Jézus, vagy az apostolok fizettek tizedet? Szeretek adakozni, de önként, nem kényszerből.

bizonyíték hogy nem fizettek?

közvetetten az adópénz története, ha a rómaiaknak fizetett adót nem helytelenítette, a saját templomának is biztosan fizetett

Szia!

A tized "szentség az Úrnak" - mivel Isten számára fenntartott, elkülönített. Minden összjövedelmünk tíz százaléka az Úré, éppen úgy, mint ahogyan az időnk hetedrésze is (lásd tízparancsolat).

A tized által elismerjük, hogy minden anyagi javunkat Istentől kapjuk, mint teremtő és fenntartó Istenünktől, így azoknak csupán mi gondnokai vagyunk. Kifejezzük vele Isten szerető gondviselésébe vetett hitünket, és bizalmunkat abban, hogy Ő a megmaradt részti megáldja és minden szükségletünkről gondoskodik. A tized nem ószövetségi találmány! Még az Ábrahámmal kötött szövetség előtt olvashatjuk, hogy Melkhisédek Sálem királya, kenyeret és bort hozott, ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. És megáldotta: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott neki mindenből. Aztán Jákob is fogadást tett, ha Isten megáldja őt, mindenből amit kap annak tizedét Istennek adja. A tized elrendelésekor Isten kifejezte akaratát, hogy az ő "tárházában", azaz az ő földi művének pénztárában mindenkor bőségesen álljanak rendelkezésre anyagi eszközök, a - bibliai értelemben vett - egyháza építésének minden szükségletére. A papok is tizedet adtak a tizedből származó jövedelmükből, mivel, hogy ők is teremtmények, a tized pedig az Úré a valóságban.

Az újszövetségre térve arról olvasunk Jézus tanításában, hogy: "Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni." (Mt. 23:23)

Vagyis Jézus nem érvénytelenítette, hanem megerősítette a tized rendelkezését. A farizeusok és írástudók Jézus korában "mennyei biztosításnak" tekintették a tizedfizetést, ezért nagyon pontosak voltak a teljesítésében, de az indítékuk valamint az egész életszemléletük és életgyakorlatuk - amely nem ismert igazságos ítéletet, szeretetet és irgalmasságot - elfogadhatatlan volt. Jézus szerint hitből, a szeretet alapelvének szellemében kell megtartanunk Isten minden rendelkezését, így a tizedadás kötelezettségét is.

Pál apostol így ír a tized rendeltetési helyéről és céljáról: "Nem tudjátok-e, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket?

Ekképen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek." (I.Kor. 9:13-14) Ezzel utalt Jézus tanítására: "méltó a munkás az ő jutalmára." (Lk. 10:7).

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

Az utolsó hozzászólásoddal sikerült ráébredned, h milyen értelmetlen dolgot kérdeztél. Jézusnak nem volt jövedelme, tehát nem fizetett tizedet. Egyébként pedig senki nem kényszerít. De a lelkipásztoroknak, papoknak, az a kötelességük, hogy elmondják a Biblia tanítását - a Bibliában pedig szerepel a tizedfizetés. (Egyébként nincs ma Magyarországon olyan egyház, ahol kötelező lenne tizedet fizetni...)

A helyesen értelmezett válaszhoz meg kell érteni néhány dolgot. A legfontosabb, hogy Jézusra és a tanítványaira, mint ószövetségi zsidó emberekre még érvényben volt a törvény. Jézus értünk való halálával és feltámadásával, a Szentlélek kiáradásával jött el az új korszak, az Új Szövetség.

Jézus a farizeusoknak azt mondja ugyan, hogy nem kell a tizedet elhagyni:

„(Luk 11:42) De jaj nektek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”

Azonban ezt a törvény alatt lévőknek mondta, akik még kötelesek voltak a törvény szerint élni. A törvény alatt lévőket a törvény szerinti életre utasította, ez természetes, és látható az alábbi példából is

„Máté 8:4 És monda neki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.”

Ha pontosan meg akarjuk tudni, mit kell tennünk Jézus feltámadása, a törvény betöltése után az új szövetségben, akkor az apcselt és a leveleket kell tanulmányoznunk, mert véleményem szerint ez mutatja meg azt, hogy mit kell tennie egy újjászületett, Szentszellemmmel betöltött hívőnek.

Mit mondtak az apostolok, kell-e törvényeket követnünk?

Az apostoli zsinat meghatározta, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük az újszövetségi hívőknek, és ebben nem szerepel a tizedfizetés:

Apcs 15:28-29 "Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!"

Amennyiben valaki ehhez hozzátesz, az azt kockáztatja, hogy plusz terhet rak a hívőkre, a nyájára, vagy magára és felülbírálja Isten bölcs határozatát.

