Hol található a bibliában?

Ajánlott olvasnivaló Jehova tanúiról:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Az ÚVF-ben sincsenek benne ezek a szavak :D

Az Új világ fordítás sajátos Őrtorony szókincsén túl teológiailag teljesen elfogult fordítás. Amikor az ihletett szöveg ellentmond a tanainak, akkor a Társulat a nyelvtant és a szóhasználatot figyelmen kívül hagyva elferdíti a szöveget (pl. a Jézus Isten és a Lélek személy voltáról, a hívők közös reménységéről és a halál utáni tudatos létformáról szóló kijelentéseknél). Az Előszó ígérete ellenére a sok beszúrás nincs zárójelve téve, így a gyanútlan olvasó nem tudhatja, melyik Isten szava, és melyik a Társulaté. A jogos nemzetközi szakmai kritikára a Társulat sosem tudott érdemben felelni. Ezért még a hasonló tanokat valló vallási közösségek sem használják.

Ezt az Őrtorony Társulat azzal a céllal adta ki, hogy Jehova Tanúinak és a velük beszélgető érdeklődőknek egy olyan “Bibliát” adhasson a kezébe, mely alátámasztja saját teológiáját. Legjellemzőbb vonása, hogy a Jézus és a Szentlélek személyéről ismert bibliai képet az egyes szakaszokban átfogalmazza, és ezzel az eredeti üzenetet megmásítja. A szóhasználata is teljes mértékben a Tanúk ‘szaknyelvét’ tükrözi: kegyelem helyett ‘ki nem érdemelt kedvesség’, Isten megismerése helyett ‘az istenről szerezhető pontos ismeret’, az evangélium hirdetése ill. bizonyságtétel helyett ‘tanúskodó- és prédikáló munka’, a kereszt helyett pedig ‘kínoszlop’ szerepel benne stb.

A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival”, a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgetésével, semmit sem bizonyító „példák” meg­tévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők műveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték” természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát. A fordítói közül kettőnek volt köze a görög nyelvhez: az egyikük görög származású volt (újgörög!), a másik pedig kb. 2 évig tanulta az ógörögöt.

[link]

[link]

Jehova Tanúi saját Biblia fordításukkal kapcsolatban egyedül két személyt ismernek csak el, egy titokzatos Wescott és Hort nevezetű embereket. A magyarországi Tanú-társadalom szinte semmit nem tud erről a két emberről és munkájáról. Az ezen a lapon található információ ezen a helyzeten kíván változtatni, megtéve az első lépést.

Brooke Foss Westcott 1825-ben született Birminghamban, Nagy-Britanniában. 1851-ben, 26 évesen lett felszentelve anglikán lelkésszé. Fenton John Anthony Hort 1828-ban született és 1856-ban lett lelkész, szintén anglikán. Hort 1853-ban Wescottal közösen készített egy tanulmányt az Újszövetség görög szövegéről. Ez a tanulmány csak egy szokványos értekezés volt, semmilyen újdonságot nem tartalmazott, legfeljebb annyiban, hogy a szerzőknek volt néhány radikális újítási javaslatuk, amiért egyházuk figyelmeztette őket. Wescott és Hort ennek ellenére tovább dolgozott, mígnem 1881-ben közre nem adták nagy életművüket: "Az Újszövetség eredeti görögben" címmel, amit Jehova Tanúi kiadványai Wescott-Hort alapszövegként emlegetnek. Ezt a művet a keresztény egyházak felháborodással fogadták a szövegben található pontatlanságok, alap nélküli változtatások miatt. Tudománytalansággal, vagy éppenséggel tudományos perverzitással vádolták a két szerzőt. Olyan helyeken iktattak be ugyanis változtatást a szövegben az addigi alapszöveghez képest, melyre semmi tudományos bizonyíték nem volt. Ők próbáltak a véleményük szerint kellemes szöveget formálni, de ez eléggé balul sült el. Azt érdemes megjegyezni, hogy Jehova Tanúi szövegváltoztatásai nagyon távol álltak Wescottól és Horttól, mert nem használták ők sem a Jehova nevet, Krisztust Istenként írták le, valamint a szövegükben a jobb lator még aznap a Paradicsomba jutott - akárcsak a többi más fordításban. Azt is meg kell jegyezni, hogy Wescott és Hort is nagy tudású szakemberek voltak, akiknek hibáik teljesen más forrásból eredt, mint az Őrtorony-féle fordítás készítőié. Míg utóbbiaknál a megfelelő szakértelem hiányzott, addig Wescott és Hort a hitében, felfogásában szereplő elképzeléseiket, ideáikat vitték bele a szövegbe.

A kiadott művük hamar elfogyott és még 1881-ben sor került a második kiadásra. A mű népszerűsége miatt nem érte a szerzőket semmilyen egyházi szankció. Wescott 1890-ben Durham püspöke lett. Hort 1892-ben, 64 évesen, Wescott 1901-ben, 76 évesen hunyt el.

Wescott és Hort munkássága mögött ahogy említve volt, nagy befolyást gyakorolt a sajátos hitük. Ők azt vallották, hogy a Biblia nem tökéletes. Hittek abban is, hogy az elhunytakkal kapcsolatba lehet lépni, lehet hozzájuk imádkozni, látogatták is olyan társaságok összejöveteleit, mely ezzel a témával foglalkozott. Hort többször kifejtette, hogy nem áll tőle távol Darwin elképzelése (mely szerint Isten az első élőlényt teremtette, a többi abból fejlődött ki).

Ilyen előzmények után már érthető miért nem jelennek meg cikkek a Tanú-kiadványokban Wescottról és Hortról.