Kattolikusok! Ha a Szentharomsag egyazon Isten haromfele megnyilvanulasa akkor Jezus miert nem tudta a vilagvege eljovetelenek pontos idejet?

Nezzük meg azt az állitást, amely szerint Konstantin rendelte volna el a Jézus Krisztus istenségeről szóló tanitast! (A téma meglehetősen nagy, ezert csak a legkorábbi forrásokkal foglalkozom.) Előszor vizsgáljuk meg, mit mondott Jézus Krisztus önmagáról?

(Jézus mondta:) "Én és az Atya egy vagyunk. Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám neveben: ezek közul melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?" A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." (Jn 10:30-33)

Mit láthatunk itt? Jézus kijelenti, hogy egy az Atyával. Ha ezt a kijelentest nem értenénk, vagy félreértenénk, nyilvanvalóvá teszik az értelmét, ha megfigyeljük a zsidó vezetők reakciójat. Egyertelmű, hogy Jézus Istenként jelentette ki önmagát, és a korabeli zsidok így is értették. Ezek után nézzük meg az apostolokot. Legelőszor Janos apostolt, aki így kezdi evangéliumát:

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1:1)

Szinten ebben az evangéliumban találjuk meg Tamás apostol bizonyságtételét. Ragadványneve: hitetlen. Miert is? Nem volt jelen akkor, amikor Jézus megjelent a felhazban a 10 apostolnak. (Jn 20:19-23) Hallva a többi apostol bizonyságtételét, kijelentette, csak akkor hajlandó elhinni, hogy feltámadt, ha kezet és oldalát megtapinthatja. Kesőbb Jézus újra megjelent, és megadta Tamásnak ezt a lehetőseget. Ekkor Tamás ezt mondta Jézusnak:

"Én Uram és én Istenem!" (Jn 20:28)

Pal apostol esetében nem is tudja az ember, hogy hova kapjon, annyi helyen találunk bizonyitékot. Talán a leghíresebb a Filippi level második fejezeteben talalható himnusz, ahol Pál kijelenti Jézusrol:

"...nem tekintette zsákmanynak, hogy egyenlő Istennel" (Fil 2:6)

A három apostol egyertelmű tanúsagtevője Jézus Krisztus istenségenek. Ha azonban az a vád érne, hogy a Bibliából akarnám bizonyítani, amit "meghamisították", lássuk a legkorábbi ókereszteny bizonyitekot! Kr. u. 107-ben Antiochiai Ignácot, Antiochia püspoket, mint a keresztenyseg egyik legfőbb vezetőjet magához rendelte a császár. Ignác tudta, hogy ez a halálos ítélete, és nem valószinű, hogy vissza fog térni erről az útról. Ekkor hét levelet írt különféle gyülekezeteknek, ahol bizonyságot tett arról, hogy "Jézus Isten". Életéért cserébe elég lett volna ennyit mondania: "csak vicceltem". Miért nem tette? Esetleg tényleg meg volt győződve róla, Hogy Jézus Isten? Persze érhet az a vád, hogy elfogultak az ókereszteny dokumentumok, keressünk független forrásokat. Az összes bizonyitékot nem szeretném felsorakoztatni, csak egyet: ifjabb Pliniusét. Plinius, császari tisztviselő nem tudta, hogy mit tegyen a keresztényekkel, ezért váltott levelet a császárral. Ebben a levelében, Kr. u. 112-ben a következőket irta:

"... [a keresztények] összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az Istennek hitt Krisztus tiszteletére."

Megdöbbentő bizonyiték! Kr. u. 112-ben egy független forrás arról tesz tanúságot, hogy a keresztények Krisztust Istenként tisztelik! Mit mondhatunk tehát? Az Újszovetsegben Jézus olyan kijelentést tesz, ami alapján a zsidók meg akarják kövezni, mert Istenné teszi magát. Apostolai bizonyságát teszik, hogy Isten volt. Az egyik legkorábbi ókeresztény forrás szerzője szintén Istennek tartotta Jézust. Sőt egy független, nem hivő tanúsagtétel szerint 112-ben a keresztények Istenkent tisztelik Krisztust. Nem igaz tehát azon állitas, hogy Konstantin változtatta meg Jézus státuszát. Egyháza a megalakulása óta vallja Jézus istenségét.

Az ariánusok csak a 4. század termékei, és ők csak a 4. században jelentek meg. Teremtménynek meg sehol nem nevezi a Biblia Jézust.

