, piszkos köröm, szőrös test, kicsit szőrös női láb, szőrös női hónalj. Ezek mind visszataszítóak számunkra, de miért? Csak nem azért, mert a kor szellemisége ezt kívánja tőlünk? Így nőttünk fel. Ezt sulykolja a média, a reklámok. Vajon Istennek is visszataszító az ember természetes állapota? Vajon Istennek is megbotránkoztató Mária szüzességének elvesztése, gyermekek szülése? Családi élete? Ráadásul a írások is erről tanúskodnak, miszerint Krisztus "földi apjának" voltak gyermekei.