Lehet-e a hit racionális?

Több helyen írták már le ezt a verset, mert jól ismert, de nem eléggé:

"A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása" (Zsidók 11:1).

Elismerem, hogy sok minden, amit napjainkban hitnek tartanak, az valójában nem más, mint hiszékenység, vagyis az arra való készség, hogy minden alap vagy nyomós érv nélkül elhiggyünk valamit. A hiszékenység gyakran szeszélyes érzelmeinkre és a babonára épül. Ez nem jól megalapozott hit, mivel nincs megbízható alapja.

A keresztények ugye, a Bibliára támaszkodnak általában. A fenti vers nem a vakhitet, vagy a hiszékenységet támogatja.

A Biblia arra figyelmeztet, hogy ne legyen megalapozatlan a hitünk: „Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz” (Példabeszédek 14:15). Pál apostol ezt írta: „Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1Thessalonika 5:21). A Biblia nem támogatja a hiszékenységet. Arra buzdít, hogy bizonyítékon alapuló hitünk legyen.

Talán van olyan barátod, akiről elmondhatod: „Benne megbízhatok. Számíthatok rá, hogy betartja a szavát. Tudom, hogy segíteni fog, ha nehézségeim támadnak.” Aligha mondasz ilyet egy olyan személyről, akit csak egy-két napja ismersz, ugye? Olyannak kell lennie, aki ismételten bebizonyította megbízhatóságát. Ugyanennek kellene igaznak lennie a vallásos hitre is: szilárd, megbízható bizonyítékon alapuló reményt és meggyőződést kell adnia nekünk.

Komolyan kell vennünk azt, hogy az igazi hitet megkülönböztessük a hiszékenységtől. Lehet, hogy valaki vallásos, még sincs igazi hite.

Miért lehetünk biztosak abban, hogy Istenben ésszerű hinni és hogy Ő teljesíteni fogja az ígéreteit? Többek között azért, mert szó szerint több száz bibliai prófécia teljesedett már be. Ezt én most állítom, nem is kell elhinnie senkinek csak úgy, mert hiszékeny lenne. De mindenkinek lehetősége van meggyőződni arról, amit állítok! Ez a különbség a valódi hit, és a hiszékenység között.

A hit nem lehet racionális. Hacsak nem egy bizonyított, evilági dologban hiszel: pl. abban, hogy a lift nem fog leszakadni alattad. Ez is hit - de ennek alapja is van: tehát racionális.

Az istenhit mindig irracionális.

A tudomány pedig mindenütt objektív: azért tudomány (és nem mondjuk hit).

Az, hogy kinek van igaza, már nem 100%

A tudomány is tévedhet NÉHA - hiába objektív

- és a hitnek is lehet igaza NÉHA - hiába semmi alapja.

"Többek között azért, mert szó szerint több száz bibliai prófécia teljesedett már be."

Egyetlen egyet mondjál, ami i. sz. 200 és 2000 között teljesedett be!

Konkrét idő, hely, cselekmény!

Fogadjunk, hogy egy sincs!

A többi csak általánosság, amit írtál: semmire nem bizonyíték.

Őszinté szólva mindenkinek megvan a saját maga hite. Butaság lenne mindent a bibliára vagy a testamentumokra alapozni. Bizonyára tudjátok, hogy megannyiszor át lettek formálva.

Ahogy én gondolom, az e világi lét egyfajta próbatétel. Isten a legnehezebb feladat elé állított minket:

- Elhinni azt, amit még soha nem láttál.- Ettől van nagyobb próba?

Amit az ember nem értett, azt vallással pótolta ki, amit nem is próbált kézzelfogható tényekkel bizonyítani, hisz valamilyen istentől való. Általában.

A tudomány pedig bizonyított tényeken áll. Általában. Mert elfogadott tény, hogy a nap közepe x ezer fokos, de igazából még senki sem ment oda és mérte meg, elfogadott, hogy ősrobbanás volt, pedig senki sem volt ott...

Az első vagyok. Ott leírtam egy szemléltetést arról, milyen a hit hétköznapi természete. Semmiféle érthetetlen filozófiai spekuláció nincs mögötte, józan paraszti ésszel megérthető. Nyilván mindenki csak olyan valakiben bízhat meg, aki többször, sokszor bebizonyította már megbízhatóságát. Vagyis az ilyen emberben "hiszünk", hogy ha segítséget kérünk tőle, akkor Ő segíteni is fog!

A liftes példa, amit valaki írt, eléggé elnagyolt. Szinte minden esetben csak "hiszel" benne, hogy nem fog leszakadni, ha beszálsz a liftbe. Ha Te vagy a szerelő, aki előtte csinálta meg a felvonót, akkor is sok olyan dologban kell "hinned", ami tőled független, és nem befolyásolhatsz, vagyis pl. a sok alkatrész anyag minőségében. Tehát mennyire racionális is a mindennapi életben a hitünk?!

