A Bibliában, a Héberekhez írt levélben olvasssuk:13:8, vers Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyan az. Ezt hogyan kell érteni? Tanúk, ti isírjatok, mert minden vélemény érdekel.

Szia!

Ez a vers egy gondolatsor része, amely a 7-16 verseket foglalja magában, és amelynek ezt a címet adhatnánk: az ember mulandó, Jézus Krisztus örök. Az ember teremtett, van múltja és így története. Az élők feladata az emlékezés, ez kapcsol össze a múlttal, a korábbi életekkel és önismeretre, alázatra nevel, és segítség lehet a jelen feladatainak megoldásában.

Amikor Pál a gyülekezet múltjára gondol, az elöljárók jelennek meg előtte. Elöljárók azok, akik Isten Igéjét hirdették, akikét Isten Lelke vezetett. Az atyák életének két mozzanatára kell különösen figyelni: életük végére és hitükre. Az elöljáró példa lehet abban, ahogyan élt és ahogyan meghalt.

Az emberek jönnek és mennek, de Jézus Krisztus a mulandóság világának nagy változásában is örök és változhatatlan. ő a múlt és jövő fölött áll, az időnek is Ura. Jézus Krisztus változhatatlansága alapja az egyháza állandóságának is, hiszen ő nem önmagáért örök, hanem azokért, akik hittel hozzákapcsolták életüket. Ebben a világban nem az egyetlen lehetőség a Jézus Krisztus melletti döntés.

A tévtanítások mint a természet erői, elsodrással fenyegetnek. Arra nézve, hogy milyen veszély fenyegette a levél olvasóit bizonyosat nem tudunk. Mi a veszély lényegét abban érzékeljük, hogy a gyülekezeten belül többen voltak, akik Jézus mellett még bizonyos emberi rendelkezésekkel, előírások megtartásával törekedtek az üdvösség elnyerésére. Sokakat az a hamis elképzelés ejtett meg, hogy a kegyelem mellett még egyébre is szükség van, hogy Istent megbékítsék. Ezen túlmenően ott érzékeljük ebben a szakaszban Pál apostol tiltakozását a kísérlet ellen, amely Jézus személyét és művét bele akarta építeni egy törvényeskedő, emberi rendelkezésekkel megkötözött kultuszi rendbe. Ez a kísérlet a zsidóságból jött keresztyének köréből indulhatott ki. A zsidó keresztyének – ami érthető – nem tudták egyik napról a másikra a régi szövetség megszokott és szentnek vallott, évszázadok alatt beidegződött, népi és nemzeti létüket döntő módon meghatározó régi rendjét felszámolni.

Sokakban erős lehetett a vágy: Jézus Krisztus mellett még megtartani a ceremonális törvényt is, annak előírásait, a kultuszt, az áldozatokat. Közöttük támadhatott egy mozgalom, amit faji és nacionalista öntudat is befolyásolhatott, amely megkísérelte kisajátítani Jézus személyét és életművét, másfelől a régi szövetséghez ragaszkodván, annak kultuszi rendjét át akarták menteni a gyülekezet új életébe. Alapjában tehát a régi kultuszi, nacionalista, törvényeskedő theologiai rendbe igyekezett beépíteni Istennek Jézus Krisztusban adott új kijelentéseit. Az ilyen mozgalmak és elgondolások elleni tiltakozásként érthetjük ennek a fejezetnek a 9–16-ig terjedő verseit, mondatait. Jézus Krisztus váltsághalála, feltámadása szétfeszítette a régi szövetség kereteit.

Szerkezetében új lett, bár a réginek lényegét megtartotta. A "Van oltárunk" jelenti mindazt, ami Jézus Krisztus életével és halálával, feltámadásával és mennyben való uralkodásával összefügg. Ezekkel a szavakkal döntés elé állítja olvasóit. Akik a régi kultusz áldozataihoz ragaszkodnak, nem ehetnek, azaz nem élhetnek Krisztus áldozatából. Nincs joguk a kereszt áldásait maguknak igényelni, ha ragaszkodnak a régihez. A kettő összeegyeztethetetlen. Hiszen Jézus Krisztus mellett még valami, azt jelentené, hogy az ő áldozatát nem tartjuk elégségesnek. Az ő életével új központ keletkezett: a kereszt. Régen Jeruzsálem s benne a templom volt az a hely, ahová igyekezett mindenki, most ezt a kereszt váltja fel. Ennek a folyamatnak árnyéka, halvány jele megvolt már az ószövetségben is – érvel Pál apostol, hiszen ennek elkerülhetetlen bekövetkezésére utal az évenként tartani szokott nagy engesztelő áldozathoz kötött ama rendelkezés is, amely szerint az áldozati állat testét ki kell vinni a városon kívül és ott kell megégetni.

