Mit jelent: "fordítsd oda a másik orcádat is"? Mi ennek a tanításnak a lényege? Miért jó az, hogy ha valaki rosszat tesz nekünk, akkor "segítjük", hogy még többet tegye?

Hogy ha valaki bánt, add meg neki a lehetőséget, ezzel is megmutatva, ennek nincs értelme, ezzel segíteni őt, hogy tanuljon.

Ez nem a bántást segíti. Nem is létezik valódi bántás. Csak magunkat tudjuk bántani. Viszont ha tudjuk, másik csak egy torzult elme, de valójában lényéből fakadóan csak jót akar, nem lesz képes rá. Lehetőséget megadva neki, pedig emberi elme működésében leganalfabétább is tudja nevelni embertársát.

3#, "Jézus is azt tanítja, hogy úgy fogadj el mindent, ahogy van"

Ezt félre értelmezed. Ha nem fogadod el, magadat tetted beteggé, ha elfogadod, tisztább fejjel tudsz változtatni.., akármin is.

S ez nincs összefüggésben, hogy "oda tartjuk" vagy nem. Ez két teljesen más téma.

"S en, és törődj bele, mert az neked jó."

Ebben nincs gondolkodás. E kijelentésed istenkáromlás. A tökéletességet szidod, ennyire alacsony sűrűségű hiedelmeiddel.

4#, Gondolkodás nélkül egy tudáshiányosra hallgatni is nagy bűn. S látod is büntetésed, negatívan neveled magad.

5#, Nincs összefüggés.

E tan nem életképességre tanít, ami értelmezhetetlen egy szint felett.

8#, Nem. Ez egy annál sokkal kisebb mikorkozmosza a mindennek. Egy apró kis részhalmaz.

És nem létezik nem különbség. Mindenség csak a jóságot nézni. Csak, hogy legjobb legyen, ott nem kell különbnek lenni. Ellenkezőleg, tudni, nincs különbség s csak legjobbra érdemes törekedni. S jónak lenni nem jelenti, tartsd oda másik orcád. Ezt azért mondta, hogy segítsünk is, de enélkül is van végtelen út, ami csak jóságot tartalmaz.

7#, 10#, Ti nagyon ki vagytok. Remélem senki se olvasott el titeket. Én sem, de energiapazarlás lett volna csupán.

Ma 18:14-kor hozzászóló!

Én voltam a 7-es hozzászóló. Szeretném ha pontosan leírnád, hogy mi a problémád a hozzászólásommal.

Üdv. Péter

A rövid válasz, – ahogy a 3. is írja –, hogy a nép ne lázadjon fel. De ez elsősorban nem a népnek, hanem a Római Birodalomnak volt fontos, ezért került bele az evangéliumba.

* * * * *

Részletesebben:

A vallásoknak spirituális funkciójuk mellett társadalmi szerepük is van. A keresztény tanítást - többek között - a leigázott zsidó nép megbékítésére is szánták.

Palesztina i.e. 63-ban vált a Római Birodalom részévé. A sokistenhívő birodalom vallási szempontból igen toleráns volt; befogadta a leigázott népek vallásait és isteneit, ugyanakkor, a birodalom lakóinak istenként kellett imádniuk a császárt is, ami Jahve monoteista választott népe számára elfogadhatatlan volt. A zsidók emiatt, és a megszállás miatt folyamatosan szemben álltak, és harcoltak a rómaiakkal, miközben egy őket harcos felszabadító és hatalomra juttató, földi messiás eljövetelét várták.

A kanonikus evangéliumok az i.sz. 1.sz. végén, a 2. sz. elején keletkeztek. Ekkorra már lezajlottak a zsidó háborúk, Titusz lerombolta Jeruzsálemet, igen nagyszámú legyőzött zsidó rabszolgaként a birodalom legkülönbözőbb helyein élő római családokhoz került, Palesztinában pedig még mindig lázadástól lehetett tartani.

Jézus, az evangéliumok messiása nem földi megváltó. Háború helyett békességet hirdet, gyűlölet helyett az ellenség szeretetére (Máté 5:43), és a birodalomnak való engedelmességre (Márk 12,17) buzdít. Kritikus a zsidó vezetőkkel szemben (Máté 5:20), megnyilvánulása nem egyszer római-barátok (Máté 8,10). Ezek közé az intelmei/tanításai közé tartozik a „fordíts oda a másik orcád” (Máté 5:39) és a „Ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!“(Máté 5:41). (A római katonák kényszeríthették a zsidókat, hogy maximum egy mérföldre cipeljék a málhazsákjukat.)

A császárság számára fontos volt, hogy a zsidók a megbékélésen túl, beilleszkedjenek a birodalom többi népe közé, továbbá hogy az új vallást a birodalom összes népére kiterjesztve, államvallássá tegyék. Ehhez szükséges volt, hogy az Ószövetségre (Tórára) épített Újszövetségbe ne kerüljenek át a szigorú zsidó vallási előírások, mint a szombati munkavégzés és a disznóhús fogyasztás tilalma, vagy a körülmetélés kötelezettsége. Az evangéliumokban megtaláljuk Jézus ilyen irányú megnyilvánulásait, pl. „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.” (Márk 2,27). Ezt a vonalat aztán a római polgár, Pál apostol viszi tökélyre, elősegítve ezzel a pogányok megtérítését. Pál leveleiben a rabszolgasorsra jutott zsidókról sem feledkezik meg, gazdáiknak való engedelmességre buzdítja őket, a gazdákat pedig a rabszolgákkal való tisztességes bánásra inti. „Rabszolgák, félelemmel és a reszketéssel ... engedelmeskedjetek uraitoknak, akárcsak Krisztusnak” (Efez. 6,5) , „Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben.“ (Kol. 4,2) Hangsúlyozza a hatalomnak való engedelmesség fontosságát: „Szükséges, hogy mindenki fogadja el azokat az embereket és hatóságokat, akik kormányoznak, és engedelmeskedjen nekik. Mert mindazokat, akik most gyakorolják a hatalmat, Isten jelölte ki. Bizony, mindenki Istentől kapja a hatalmat a kormányzásra!“ (Róm. 13,1) Az pedig nem kérdéses, hogy a birodalom társadalmi rendjének megőrzése érdekében a polgárok és rabszolgák engedelmessége nélkülözhetetlen volt.