Valóban verne az Isten?

Ha néhány év múlva visszaolvasod a kérdést, őszintén remélem, hogy ugyanilyen megingathatatlan leszel Isten jóságában.

Viszont nem szabad csak feketében, és fehérben látni a világot, mert a szürkének rengeteg árnyalata van! Fel kell ismerni, hogy a legtöbb rossz dolognak EMBERI felelőse van, mielőtt Istent hibáztatnánk. Feltesszük ilyenkor a kérdést, hogyha Isten mindenható, miért nem akadályozza meg az emberi rosszat. A válasz: mi döntöttünk így, amikor kizártuk őt az életünkből. Szabad akaratot kaptunk jó és rossz ismeretében, és a lehetőséget, hogy meghozzuk a döntést: vele, vagy nélküle az öröklétben.

Fel kell ismernünk, hogy egyes szenvedések az utunk részei, amit be kell járnunk, mert ezek tesznek azzá, akik vagyunk, hosszú távon tehát a hasznunkra válnak.

03.31 10:59

Szerintem sem egy olyan hatalom a mi Istenünk, aki hol jó-, hol rosszindulatúan marionettbábuként mozgat minket, mint ahogy azt sokan képzelik maguknak. Sajnos én a saját szüleimen vettem észre, hogy "csak most egy kis pénzt" mindig tudnak kérni Istentől, amikor mégsem lett, akkor szinte már felelősségre vonták Őt magukban, de amikor mégiscsak jóra fordultak a dolgok, elfelejtették megköszönni. Túl sok az ilyen ember, és nekem nagyon fájt az, hogy a saját szüleimen (nem hívők egyébként) láttam ezt.

A második témához: amikor éreztem saját magamon, hogy túlságosan "megvan mindenem" (értsétek jól), én magam kértem Istent, hogy vigyázzon rám és ne hagyja, hogy "elszálljon az agyam" és elforduljak Tőle, akármilyen ára is legyen ennek. Sokan néznek bolondnak amiatt, hogy NEM akarok milliókat nyerni a lottón - nem vagyok hajlandó Mammont bálványozni és egyébként is tudnunk kellene, hogy mi az az "elég". Kapok hideget-meleget azért is, mert elfogadom azt, hogy Isten más feladatot tűzött ki elém (még nem tudom, mi az) mint a gyermekvállalás, mindenki azzal traktál, hogy járjak kezelésekre és nem értik, hogy ezekkel a dolgokkal ugyanúgy megvan Isten célja. Azért meg egyenesen megsértődnek, ha azt mondom, hogy ezeket a célokat mi a kis csökönyös emberi agyunkkal nem foghatjuk fel - az ember mindig azt nézi, hogy pillanatnyilag mi lenne neki a jó. A mi kis gondolkodásunk erre a világra lett szabva, nem érhet fel a Mindenhatóhoz. Hála Neki ezért! Épp elég borzalmat cselekszünk így is, hogy porszemek se vagyunk Hozzá képest...

"Én az "emberi rosszat" hiszem itt a Földön, nem pedig a Sátánit. Ehhez hű fogok maradni."

Jézus szeretetre tanít minket. Amikor életed végén Isten elé kell állnod, nem azt fogja tőled kérdezni, hogy mennyit imádkoztál, dicsérted őt, hanem, hogy a szeretet törvénye szerint éltél-e és hány emberrel tettél jót.

Ha az embereket eleve gonosznak,rossznak látod és nem Isten gyermekeinek, testvéreidnek, hogyan fogod tudni teljesíteni Isteni feladatodat?

Én sem tudok minden embert jónak látni, főleg ha ismerem az életüket, de minden nap arra kérem Jézust, hogy segítsen nekem az Ó szemén keresztül tekinteni az emberekre, hogy meglássam bennük a jót és el tudjam őket fogadni és felebarátként szeretni.

Igen, megértelek, ez a legnehezebb része, megbocsájtani az ellenünk vétkezőknek.

Nem tudok neked mást mondani,mint,hogy ebben is tekints Jézusra. Senkit a földön nem aláztak és kínoztak meg úgy mint Őt és mégis megbocsájtott az Őt kínzóknak,utolsó erejével is értük imádkozott, példát mutatva nekünk,hogy mit kell tennünk.

Tudom, mi nem vagyunk Istenek, nem vagyunk tökéletesek, ezért nekünk ez jóval nehezebb, olyannyira, hogy szerintem nélküle lehetetlen is,de Vele minden lehetséges.

Szívből kívánom, hogy neked is sikerüljön.