Miért tizedet, vagy egy konkrét összeget "szednek" egyes egyházak?

"Az újszövetség nem a tizedet "szorgalmazta", hanem a teljes vagyon felajánlását."

Apcsel 5.3

"

Péter azonban így szólt hozzá: "Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?" Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!"

"

Ha akarta volna, Ananiás is megtarthatta volna a földjét.

Vagyis nem volt kötelező beadni semmit. Igaz te is csak azt írtad hogy "szorgalmazta".

A tizedet nem egyházak találták fel, hanem Isten rendtartása:

A Biblia Mózes I.14 fejezetében tesz említést a tizedről. Itt Ábrahám tizedet adott Melkisédeknek a Magasságos Isten papjának a Sodoma ellenségeinek legyőzése után.

A második említés Jákobbal kapcsolatos, aki a testvére Ézsaú elől menekült. Miután látta az égig érő lajtorját, megfogadta Istnennek, hogyha visszahozza Háránból a szülőföldjére, tizedet fog adni mindenből.Mózes III.27. fejezete már bővebb leírást ad a tizedről. A 30. vers szerint:„ A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak.

Jézus az újszövetségnem azt állította magáról, nem eltörölni jött a törvényt, mint sokan ma is gondolják, hogy az ószövetséget Jézus eltörölte volna, hanem betöltötte.

Máté.5.

17

Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

18

Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.

19

Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.

Remélem meggyőző volt!

Legszebb ige pedig Malakiástól, aki úgy mondja, hogy már most is átkozottak vagytok -és nemhogy megtérnétek megbánnátok a bűneiteket, hanem még a tizeddel is csaljátok Istent. :)

Mal.4.

8

Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.

9

Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!

10

Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.

11

És megdorgálom érettetek a kártevőt. . .

Kedves 11:49-es!

Gyönyörűen levezetted, komolyan mondom. Én is így gondolkodtam régen. Csak az első mondatoddal nem vagyok kibékülve. Ez nem Isteni rendtartás. Ez emberi. Ábrahám döntött úgy, hogy ad, mint ahogy később (ahogy Te is írtad) Jákob is maga döntött úgy, hogy tizedet ad. A többi ige már csak ezekre utal vissza. A számonkérés is. Megígérted, hogy adod, és nem tartottad be.

Félreértés ne essék, én is azt gondolom, hogy mindenem, amim van, a Teremtőtől kaptam. Szeretem Istent, és betartom a parancsolatait. De a tized nincs a parancsolatok között. Nagyon szívesen adok adományt bármiből, de a meghatározott tized olyan, mint egy adó. Istennek pedig nem a pénzedre van szüksége, hanem a hitedre.

Szia!

A tized "szentség az Úrnak" - mivel Isten számára fenntartott, elkülönített. Minden összjövedelmünk tíz százaléka az Úré, éppen úgy, mint ahogyan az időnk hetedrésze is (lásd tízparancsolat).

A tized által elismerjük, hogy minden anyagi javunkat Istentől kapjuk, mint teremtő és fenntartó Istenünktől, így azoknak csupán mi gondnokai vagyunk. Kifejezzük vele Isten szerető gondviselésébe vetett hitünket, és bizalmunkat abban, hogy Ő a megmaradt részti megáldja és minden szükségletünkről gondoskodik. A tized nem ószövetségi találmány! Még az Ábrahámmal kötött szövetség előtt olvashatjuk, hogy Melkhisédek Sálem királya, kenyeret és bort hozott, ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. És megáldotta: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott neki mindenből. Aztán Jákob is fogadást tett, ha Isten megáldja őt, mindenből amit kap annak tizedét Istennek adja. A tized elrendelésekor Isten kifejezte akaratát, hogy az ő "tárházában", azaz az ő földi művének pénztárában mindenkor bőségesen álljanak rendelkezésre anyagi eszközök, a - bibliai értelemben vett - egyháza építésének minden szükségletére. A papok is tizedet adtak a tizedből származó jövedelmükből, mivel, hogy ők is teremtmények, a tized pedig az Úré a valóságban.

Az újszövetségre térve arról olvasunk Jézus tanításában, hogy: "Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni." (Mt. 23:23)

Vagyis Jézus nem érvénytelenítette, hanem megerősítette a tized rendelkezését. A farizeusok és írástudók Jézus korában "mennyei biztosításnak" tekintették a tizedfizetést, ezért nagyon pontosak voltak a teljesítésében, de az indítékuk valamint az egész életszemléletük és életgyakorlatuk - amely nem ismert igazságos ítéletet, szeretetet és irgalmasságot - elfogadhatatlan volt. Jézus szerint hitből, a szeretet alapelvének szellemében kell megtartanunk Isten minden rendelkezését, így a tizedadás kötelezettségét is.

Pál apostol így ír a tized rendeltetési helyéről és céljáról: "Nem tudjátok-e, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket?

Ekképen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek." (I.Kor. 9:13-14) Ezzel utalt Jézus tanítására: "méltó a munkás az ő jutalmára." (Lk. 10:7).

A mi egyházunk nem kér és nem kap az államtól támogatást, a lelkészek fizetését a tizedből oldjuk meg. A többi pénz is Istené ebből adunk a szegényeknek, és egyéb célokra, illetve ebből élünk. Ha szükség lesz rá akkor mi is megvalósítjuk majd a teljes vagyonközösséget, ahogyan az apostolok is tették.