Sok-sok mindenben a hétköznapi életben is csak vakon tudunk hinni, és ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy hittük, akkor nincs szerencsénk! Így van?

Tehát ha valaki már sokszor bizonyította megbízhatóságát, akkor adunk a szavára. Ilyen a bibliában leírt Istenben való hitünk. A sok prófécia, melyek nagyrésze már beteljesedett olyan, mint az az ember, aki már sokadszorra megbízhatónak bizonyult. Én írhatok példákat, de ahhoz, hogy ez nektek hihető legyen, alapos ezirányú kutatást igényel. De írok majd példákat.

"Mert elfogadott tény, hogy a nap közepe x ezer fokos, de igazából még senki sem ment oda és mérte meg, elfogadott, hogy ősrobbanás volt, pedig senki sem volt ott..."

Mit is nevezhetünk "ténynek"? Ha sok ember egy elképzelésben megegyezik, akkor az már TÉNY? Akkor az a 100%-os valóság? Nem beszélve arról, hogy a "sok ember" messze nem mindenki. De nem ez a fő érv ezek ellen az állítások ellen. A nap melege nem probléma, mert ez többé-kevésbé kiszámítható. De a "nagy bumm"-ról érdemes beírni a gugliba, hogy "ősrobbanás", és meglepő, nem alaptalan kritikákat lehet olvasni a tudományos köröktől.

Most ugye nem sértődik meg senki, de mindezek alapján igencsak félrevezető azt állítani, hogy a nagy bumm ténynek nevezhető!!! És ezek az alapok.

Tehát el lehet fogadni szerintem, hogy a természettudományok területén még sok mindenről fog kiderülni, hogy tévedés (van, mikor megtévesztés) volt és lehet, hogy alapjaiban változtatja meg a teóriákat!

A prófécia — amely valójában előre leírt történelem — talán a Biblia legfőbb jellemzője, amely bizonyítja az isteni ihletettségéről tett állítását. Például: Ésaiás próféta nemcsak azt jelentette be előre, hogy Babilon el fogja pusztítani Jeruzsálemet, és az egész zsidó nemzetet fogságba viszi, hanem azt is, hogy Kürosz (Kóres, IMIT; Czírus, Károli) perzsa hadvezér idővel meghódítja majd Babilont, és kiszabadítja a zsidókat a fogságból (Ésaiás 13:17–19; 44:27—45:1). El tudsz képzelni valamilyen eszközt az isteni ihletésen kívül, amellyel Ésaiás sikeresen megjövendölhette 200 évvel előre Kürosz születését, nevét, és pontosan leírta, hogy mit fog cselekedni?

A legfigyelemreméltóbb próféciák némelyike Dániel, az i. e. hatodik században élt próféta által került feljegyzésre. Azontúl, hogy előre beszámolt Babilonnak a médek és a perzsák általi bukásáról, jövendölt az ő korához képest a távoli jövőben lejátszódó eseményekről is. Például Dániel próféciája előre elmondta, hogy Görögországból világbirodalom lesz Nagy Sándor uralkodása alatt (i. e. 336—323); Sándor halála után birodalmának felosztását négy hadvezére között; és a Római Birodalom felemelkedését (i. e. első század), annak félelmetes katonai erejével együtt (Dániel 7:6; 8:21, 22). Mindezek az események ma már vitathatatlan történelmi tények.

Mivel a bibliai próféciák ennyire pontosnak bizonyultak, a kritikusok csalásnak bélyegezték azokat, azt állítván, hogy az írók megtörtént eseményekről adtak történelmi beszámolókat, majd próféciáknak tüntették fel írásaikat. De hogyan állíthatja azt komolyan valaki, hogy a zsidó papok ki mertek találni csak egyetlen próféciát is? És miért találták volna ki ezeket a próféciákat, amelyekkel az elképzelhető legélesebb módon támadták volna saját magukat? (Ésaiás 56:10, 11; Jeremiás 8:10; Sofóniás 3:4). Nem is szólva arról, hogy egy egész írni-olvasni tudó nemzetet — amelyet az akkor meglévő Írásokkal, mint szent tankönyvükkel képeztek és neveltek — hogyan tudtak volna egy ilyen trükkel rászedni? (5Mózes 6:4–9).

