Kell tizedet fizetni? Fizettek tizedet?

Malakiás 3.

Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.

9

Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!

10

Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.

11

És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura.

Mit jelent és kell ?

Értelmezésem szerint ezek a versek azt jelentik, hogy sokan kívánják Isten áldásait, de tizedet mégsem fizetnek... Isten felhívást intéz mindenki felé, hogy próbálják meg az emberek őt -ha emberi részből megtörténik a tizedfizetés, Isten hozzá teszi az ő részét és védelmet, áldást ad azokra.

Kíváncsi vagy működi vajon? Próbáld ki! :)

Nálam működik:)

Hová fizesd? (tárház jelentése)ahol szellemi táplálékot kapod -ha ahol vagy nem kapsz ilyet, keresd meg a helyed, mert vannak :)

Szia!

A tized "szentség az Úrnak" - mivel Isten számára fenntartott, elkülönített. Minden összjövedelmünk tíz százaléka az Úré, éppen úgy, mint ahogyan az időnk hetedrésze is (lásd tízparancsolat).

A tized által elismerjük, hogy minden anyagi javunkat Istentől kapjuk, mint teremtő és fenntartó Istenünktől, így azoknak csupán mi gondnokai vagyunk. Kifejezzük vele Isten szerető gondviselésébe vetett hitünket, és bizalmunkat abban, hogy Ő a megmaradt részti megáldja és minden szükségletünkről gondoskodik. A tized nem ószövetségi találmány! Még az Ábrahámmal kötött szövetség előtt olvashatjuk, hogy Melkhisédek Sálem királya, kenyeret és bort hozott, ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. És megáldotta: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott neki mindenből. Aztán Jákob is fogadást tett, ha Isten megáldja őt, mindenből amit kap annak tizedét Istennek adja. A tized elrendelésekor Isten kifejezte akaratát, hogy az ő "tárházában", azaz az ő földi művének pénztárában mindenkor bőségesen álljanak rendelkezésre anyagi eszközök, a - bibliai értelemben vett - egyháza építésének minden szükségletére. A papok is tizedet adtak a tizedből származó jövedelmükből, mivel, hogy ők is teremtmények, a tized pedig az Úré a valóságban.

Az újszövetségre térve arról olvasunk Jézus tanításában, hogy: "Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni." (Mt. 23:23)

Vagyis Jézus nem érvénytelenítette, hanem megerősítette a tized rendelkezését. A farizeusok és írástudók Jézus korában "mennyei biztosításnak" tekintették a tizedfizetést, ezért nagyon pontosak voltak a teljesítésében, de az indítékuk valamint az egész életszemléletük és életgyakorlatuk - amely nem ismert igazságos ítéletet, szeretetet és irgalmasságot - elfogadhatatlan volt. Jézus szerint hitből, a szeretet alapelvének szellemében kell megtartanunk Isten minden rendelkezését, így a tizedadás kötelezettségét is.

Pál apostol így ír a tized rendeltetési helyéről és céljáról: "Nem tudjátok-e, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket?

Ekképen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek." (I.Kor. 9:13-14) Ezzel utalt Jézus tanítására: "méltó a munkás az ő jutalmára." (Lk. 10:7).