Üdv. Péter

Péter!

Hiába ismételed el a 11:49-es hozzászólását más szavakkal, attól még nem lesz Isteni rendelkezés. Nem Isten rendelte el a tizedet!

Minden szereplő megfogadta, hogy fizeti a tizedet. Ez lett rajtuk számon kérve.

Jézus valóban megfeddte a farizeusokat a tized miatt. De miért? Mert megfogadták, és ugyan teljesítették, de nem hitből, hanem mert kötelező volt. Az is nagyon szép, hogy az egyházad nem fogad el állami pénzt, de ott van a hitelveitek között a tized. Tehát kötelező! Ergo, aki nem vállalja a fizetését, nem keresztelkedhet meg! Hoppá! Ezen múlna az üdvöm??

Egy pénzügyi kérdésre így felelt Jézus!

-Adjátok meg a császárnak ami a császáré, és adjátok meg az Istennek ami az Istené!

A tizedfizetést jól értelmezheted hogy nem ígéret, meg felajánlás volt, és nem számít adakozásnak sem. Hanem Isten kinyilatkoztatja hogy ahogy mi is az Úré vagyunk, és a termés és a fajzás 10-ede az Úré! Malakiás 3.7-10 szerint pedig az lopás ha nem adod meg a 10-et! a lopás pedig átkot von maga után ahogy Zakariásnál is olvashatod. 3. Móz 30-32. A tized Isten tulajdona...

1.Móz 14:18-20

Melkisedeknek adott Abram tizedet, pedig ekkor még nem volt érvényben a törvény. ez kb 430évvel korábban van a törvényadástól!!! Tehát a 10ed fizetés nem a törvényben adatott!!

Remélem segítettem:

http://www.youtube.com/watch?v=fTuPApiTdcw&feature=plcp

Kedves 8-as válaszoló!

A film készítőinek, ha már ilyen komoly témába fognak, illett volna legalább egy, magyarul írni-olvasni tudó emberrel átnézetni ezt az anyagot, mert így fizikai fájdalmat okoz a végignézése. Szégyen rájuk nézve, hogy ilyen munkát adnak ki a kezükből.

Ami a tartalmát illeti. A mózesi törvényben szereplő tized valóban kapcsolódik a templomi szolgálathoz, a rendelt papsághoz, továbbá az Isten ünnepeihez. Ezek közül a szolgálat (áldozati rendszer) és a vér szerinti papság valóban érvényét vesztette a Krisztus Jézus élete, halála és feltámadása által. Az ünnepek azonban nincsenek félretéve, a kijelölt időszakok ugyanazok ma is, amiket az égitestek ugyanúgy megmutatnak, ahogy az már a teremtéskor ki lett jelentve.

Az a része tehát a tizednek, amelyet az ember a saját részére különített el, és az ünnepek során használt fel, még érvényes rendelés. Ez egy hasznos és jó gyakorlat az ember számára, mint minden, amit Isten megtanít nekünk.

A különféle felekezetekben az "egyház" számára begyűjtött pénzek téves tanításon alapulnak, és semmi közük semelyik Istentől rendelt tizedfajtához. (A léviták és ároniták részére adott tized az életbenmaradásukat, megélhetésüket szolgálta, mivel nem voltak saját földjeik, a többi törzzsel ellentétben nem örököltek területet, így nem tudtak gazdálkodni, vagyis fizikailag szükségük volt a beadott terményekre. Nem a meggazdagodásuk, a vagyon felhalmozása volt a célja ennek a tizednek sem.)

Amúgy a legnagyobb blődség ebben a videóban a következő gondolat:

"Mivel az ószövetség rendtartása nem volt KÉPES az emberekből a legjobbat kihozni /.../ így Isten KÉNYTELEN volt /.../ új szövetséget kötni."

Az ú.n. 'ószövetség' rendtartását is maga a Mindenható Isten adta meg Izraelnek azért, hogy ezáltal minden nemzet előtt tanúsítsák az Isten rendjének tökéletességét és igazságosságát. Nem a törvénnyel volt baj, hogy az ne lett volna "képes" az emberre jó hatással lenni, hiszen akkor minek adta az Isten; csak úgy időtöltésül, hogy elmenjen vele néhány évezred? Nem. A törvény maga ""szent, igaz és jó"", azonban saját erőből, betű alapján, külsőleg lehetetlen az embernek megcselekedni, mivel a természetünk alapvetően a bűnre hajlamos. Ezt kell felismernünk Izrael sorsából, és így kap értelmet az, hogy az 'új szövetségben' Isten a szívünkbe, a bensőnkbe helyezi, írja fel UGYANAZT a törvényt, amit korábban magunktól nem tudtunk betölteni. Nem új törvényt ad, hanem az eredeti, egyetlen igaz törvényt teszi a lényünk közepébe, így vágyakozni fogunk a jóra, és Szelleme által az erőt is megadja ahhoz, hogy meg is tegyük a jót.

Isten nem "kénytelen" volt új szövetséget kötni, hanem ez a teremtés végső céljának a lényege, amit már az idők kezdete előtt eltervezett a Mindenható: ez által leszünk alkalmasak arra (nem magunktól, hanem az Ő erejével), hogy az Ő jelenlétébe lépve elnyerjük az örök életet, és Isten legyen minden mindenben.