Miről szól a példabeszéd a TIMÓTHEUSHOZ ÍRT 2. levél /3?

Olyan emberekről szól,akik nem a teljes írást tanítják,hanem keverik azt mással,esetleg félremagyarázzák,(2Tim 2:15 Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.)

Ezek ,mint Jánnes és Jámbres varázslók akik el akarják téríteni az Igaz,de gyenge keresztényeket,akiket még uralnak a bűnös vágyaik.Az ,hogy az utolsó időkröl ír,feltételezni engedi,hogy utalhat a televízió és az internet által terjesztett hazugságokra,bűnöket favorizáló médiákra amelyek ha nem is fizikálisan,de betolakodókat engednek a házakba és foglyul ejthetik a bűnös vágyaikat fölgerjesztő embereket.

Az egyházvezető rendelkezésére álló eszközök az utolsó napok gonoszságai közt (Timóteusnak írt II. levél 3. fejezet).

Az utolsó napok gonoszsága ne aggassza Timóteust: ez hozzátartozik az utolsó idők jellegéhez s megvan a maga határa.

Tudd meg, hogy veszélyes idők jőnek, az ekkor támadandó tévtanítók fajtalan, gonosz, ellenszegűlő emberek, kik végre elvesznek. Te eddig működésedben és szenvedésedben követőm voltál, maradj hív a tőlem nyert tanításhoz és a szentírásokhoz, melyeket ifjú korodtól ismersz; mert minden szent írás, tanulságra, jobbúlásra s a tökély elnyerésére szolgál.

„1 Ezt pedig tudjad, hogy az utolsó napokban * veszedelmes idők következnek;”

* Ez átalán az anyaszentegyház korszaka (Tim. I. 4,1.), habár az apostol különösen az anyaszentegyház végső idejét tartja szem előtt (Tessz. II. 2,3. s követk.).

A végső napok egyszerűen az újszövetségi időszakot jelentik (ApCsel 2,17). Isten végérvényesen megadta az üdvrendet új kinyilatkoztatás és beavatkozás a világ végéig nem várható. Isten aszerint irányítja a történelmet és az egyes ember életét, ahogy országának kibontakozását előre bejelentette. A jó és a rossz küzdelme az Egyházban is megmarad.

A végső napokról, a Krisztus második eljövetele előtti időröl, már az Üdvözítő is megjövendölte, hogy a megpróbáltatás napjai lesznek, s hogy akkor elhatalmasodik a gonoszság (Mt. 24,9-12).

Az utolsó napokon a őskereszténység nyelvhasználata az Úr Jézus mennybemenetelétől az utolsó ítéletig terjedő időszakot értette. (V. ö. Tim. I. 4,1.) Épen azért e kifejezés az apostol és Timóteus korára épúgy vonatkoztatható, mint az utolsó ítéletig terjedő időszakot követő bármely időszakra. Valószínűbb, hogy az apostol a maga koráról beszél, s azt akarja mondani Timóteusnak: Ne félj, ne ijedj meg, ha látod az emberek gonoszságát, hanem tudd, ne feledd, hogy ez hozzátartozik az »utolsó idők« tüneteihez s így csak igazolja tanításunkat.

„2 mert az emberek * önszeretők lesznek, fösvények, kérkedők, kevélyek, káromlók, szülőik iránt engedetlenek, háladatlanok, gonoszok,”

* „az emberek,“ t. i. azon emberek, kikről közvetlenűl előbb volt szó, az igazság ellenei, a tévtanítók (Tim. II. 2,25.26.). Az apostol itt ismét különösen azokra gondol, kik az utolsó időben az anti-krisztus szellemében fognak fellépni (Tessz. II. 2,4.).

„3 szeretetlenek, békételenek, becstelenítők, mértékletlenek, irgalmatlanok, kegyetlenek, 4 árulók, vakmerők, felfuvalkodók, inkább a gyönyörűségeknek, mint az Istennek szeretői, 5 istenes életet színlők ugyan, de annak erejét megtagadók. * És ezeket kerűljed.”

* kik külsőleg ugyan jámboroknak mutatkoznak, de valósággal nem azok, hanem képmutatók (Máté 6,2.).

„6 Mert ezek közől valók, kik beszínlik magokat a házakba, és magokhoz csalják a bűnökkel terhelt és különféle kivánságoktól ragadott asszonykákat, *”

* Ezeket kerűljed; mert ezekhez tartoznak ama gonoszok is, kik már most jelentkeznek, kik beszínlik stb. Sz. Pál az „asszonykák“ szót használja, hogy e nőszemélyek alávalóságát jelölje. Ezeket, mint gyengébbeket, könnyebben elcsábíthatták, s vétkes kivánságaik kielégitésére, s terveik kivitelére eszközűl használhatták a tévtanítók. Erre nézve sz. Jeromos írja: hogy Simon, a bűbájos (Ap.cs. 8. r.), a fajtalan Helena segítségével alapította felekezetét; antiokiai Miklós, a kéjencz, egész nősereggel járt; Montanus pénzzel vesztegette meg Priskát és Maximillát, és elcsábította őket; Arius előbb a császár húgát ámította el, mielőtt a világot elámította volna; Donatus Lucilla pénzével segített magán stb.