Hogyan lehetett volna bármilyen csalást véghezvinni teljes civilizációk eltűnésének a leírásánál, például Edom és Babilon esetében, amikor ezek az események több száz évvel a Héber Iratok befejezése után történtek meg? (Ésaiás 13:20–22; Jeremiás 49:17, 18). Még abban az esetben is, ha valaki ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy ezeket a próféciákat nem maguknak a prófétáknak a korában írták, belátható, hogy legalább az i. e. harmadik század előtt fel kellett jegyezni azokat, mivel a szövegük akkorra már görög fordításban is olvasható volt a Septuagintában. A Holt-tengeri tekercsek is (amelyek az összes profetikus bibliai könyvből tartalmaznak részleteket) az i. e. második és első századból származnak. Ámde, számos prófécia csak ezen időpontok után teljesedet be.

Babilon, mint az akkori világhatalom fővárosa mai állapotát pl. hogyan voltak képesek előre jelezni? Amikor sok, már akkor is létező ókori városról ilyen megsemmisítő jellegű előrejelzés nem született?! Miért pont Babilonról van ilyen?

Az ősi Tírusz lerombolását, Babilon bukását, Jeruzsálem újjáépítését, Médo-Perzsia és Görögország királyainak felemelkedését és bukását nagy részletességgel jövendölte meg a Biblia. A próféciák oly pontosan teljesedtek be, hogy némely kritikus megpróbálta — sikertelenül — azt állítani, hogy ezek az események megtörténte után íródtak (Ésaiás 13:17–19; 44:27—45:1; Ezékiel 26:3–6; Dániel 8:1–7, 20–22).

A próféciák, amelyeket Jézus mondott Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkező pusztulásáról, pontosan beteljesedtek (Lukács 19:41–44; 21:20, 21). S a Jézus és a Pál apostol által elmondott, ’utolsó időkre’ vonatkozó próféciák a legapróbb részletekig éppen napjainkban teljesednek (2Timótheus 3:1–5, 13; Máté 24.; Márk 13.; Lukács 21. fejezet).

Vess csak egy pillantást egy mai térképre, mely a Közel-Keletet ábrázolja. Megtalálod rajta Ammont, Asszíriát, Babilont, Edomot vagy Moábot? Nem, nincsenek rajta. Bár ezek a nemzetek hajdanán vezető szerepet töltöttek be, a 12 próféta megjövendölte bukásukat (Ámós 2:1–3; Abdiás 1, 8; Náhum 3:18; Sofóniás 2:8–11; Zakariás 2:7–9). Egytől egyig megszűntek létezni mint nemzetek. Isten kijelentette, hogy eltűnnek, és ez így is lett! És az is beteljesedett, amit a 12 próféta a zsidók maradékáról jövendölt, mely visszatért a babiloni fogságból. Szavaik valóra váltak! Ezek sokszor hossszú idővel a bizonyítható megírásuk után teljesedtek be. Miért pont ezek? A Biblia miért nem ír olyan nemzet, vagy város végső pusztulásáról, amely végül is ma is létezik?

Többeknek, akik az 1918—19-es influenzapandémiát tanulmányozták, a bibliai próféciák jutottak eszükbe. Gina Kolata például a következőket írja a könyvében: „ Az 1918-as járványra azt mondták, hogy nátha, de ilyen nátha még sohasem volt korábban. Inkább olyan volt, mint egy bibliai prófécia beteljesedése” (Flu—The Story of the Great Influenza Pandemic of 1918 and the Search for the Virus that Caused It).

Valóban utal valahol a Biblia erre az embereket sújtó csapásra? Igen, utal.

Jézus Krisztust a tanítványai „a világrendszer befejezésének” a jeléről kérdezték (Máté 24:3). Jézus e szavakkal válaszolt nekik: „Nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen, és lesznek nagy földrengések, és egyik hely után a másikon járványos betegségek” (Lukács 21:7, 10, 11). A Biblia azt is megjövendölte, hogy a vég idején ’halálos csapás’ fog sújtani (Jelenések 6:8).

A spanyolnátha a nagy háború (1914—18) vége felé tört ki, melyet később I. világháborúnak neveztek el. Azzal az időszakkal kezdtek beteljesedni ’az utolsó napokról’ szóló bibliai próféciák. Ezek a próféciák szörnyű élelmiszerhiányokról, hatalmas földrengésekről, növekvő törvénytelenségről és az erkölcsi értékek jelentős hanyatlásáról beszélnek. Te is biztosan látod, hogy a mai világban pontosan ilyen körülmények uralkodnak (Máté 24:3–14; 2Timóteusz 3:1–5).

A próféciák beteljesedése, beleértve a ’járványos betegségeket’ és a ’halálos csapást’ is, óriási félelmet és szenvedést váltott ki, és sokan meg is haltak. És egy folyóirat szerint „nincs okunk azt feltételezni, hogy nem fog előfordulni egy újabb pandémia valamikor a jövőben. Úgy tűnik, elkerülhetetlenül be fog következni” (Microbes and Infection).

Valamit nem értettél: i.sz. 200 UTÁN beteljesedett próféciát kértem.

Talán te is tudod, hogy miért.