Azok, akik nem fogadják el a Szentháromságot, gyakran érvelnek azzal, hogy a kereszténységbe a görög filozófia és a pogány istenképek hatására, hosszú teológiai viták során került be. Ez az érv megdőlni látszik, mivel a háromság-tan alapjai kimutathatók egyedül a Szentírásból. Az Ószövetség jelzi, hogy bizonyos többesség figyelhető meg az Istenségben, az Újszövetség pedig részletesen bemutatja ezt a többességet, megalapozva a trinitárius monoteizmus (háromsági egyistenhit) elméletét. Nincs szükség arra, hogy figyelembe vegyük a korai századok zsinatait és hitvitáit, ha a Szentháromságot akarjuk bizonyítani, mivel elegendő hozzá egyedül a Biblia (Sola Scriptura). Nem befolyásolnak minket a görög filozófusok, sem a korai egyházatyák, akik a háromságtant megvitatták, ha egyedül a Bibliához fordulunk, és közben imádkozunk azért, hogy Isten Lelke elvezessen minket a teljes igazságra, és megtanítsa nekünk az igazságot (Jn 16:13; 1Jn 2:27). A tan szempontjából mégis fontos események történtek az első évszázadokban. A keresztényeknek mindig aktuális volt a figyelmeztetés: .küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. (Júd 3). Már az I. században is megjelentek olyan irányzatok, melyek kétségbe vonták a Biblia világos kijelentéseit. Voltak, akik tagadták, hogyJézus valóságos testben élt közöttünk, kétségbe vonták, hogy valóban testet öltött. Velük szemben fogalmazta meg János: .Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. (2Jn 7). Már korán meg kellett a hívőknek hitüket védeni a hamis elképzelések ellen, és küzdeniük kellett az igazságért. A későbbi évszázadokban ez csak fokozódott. A keresztények az apostoli időkben is hitték, hogy egy Isten van, és az egy Istenen belül imádták az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. A háromság-tan konkrét megfogalmazására nem volt addig szükség, míg senki nem vonta azt kétségbe. Mindenkinek természetes volt, hogy Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek. Anélkül, hogy direkt megfogalmazták volna, kimondatlanul vallották a keresztények. Eljött azonban az idő, amikor megjelentek a kritikák a tannal szemben, és ekkor vált szükségessé, hogy az egyház hivatalosan is megfogalmazza, mit ért a Szentháromság alatt. A tan kimondásával nem az volt a célja, hogy megmagyarázza Isten létét, és emberi kategóriák közé szorítsa. Egyszerűen hitvédelmi szempontok vezették a korai hívőket: el akartak zárkózni attól, amit a Biblia nem tanít. A háromság-tan olyan elméletekkel szemben lett megfogalmazva, mint a modalizmus, arianizmus, triteizmus. Ezek vagy a Szentlélek személy voltát tagadták, vagy/és Jézus teljesen ember / teljesen Isten voltát. A modalizmus ezen kívül nem volt tekintettel arra, hogy az egyetlen isteni lényegen belül három különálló személy létezik, és azt mondta, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek valójában ugyanannak az egyetlen személynek a három megjelenési formái. Ezt a nézetet hamar elvetették, mert egyértelmű volt, hogy egyazon időben létezik és megnyilvánul egymástól elkülöníthetően mindhárom személy az Istenségen belül. Az elmélet tehát az Isten egyetlenségét hangsúlyozta. Ezzel szemben a triteizmus a három személy különállóságát emelte ki túlzottan, és a másik végletbe esett: három különálló, egymástól független Istenről beszélt. Ezek az elképzelések nem voltak tartható nézetek az egyházban, mert ellenkeztek a Biblia bizonyságtételével. Szükséges volt elhatárolódni ezektől, és megfogalmazni pontosan, hogy az ortodox, Szentíráshoz hű keresztények mit tudnak elfogadni Isten lényére vonatkozólag, és mit nem. Ebben a légkörben élt és munkálkodott Athanásziosz, aki keményen harcolt az arianizmus terjedése ellen. Sokszor száműzték püspöki hivatalából, de szilárdan ragaszkodott a hitéhez, és nem volt hajlandó megalkudni. Bár korában számos püspök és egyházi méltóság hajlott az arianizmus elfogadására (mely szerint egyedül az Atya Isten, a Fiú Isten teremtménye), számos keresztény ragaszkodott ahhoz, amit a Bibliában látott. A hosszas harc közepette Nagy Konstantin egységessé akarta kovácsolni a kereszténységet. Római császárként a birodalom egységét a kereszténység egységében látta. Ezért rendezni akarta a kérdést, és egyetemes zsinatot hívott össze Niceába (325-ben), hogy a püspökök megállapodjanak az igazság tekintetében. Elfogadtak ott egy trinitárius hitvallást. A későbbiekben azonban a vita tovább folytatódott, és időlegesen az ariánusok kerekedtek felül, mivel olyan császár került trónra Constantinus személyében, aki Áriusz tanait fogadta el. Őt I.Theodosius követte a trónon, aki újabb zsinatot hívott össze Konstantinápolyba, aholmegerősítették a niceai hitvallást:

"Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtetett, az Atyával egy lényegű, és általa lett minden. Érettünk emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült Szentlélektől és Szűz Máriától emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt; kínhalált szenvedett és eltemették, harmadnapon feltámadt az írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen."

Természetesen a tan története sokkal összetettebb. A legfontosabb azt meglátni, hogy nem a 325-ös és 381-es niceai- és konstantinápolyi zsinaton találták ki a tant, csupán egyetemesen megfogalmazták azt az igazságot, amit felismertek a Bibliából és hittek a megelőző évszázadokban is. Nem a pogány istenképek és istentriádok, és nem is a görög filozófiai gondolkodás hatására alakult ki. A Szentháromság alapja a Szentírás. A Bibliában található információk védelmére fogalmazták meg, hogy elejét vegyék az eretnek tanításoknak.

Szia. Azért, mert Jézus emberi testben,nem ugyanaz volt, aki előtte és utána a mennyben.

"Aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát MEGÜRESÍTETTE, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lévén stb...."(Filippi 2, 6-7)Tehát előtte a mennyben az Atyával egyenlő volt, de a földön emberként már nem. Különben értelmetlen lett volna a szenvedése és a kereszthalál is, nem lett volna nagy kunszt hogy ellene állt a sátán kísértésének stb. Jézus nem csak, hogy nem tudta, mikor jő ez az az óra, hanem éhes is volt meg elfáradt. Mert emberként ember volt, az Istenségéből megüresítette magát.

Szia,

freya