Pál kifejezetten felszólít minket arra, hogy ne hagyjuk, hogy törvénnyel megkötözzenek minket:

Gal 5:1 "Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával."

Amennyiben valakit a „tizedfizetés törvénye” alá helyezünk, vagy elfogadjuk valakitől ezt a magunk számára kötelező szabályként, azaz „törvényként” vétünk ez ellen a szabály ellen, és nem engedelmeskedünk Isten kifejezett parancsának, szolgákká válunk, a tizedfizetés szabályának szolgáivá.

Azt tapasztaltam, hogy amikor másokat, vagy magunkat egy, vagy több önmagunk által gyártott „törvény alá” helyezünk, annak két súlyos következménye lehet, főleg, ha sok áldozatba kerül ezt a „törvényt” megtartani:

Amennyiben kiválóan megtartjuk ezt a nehezen megtartható „törvényt, vagy vallásos szabályt”, az büszkeséghez vezet, úgy gondoljuk többet érünk más hívőknél, vagy mások csak másodlagos hívők, hiszen látszólag, (a saját szemünkben úgy tűnik,) hogy nem annyira odaszántak, mint mi, akik ennyi „áldozatot” hozunk.

Amennyiben nem tartjuk meg valami miatt, mondjuk mert elgyengültünk hitben, akkor ez kárhoztat minket, és úgy gondoljuk, Istentől most haragszik ránk, hiszen „megloptuk” Őt ezzel. Ez a hamis hitünk pedig valamilyen mértékben eltávolít minket Istentől, és megrabolja a hitünket.

Fentiek miatt az újszövetségben nem szabad törvényt csinálnunk semmiből, vagy csak rettentő óvatosan, Isten bölcsességével, mert ezzek megolthatjuk Isten szellemének a tökéletesen időzített munkáját:

„Róm 14:5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek.”

Ez az elv a számomra azt jelenti, ha Isten mond valamit az adakozásról, az adakozás összegéről, módjáról, azt nem szabad másra ráerőltetnem, mint szabályt (azaz törvényt) hanem meg kell várnom, amíg Isten kijelenti a testvéremnek, az egyedi körülményeit figyelembe véve, hogy mennyit adjon és mikor.

Mi fiak vagyunk, és nem szolgák. Isten igazi fiai, akiknek egy a szívük az Atyjukkal.

Máté 17:25 - 17:26

"Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-e, vagy az idegenektől? Monda neki Péter: Az idegenektől. Monda neki Jézus: Tehát a fiak szabadok.”

Mi fiak szabadok kellene hogy legyünk, hogy annyit adjunk, amennyit csak jónak látunk. Annyit adjunk, amennyire csak szüksége van az atyai háznak.

Egy fiút tanítani kell az adakozásról, ami nagyon is szükséges és biblikus, de hiba azt sugallni, hogy Isten a keresetének tíz százalékát várja el legalább. (tized). Vagy Isten csak akkor áldja meg a hívőt, ha ennyit fizet, vagy Isten nem áldja meg addig teljesen, amíg nem fizet tizedet. Mindezek az állítások igeellenesek, és véleményem szerint ártanak Isten népének. Isten a végtelen nagy kegyelme miatt áld meg minket, „kegyelemből van üdvösségünk (és gyarapodásunk) hit által.”

Isten akarata az újszövetség igazsága szerint nem a tizedfizetés, hanem a szívből jövő adakozás. Ami lehet 10 %, vagy akár a tizednél jóval nagyobb mértékű is havonta, vagy időszakosan, a szükségek szerint, mert ha valódi szükség van rá, a Szentszellem a szívünkre fogja helyezni

Pál példája:

Pál búcsúja az efézusi gyülekezet véneitől kivonatosan

Apcs 20:17-36

Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit...

Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.

Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát...

"Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják. Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit...Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.

Mindenestől megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.”

Az Efézusi Gyülekezet tehát nem fizetett tizedet. Pál úgy látta jónak, hogy semmit nem kér tőlük, hogy abszolút elkerülje a gyanúját annak, hogy az egész a pénzről szól. Pál három évig volt náluk, tanította őket. Lett volna ideje a 3 év alatt, hogy a tizedről tanítson, tizedet szedjen, ha ez lett volna Isten szívében.

Egyetlen más gyüleketnél sincs ez a gyakorlat, a tizedszedés gyakorlata az újszövetségben megemlítve. Azért nincs, mert nem tizedet fizettek, hanem adakoztak.

Megjegyzés: A mai gyülekezetek többsége nem tartja magát ebben a kérdésben következetesen az igéhez. A tizedszedés, és annak a tanítása, hogy ez Istennek az elvárása minden hívő felé ellentétes az újszövetség Szellemével és kijelentéseivel, magával az Igével.

További részletes indoklás Ábrahám EGYETLEN alkalommal történő tizedfizetésének a részletes elemzésével az alábbi linken olvasható:

[link]