Ilyen vétekkel terhelt, de képmutató emberek (v. ö. Tim. I. 4,1-2.) azok a tévtanítók is, kik Efezusban alattomos módon, házról-házra osonva, asszonykákon keresztül (a kifejezésben gúny és lekicsinylés rejtőzik) akarják megbontani a hitet ; dolguk könnyű, mert ezeket az asszonykákat mindenféle, az igaz jámborsággal össze nem egyeztethető bűnök terhelik s különböző vágyak (kíváncsiság, sőt talán érzékiség is) hajtják.

„7 kik mindig tanúlnak, * és az igazság ismeretére soha nem jutnak.”

* mely asszonykák mindig tanúlnak stb. azaz, kik képmutató szenteskedéssel a tévtanítók látogatásait állítólag azért fogadják el, hogy tőlök tanúljanak, de igen természetesen az igazság ismeretére soha nem jutnak, részint, mivel tanítóik magok sem bírják az igazságot, részint, mivel szivöknek átalán nincs fogékonysága az igazságra.

„8 Valamint pedig Jannes és Mambres ellenállottak Mózesnek, úgy ezek is ellenszegűlnek az igazságnak, * megvesztegetett elméjű, a hitre nézve megvetett emberek lévén,”

* Jannes és Mambres, az egyiptomi varázslók főnökei voltak. Ezenkivűl az irásban nem említtetnek (Móz. II. 7,11.), de a szóbeli hagyomány, melyből sz. Pál merített, fentartotta nevöket.

A két egyiptomi varázsló nevét a zsidó hagyomány alapján közli. (Kiv 7,11.22).

Jannesz és Jambresz a zsidó hagyomány szerint az a két egyiptomi varázsló, aki szemfényvesztéssel akarta ellensúlyozni Mózesnek a fáraó előtt művelt csodáit (Kiv. 7,11).

„9 de tovább előre nem haladnak; * mert esztelenségök nyilvános lesz mindeneknél, mint volt azoké is. **”

* a kitűzött határon túl. Minden tévtanítás, szakadás idővel önmagában összeomlott; csak az igazság marad meg mindörökké.

** Jannesé és Mambresé. Lásd Móz. II. 9,11.

„10 Te pedig követted az én tanításomat, oktatásomat, szándékomat, a hitet, szelídséget, szeretetet, béketűrést, 11 üldözéseket, szenvedéseket, melyek rajtam történtek Antiokiában, Ikoniumban és Lisztrában, * milyen üldözéseket szenvedtem, és mindenikből kiszabadított engem az Úr.”

* Lásd Apost.cs. 13,14.45.50. 14,1.5.18.

Lásd: ApCsel 13,45 kk. 14,2 kk. Lisztra Timóteus szülővárosa. Az Apostol első missziós útjának szenvedéseit idézi föl Antióhiában (ApCsel. 13,45-50), Ikóniumban (ApCsel. 14,2-5), és Lisztrában (ApCsel. 14,19-20).

„12 És mindnyájan, kik ajtatosan akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni. * 13 A gonosz emberek és hitegetők pedig előmennek a gonoszban, tévelyegvén és tévelyítvén. **”

* Lásd Ján. 15,19. 16,33. Máté 5,11.

** az üldözés tehát soha sem fog megszűnni, hanem egyre roszabb lesz.

„14 De te maradj meg azokban, miket tanúltál, és a mik rád bízattak, tudván, kitől tanúltad; * 15 és mivel gyermekségedtől fogva ismered a szent írásokat, melyek téged üdvösségre taníthatnak a Krisztus Jézusban való hit által. **”

* Lásd Tim. II. 1,13. 2,2.

** ha az olvasással a Krisztus Jézusban való hitet egyesíted, kit ezen írások Megváltóúl jövendöltek meg és hirdetnek. Vesd össze: Tim. II. 1,5.

„16 Az Istentől ihletett minden írás * hasznos a tanításra, feddésre, dorgálásra, az igazságban való oktatásra, 17 hogy tökéletes legyen az Isten embere, ** fölkészűlve minden jó cselekedetre.” [Vö. 2 Pét.1,20]

* azaz, mindazon írás, melynek följegyzésére a szent írókat Isten ihlette, s valamint a tartalomra, úgy a helyes előadásra nézve is bensőleg vezérlette, és megvilágosította.

Az ószövetségi szent könyvekre gondol, s állítja, hogy isteni sugalmazásra írták őket (2Pt 1,21). Aki hittel tanulmányozza a Szentírást, indíttatást kap belőle a jóra növekedik a hite és a szeretete.

A Szentírást a Szentlélek sugalmazta. A keresztény tanító ebből merítse hitvédelmi, dogmatikus, erkölcstani és pedagógiai tanítását.