Üdv. Péter

A kérdés eldöntéséhez úgy vélem, több dolgot is meg kell érteni. Talán a legfontosabb, hogy óriási különbség van az Újszövetség és az Ószövetség között. Az ószövetség tagjai nem voltak újjászületve, Jézus még nem élt bennük a Szentlélek által, a szívük nem volt megváltozva, így Isten nem „belülrőlaz vezette őket, hanem könyvbe írt, kőbe vésett parancsolatokat adott, hogy mit kell tenniük. Ennek a része volt a tizedfizetés, amit a nép CSAKIS a „Lévitáknak” fizetett, és CSAKIS a föld terméséből, illetve a földdel kapcsolatos álattenyésztés szaporulatából. Másból nem kellett tizedet fizetni! A Léviták a kapott dolgokból tizedet fizettek a „Papoknak”, a Papok viszont már nem fizettek tizedet senkinek. Sőt, bűnt követtek volna el, ha bárkinek is tizedet fizetnek, mert nem volt erre Istentől parancsuk. Tehát nem igaz az, hogy az ószövetségben MINDENKINEK tizedet kellett fizetnie. Az újszövetségben minden hívő része a „királyi papságnak”, így tehát, mint „papoknak” nem kell, sőt nem szabad tizedet fizetniük senkinek, ha csak az ószövetség szabályait nézzük. Némelyek Ábrahám történetével indokolják meg, hogy miért szednek tizedet az újszövetségi hívőktől. Ez az indoklás is téves azonban, hiszen az igéből az derül ki, hogy Ábrahám egyetlen alkalommal fizetett tizedet, és akkor is csak a győztes csatában szerzett hadizsákmányából. Tehát Ábrahám sem volt rendszeres tizedfizető, és egyáltalán, ilyen rendszeres tizedfizetést az ószövetséget megelőző időkből senkinél nem olvasunk a bibliában. "Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; (Zsidó 7:4)" A "zsákmányból" fizetett. Tehát nem az állatainak a szaporulatából, nem a havi jövedelméből, hanem csak a "zsákmányból".

Honnan tudhatjuk, hogy ez csak egyetlen alkalommal történt?

Ezt Jákób életének vizsgálatával deríthetjük ki. Ha a rendszeres tizedfizetés Isten elvárása lenne, akkor erre minden bizonnyal megtanította volna Ábrahámot, aki rendszeres tizedfizetővé vált volna. Ábrahám erre szintén megtanította volna Izsákot, és Izsák is rendszeres tizedfizető lett volna. Izsák viszont megtanította volna erre Jákóbot, aki szintén rendszeres tizedfizető lett volna. Ez azonban nem így történt. Azt látjuk ugyanis az igéből, hogy amikor Jákób átélte a látomását álmában Istennel, akkor szembesült azzal, hogy Isten valóságos. Ha eddig nem tette volna, akkor ezen a ponton (Istennel szembesülve) azonnal megfogadta volna, hogy mostantól azonnal tizedet fizet minden hónapban, éppen úgy, ahogyan azt az atyái tették. (Ebből láthatjuk, hogy ezt az atyái sem tették, mert Jákób nem ezt fogadta meg…) Ehelyett azt fogadta meg, hogy …. HA majd épségben visszatér, akkor MAJD… tizedet fizet mindenből. Lásd. I Móz 28.20-22 Jákób tehát hallotta Ábrahám történetét, aki elment egy lehetetlen küldetésbe, és az ott (a győztes háborúban) szerzett javakból egy alkalommal tizedet fizetett Melkhisédeknek. Így akart ő is eljárni, ezért megfogadta, hogyha épségben tér vissza, akkor valamit csak ad néki az Úr (ebben a lehetetlen küldetésben, a bátyja elől menekülve) annak a tizedét az Úrnak adja. (Jákób talán le akarta kenyerezni Istent, hátha majd ezért a nagy fogadalomért őt is megáldja) Nem tudhatom biztosan, mit gondolt valójában Jákób, de ami a lényeg ebben, az az, hogy sem Ábrahám, sem Jákób, nem volt „tizedfizető” a tizedfizetésnek abban az értelmében, hogy a megtermelt javaik 10%-át rendszeresen az Úrnak adták volna.

Az adakozás természetesen összhangban van Isten szívével, viszont úgy vélem, hogy újszövetségi hívőként magától Istentől kell elvennünk a Szentszellem által, hogy mennyit adakozzunk, mikor, és kinek. A „tízes” számnak nincsen mágikus hatása. Ha Isten egyszer 11%-ot kér tőlünk, akkor bűnt követünk el, ha 10-et fizetünk, ha pedig 5%-ot, akkor bűnt követünk el, ha 10-et fizetünk. Mindkettő „céltévesztés”. A pénzünkkel sok rosszat is tehetünk. Mert rosszat teszünk, ha oda adjuk, ahová Isten éppen nem szeretné, hogy adjuk, oda pedig nem adunk, ahová szeretné, hogy adjuk. Ez az Új Szövetség. Magától Istentől elvenni, hogy hova fizessünk és mennyit és mikor, és kinek… „Akiket Isten Szelleme vezérel azok Istennek fiai”

további infó az alábbi linken:

[link]