Jézusnak a táboron, azaz a városon kívül keresztre feszített teste, halála jelenti az áldozati parancsban rejtett utalás vagy célzás megvalósulását. A kereszt Isten új szövetségének kezdete. Benne változtatta meg szövetségének szerkezetét. Amire ott a vér utal, azt Jézus vére ténylegesen elvégezte és megszerezte. A régi kötöttségek megszűntek, a régi korlátok ledőltek. Jézus keresztjének univerzális jelentősége van. A kereszt új kezdetet jelent, de csak annak, aki kimozdul és elhagyja régi helyét, meggyőződését, álláspontját. Kimozdulni azért érdemes, mert Jézus keresztje felé haladva közeledhetünk ama város felé, amelynek általa polgárai vagyunk, aki az odatartozás jogát is megszerezte számunkra. Az, új szövetség új istentiszteleti rend kezdetét is jelenti (15–16). Az új tisztelet Krisztus által lehetséges. Jelenlétében, közvetítésével s legfontosabb része a hálaadás.

Üdv. Péter

A halhatatlanság végtelen és elpusztíthatatlan életet jelent (1Korinthus 15:53; Zsidók 7:16). Ily módon az égi feltámadottak „a mennyeinek ábrázatját” viselik, Jézusét, aki lehetővé teszi a feltámadásukat (1Korinthus 15:45–49).

Az ilyen átváltozás ellenére ezek a feltámadottak ugyanazok a személyek maradnak, mint akik voltak a haláluk előtt. Ugyanolyan emlékekkel és ugyanolyan kiváló keresztény tulajdonságokkal támadnak fel (Malakiás 3:3; Jelenések 21:10, 18). Ebben Jézus Krisztushoz hasonlítanak. Jézus a szellemi alakról emberi alakra változott. Majd amikor meghalt, szellemként támadt fel. Ennek ellenére „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsidók 13:8).

Ehhez nem kell háromságistenként szerepeltetni Jézust.

Kedves kérdező!

Ez a vers sokféle értelemben igaz lehet, én is a bibliai ismeretem alapján egy értelmezési lehetőségét átadom neked.

Ha figyelembe vesszük a bibliavers előtti és utáni részt, másszóval a szövegösszefüggést, amit pedig figyelembe szokás venni egy bibliavers megértéséhez azt látjuk, hogy Pál isteni ihletés alatt tanácsokkal látja el a zsidókból álló keresztény gyülekezetet és ezzel egyben minket is.

Érdekes, hogy a 13. fejezet elején levő gondolatok, amolyan felsorolásként szerepelnek, nem tér ki egyetlen területre, hogy na ez az amit kellene tenni és boncolgatja, hanem elmondja röviden néhány tanácsát, amire a héber gyülekezetnek szüksége lehet. Persze nekünk is. És ezután jön, mintegy beékelve a gondolat, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Mintha egy ok lenne arra, hogy miért tegyük ezt , vagy miért ne tegyük ezt, mert Jézus Krisztus mindörökké ugyanaz. És ebben hol az összefüggés?

Tudjuk, gondolom te is, hogy Jézus az egyedüli igaz Isten tökéletes képmása, vagyis ő mutatta be, hogy ki valójában az Atyja. Senki más nem volt erre képes. És a Szentírás az Atyáról a következő félreérthetetlen információt közli: "őnála nincsen változás, nem fordul mint az árnyék(Jakab 1:17)" vagy egy következő kiejelentés:"én meg nem változom(Malakiás 3:6)"

Mivel Jézus tökéletesen visszatükrözi az Atyját, joggal mondható, hogy ő sem változik mint az árnyék, vagyis a Héberek 13:8-ban egy megállapítás található Jézusról, ami megállja a helyét, az előző válaszok értelmében is ééés emlékezteti a keresztényeket arra, minden keresztényt, hogy Jézus Krisztusnak nem változtak az elvárásai, ahogyan az Atyjának sem változtak. Ezt alátámasztja a következő vers, ahol Pál arra int, hogy "ne ragadjanak el titeket különféle tanítások" vagy a Károli szerint "ne engedjük magunkat félrevezetni különféle tudományok által", mert jöhetnek okoskodások, amelyek azt próbálják megmagyarázni nekünk, hogy most már más korban élünk és ez nem is olyan helytelen. Volna erre példa, de nem élek vele:) A szövegösszefüggést és a Biblia többi részeit figyelembe véve így értettem meg a verset. Sikert a Biblia további megértésében!

"Tudjuk, gondolom te is, hogy Jézus az egyedüli igaz Isten tökéletes képmása, vagyis ő mutatta be, hogy ki valójában az Atyja."

Így van, de ettől még Jézus számára az Atyja az EGYEDÜLI IGAZ Isten maradt, akit a János 17:3-as vers tanúsága szerint elkülönített magától. :-) Ez pedig azt jelenti, hogy logikusan Jézus NEM EGYENLŐ az általa is imádott "egyedüli igaz Istennel". Jézus tökéletesen megmutatta, visszatükrözte nekünk, hogy milyen az Atyja, Jehova, de Ő nem egyenlő ettől vele.