** az ember, ki magát Istennek szentelte, a keresztény.

(a) A HAMIS TANÍTÓK VISELKEDÉSE PÁL ERKÖLCSÖS PÉLDÁJÁVAL SZEMBEN (3,1-12). A gonosztevők az „utolsó napok” jelei (3,1-5), olyan emberek, akik „a jámborságnak a látszatát még megtartják” (5. v.), de valójában nem azok. Kiderül a hamis tanítók valódi személyisége a pásztorlevelek közösségében (3,6-9) végzett munkájuk során. Timóteusnak (és minden más egyházvezetőnek) nem az ő példájukat kell követni, hanem Pálét (3,10-12). 2-5. Az itt felsorolt bűnök összeállítását inkább az összecsengés és alliteráció uralja, mint valami mélyebb logikai vagy bibliai rend. elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, … szeretetlenek: E bűnöket majdnem ugyanebben a rendben hozza a Róm 1,30-31. a jámborság látszata: A Róm 2,20 alkalmaz egy eléggé hasonló kifejezést. A Róm-lel (?) fennálló e párhuzamok révén lehet, hogy a szerző burkoltan arra céloz, hogy az igazságtól elfordulók visszaesnek a Krisztus eljövetele előtti gonosz állapotba. 6. A házakba: Az oikia, „ház”, „háztartás/háznép” vagy „család” a 2,20-ban nyilvánvalóan a hívők „családjára” vonatkozik; ugyanezt jelentheti másik két felbukkanásánál is a pásztorlevelekben (ti. a „helyi egyház”), az 1Tim 5,13-ban és itt. olyan nőket: A kifejezésben szereplő gunaikaria megvető kicsinyítő szó („nőcskék”). Bár annak állítása, hogy a hamis tanítás vonzotta a nőket, az ókor egyik szokványos vádja volt, az 1Tim 5,13 azt sugallja, hogy bizonyos nők segítettek az elhajló keresztény tanítások terjesztésében, amivel a pásztorlevelek szerzője szemben áll (vö. 1Tim 2,9-15; 5,15; talán még a 4,7 is). mindenféle vágyak: A szolgaság állapota inkább jellemzi a hitetleneket, mint a hívőket (ld. Tit 3,3) 8-9. Jannesz és Jambresz: A neveket a későbbi hagyomány (CD 5,18-19; ld. még Plínius: Hist.Nat., 30.11; Apuleius: Apol., 90; Numenius: frg. 9 [= Euszebiosz: Praep. evang. 9.8.1-2]) adta a Kiv 7,11-12-ben Mózesnek ellenszegülő mágusoknak. Ahogy sem ők, sem Kóré és szövetségesei (vö. 2Tim 2,19 komm.) nem voltak eredményesek Isten igazi képviselőivel szemben, ugyanígy kudarcra ítéltek a hamis tanítók is (9. v.). 10-11. Az igazi egyházvezető Pált követi, kivált a kitartásban, bármiféle szenvedés is következzék az evangélium hirdetése miatt. Antióchiában, Ikoniumban és Lisztrában: Maga Pál sosem nevezte meg e városokat tevékenysége színhelyéül. Ld. helyettük az Csel 13,50; 14,5-6.19-et. A PTekCsel. szerint Pál működése e három helyre összpontosul. az Úr mindig kimentett: Valószínű utalás a Zsolt 34,20-ra, mely az igaz ember védelmét hangsúlyozza. Ahogyan Mózes (2,19; 3,8), úgy Pál is Isten védelme alatt áll. Vö. 4,18. 12. Általánosított alapelv: minden igaz keresztény üldöztetést fog szenvedni. aki buzgón akar élni: Ld. Tit 1,1; 2,12.

(b) A HAMIS TANÍTÓK TÉVEDÉSEI AZ ÍRÁS IGAZSÁGÁVAL SZEMBEN (3,13-17). 13. A hamis tanítók hitvány helyzete. csalók: Ti. akik olyanok mint Jannesz és Jambresz (3,8). A szót a filozófiai ellenfelek szokványos jelzőjeként is használták. tévútra vezetnek: Ugyanabban az állapotban vannak, mint a hitetlenek (ld. 3,6; Tit 3,3). 14. te azonban tarts ki: A menein, „kitartani”, „nem mozdulni”, „maradni” áll szemben a hamis tanítók helyzetével, akik „tévúton járnak” vagy „tévútra vezetnek”. kiktől tanultad: A többes számbarra utal, hogy Timóteust nem csak Pál tanította, hanem családja is (1,5). 15. a Krisztus Jézusba vetett hitben: Az Írás – a szerző az Ószövetségre gondol – képes igaz útmutatást adni, de csak ha a keresztény közösség hitének fényében olvassák. 16. az Írás minden szövegét az Isten sugalmazta és hasznos: Miután a szerző valószínűleg nem tudott elképzelni olyan szentírási szöveget, ami nem sugalmazott. Ám a szövegkörnyezet miatt nem elfogadható a másik lehetséges fordítás: „Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható”. A theopneustos-t illetően ld. TDNT 6. köt., 453-455. A 16. versre rendszerint a bibliai sugalmazottság taglalásakor hivatkoznak. 17. Isten embere: Ld. 1Tim 6,11. minden jóra kész legyen: Ld. Tit 1,16.

Magyarázó jegyzetekkel ellátott Biblia:

* [link]

* [link]

* [link]

Bibliakommentár a neten: [link]