Mi a megbocsátás?

Az amikor valaki neked olyat tesz ami a te számdora nem jó, és te ezt eltudod neki nézi.

Egy tipikus példa. A férfi megcsalja a nöt egyszer, mert gyenge volt. Ezt átbeszélik és a férj megigéri soha többet, amit ö teljeséggel be is tart. a nö azt mondja hogy megbocsátott de még is a férj orra alá dörgöli ezt minden adandó alkalommal. ez nem megbocsájáts mert a szívében nem bocsájtott meg. a megbocsájtás akkor jön el mikor a nö úgy tud élni hogy a gondolataiban nem merül fel ez a megcsalás vagy ha elö is jön nem emészti magát miatta.

A megbocsájtás a te számdora a legfontosabb mert nem élhetsz a szívedben mindig haragban.

"Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos."

Ezen idézet alapján ez az igazi megbocsátás

Lelkünk és kapcsolataink egészséges működéséhez arra is szükség van, hogy a sértett félként meg tudjunk bocsátani. Ha tőlünk bocsánatot kért a vétkes, el tudjuk fogadni a bocsánatkérést, és képesek legyünk kimondani, hogy nem haragszom, és megbocsátok.

Az őszinte megbocsátás része, hogy hajlandó vagy a dolgot egyszer, s mindenkorra elfelejteni (nem emlegetni, a következő adandó alkalommal nem a másik fejéhez vágni), és hajlandó vagy a személyre úgy tekinteni, mint aki nem okozott kárt neked. Nem a memóriád fölött kell erőszakot gyakorolnod; egyszerűen döntsd el, hogy nem forgatod magadban többé azokat az emlékeket, és ha eszedbe jutnak is, nem azok alapján cselekszel.

Akire neheztelsz, azt börtönbe zárod a szívedben. Kapcsolataidnak is és saját lelki egészségednek is árt, ha erős lakat alatt őrzöd a sérelmeidet. Így előbb utóbb mindenki a börtönödbe kerül, aki egy kicsit is fontos neked. Felnőtt vagy, jól fejlett akarattal; tudod, mit jelent dönteni. Dönts úgy, hogy kiengeded láthatatlan börtönödből az ott raboskodókat!

Hogy nyilvánul meg az, hogy nem tartod börtönben azt, aki téged megbántott? Ha hazudott, és megbocsátottál, akkor legközelebb nem mondasz neki olyanokat, hogy nem tudom elhinni, hogy igazat mondasz, mert a múltkor is...

A megbocsátás a tiszta lap, az újrakezdés lehetőségét teremti meg a kapcsolatban. A gyerekeiddel való kapcsolatod sem kivétel ez alól, sőt! Hiszen melletted és általad alakulnak ki érzelmi alapjaik: az, az élmény- és szokáshalmaz, amelyet saját kapcsolataikba magukkal visznek.

Ha borzalmasan viselkedtél, vagy a gyermeked szegte meg a szabályokat, most van itt a tiszta lappal induló újrakezdés ideje!

Hogy lehet igazán megbocsátani?

A válasz nagyon egyszerű: amíg bizonyos felismerések nem születnek meg a bensődben, amíg nem látsz mögé mások fájdalmat okozó cselekedeteinek, addig sehogy.

Sokan, sokszor tévesen hiszik, hogy sikerült valakinek megbocsátaniuk. A megbocsátás nem egyenlő azzal, hogy úgy teszünk, mint ha mi sem történt volna, és a barátságot, a szerelmi vagy egyéb kapcsolatot ugyanúgy folytatjuk tovább. Sokan azt értik megbocsátás alatt, hogy hajlandóak elfelejteni a múltat, és kompromisszumokat kötni saját hátrányukra, miközben a tüske valahol mélyen ott marad. Pedig a múltat nem lehet elfelejteni, elég csak kicsit feltépni a sebeket, és máris minden újra eszünkbe jut. De nem is azért van a múlt, hogy elfelejtsük: hanem hogy tanuljunk belőle. Aki csak úgy bocsájt meg, hogy hajlandó felejteni, valójában egyáltalán nem bocsátott meg.

Van egy másik zsákutcája is a látszatmegbocsátásnak. Sokáig hittem magamról, hogy képtelen vagyok másokra haragudni. Sok mindennek kellett történnie, hogy felismerjem: valójában sohasem engedtem meg magamnak, hogy haragudjak. Nem haragudtam, valóban, de csak mert nem mertem átélni ezt az érzést. Érdekes azon is elgondolkodni, hogy csak az tud megbocsátani, aki haragudott. Valószínű, hogy aki folyton azt hajtogatja a másiknak: "semmi gond, megértem, nem haragszom", belül mégis negatív érzéseket halmoz fel, mert áldozatnak érzi magát.

