Miért hiszik, hogy a vallásos emberek akaratgyengék és mindent az isteneikre bíznak?

Igen úgy gondolom ezek hívő emberek. Max nem az a templomba járó társaság. Illetve egy másik része meg csak szimplán Magyar. Ha valami kapitális marhaságra úgy reagálok, hogy "Istenem, mekkora ökör vagy!" akkor ez vallási megnyilvánulás volt vagy csak egy szófordulat amit, adott esetben, a vallásos nagymamám nevelt belém?

A "másik érdekes változat" című rész nem értem. Valaki feltesz egy pszichológiai/szociológiai kérdést, ebbe miért kell a vallásos embernek teológiai indíttatást feltételezni? Habár kétségtelenül érezni az ilyen jellegű kérdésekben a predesztinációs életszemléletet, de ez szerintem nem kielégítő bizonyíték arra, hogy a te vallásodnak van igaza. És arra sem, hogy bármely másiknak.

Gondolom ezt most magyaráznom kéne. Ha valamiben elég sokan hisznek az attól még nem biztos, hogy úgy van. Közhely: a Föld gömbölyű. És nem akkor vált ilyen kerekdeddé amikor már a bolygó lakóinak 50% + 1 fője gondolta így.

Pont én is ezért vagyok a "legmérgesebb" az ateistákra.

Pl. úgy tudom Orbán Viktor vallásos ember és nem nagyon létezik tőle erősebb akaratú ember itt ma Magyarországon. Már egy cáfolat.

Én például nagyon jó alakot kaptam Istentől, jóképű is vagyok, tehetséges munkában, táncban, mozgásban, szabadságban, kedves, önzetlen szülőkkel megáldva. Isten megadott nekem minden jót az életben. Annyit eszem és iszom amennyit akarok, mert nem hízok. Tehát Istennek hálás vagyok mindezekért. Nem hiszem, hogy akaratom kevés lenne, meg soha nem Istentől várom a sült galambot. Dehát, ha ti ateisták azt mondjátok AZ nem létezik, akkor nagy szerencsével áldottak meg engem. Hab lenne a tortán, ha nyernék a lottón.

(Most itt kidicsekedtem magam, dehát életben nem szoktam, mert nem méltó egy hívő emberhez...)

Ateisták a szerencsét mondják az istenüknek. És bebizonyítottak már valaki, hogy mi az hogy szerencse?