Tűri és nyeli a tüskéket, zokszó nélkül. Vajon mi történne, ha egyszer megengedné magának a haragot, és lélekben ordítana egyet? Megmondom: egyrészt összedőlne szép kis világa és elképzelése arról, hogy ő jó ember, mert nem haragszik másokra

- másrészt: jobban érezné magát. Mert nem befelé gyűjtené és elfojtaná a feszültséget.

Mit jelent tehát megbocsátani?

Azt jelenti: megérteni, mélyen megérteni és elfogadni.

A megbocsátás a szeretet kifejezési formája, és mint ilyen, elfogadáson alapul. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy szeretned kell azt a dolgot, személyt, csak annyit jelent, hagyod, hogy létezzen, életed pedig mehet közben tovább. A megbocsátás hiánya az által gátolja személyes fejlődésedet, hogy valamiben megragadva tart.

Hozzákötöz ahhoz a személyhez vagy helyzethez, akinek, vagy aminek nem tudsz megbocsátani, mégpedig olyan szorosan, mintha hozzá lennél láncolva. Kiszakít a jelen pillanatából, életed jelen idejéből és egy boldogtalan vagy kellemetlen állapotba visz vissza. Ez a helyzet rosszabb számodra, mint annak a személynek, akinek nem bocsátottál meg, mert rossz érzéseket kelt benned, és ezeket, az érzéseket folyton cipeled magaddal, akár tudsz erről akár nem.

A megbocsátás kulcs az elengedéshez. Megbocsátani annyit tesz, mint elengedni azt az érzést, hogy megsebeztek, hogy neheztelsz, dühös vagy, és elengedni a bosszú vagy a megtorlás vágyát is. Végezz elengedő gyakorlatokat és meglátod mennyivel könnyebb lesz életed.

Mi a megbocsátás?

Ahogy a terhet le kell rakni, ugyanúgy a bűntől is meg szeretnénk válni. Csakhogy az nem megy olyan egyszerűen. A bűn súlya nagyobb, mint bármiféle súlyos hátizsáké. Ettől a tehertől csak egy valaki tud megszabadítani, csakis Isten maga. De az első ember engedetlensége miatt elveszett az ember számára az Istennel való személyes kapcsolat. Éppen úgy nem tudja az ember a bűn terhét lerakni, mint ahogy egy fuldokló ember sem képes magát a saját hajánál fogva a vízből kihúzni.

Isten látta, hogy az ember elveszett. Teljes joggal mondhatta volna: Hiszen a teremtéskor még minden a legnagyobb rendben volt! Az ember az oka a maga vesztének. Isten az embert annyira szerette, hogy elhatározta, megmenti a vesztéből. Isten saját Fiát küldte az ember segítségére.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

Mivel az ember nem képes saját magán segíteni, Isten maga jött elénk a kegyelem ajándékával, a megbocsátással, ingyen. Isten ezért az ajándékért a lehetséges legmagasabb árat fizette, mégpedig az Ő egyetlen Fiának az életét.

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő,

megbocsátja bűneinket, és

megtisztít minket minden gonoszságtól."

A megbocsátás

A megbocsátás a békességre való törekvésnek és a felebaráti szeretet gyakorlásának egyik legfontosabb cselekedete. A sértett ember akkor tölti be keresztény hitét és szeretetét, ha feltételek nélkül is képes a megbocsátásra. Ezzel még nem menti fel a bűnöst, de törést okoz a gonosz terjedésében, haladékot ad az elkövetőnek és lehetőséget a jóvátételre. A kísértés pozitív kimenetelű esetéhez hasonlóan mindketten emelkednek általa. A bűn elkövetője (hacsak nem megátalkodottan gonosz) a pozitív példa hatására javul, a megbocsátás feletti öröm és hála járja át lelkét, mely nemesíti és jó tettekre sarkallja.

A megbocsátó ember Isten törvényét betöltve erősödik szeretetben és hitben, a jó feletti öröme tovább erősíti őt. Súlyos esetben megtörténhet, hogy a sértett képtelen megbocsátani, ez esetben az elkövetőt előbb utoléri a számonkérés, hacsak nem őszinte bűnbánattal Istenhez fordul segítségért. Isten segítheti a sértettet is, erőt adva a megbocsátáshoz. Ha viszont tartós bosszúszomj fűti, okulásként további szenvedések is érhetik. Természetesen nem mindig ennyire egyszerű a valóság, és a bölcs isteni rendelkezések a gyarló emberi értelem előtt rejtve maradnak. Marad viszont számunkra a hit, a bizalom és az alázat.