Micsoda valójában Isten? Hogyan lehetne definiálni?

Talán Isten a végtelen, felfogni nem tudjuk:

Mindannyian a végtelenben élünk,

körülveszi a testet és szellemet.

Kicsiben és nagyban mind ott van.

Mely az a parányi mely más dolog nem kisebb tőle

és mi az az óriási melytől nagyobb nem mondható?

A világűr is határtalan, benne minden elem keletkezik és átalakul.

Az ember pedig számolja, minden mikortól s honnan kezdődött

és megalkotta a végtelen időt.

Az idő mint fogalom szintén határtalan.

S telik emberöltő, ismétlődik benne minden. Végtelenségig tanulhatunk.

A gyermek mindent elölről ismer meg, neki minden új.

De ez is a végtelen, s szegény nem tudja,

ő előtte sokan megélték, ki tudja hány végtelen ember.

Alszik és felkel, dolgozik vagy tanul,

eszik és iszik, szeret és fáradozik.

Ahogy a nap is felkel és lenyugszik a végtelen horizonton,

úgy él az ember is periódusban, életét áldozva a végtelennek.

Véletlen-e vajon, hogy ebben a végtelenben az élet a véges?

De csak az öntudatos Én elméjében,

mert megannyi polgár élete ismétlődik az ő gyermekében.

S kinek nagy hit munkálkodik szívében,

ezért hiszi az örök életet s test feltámadását.

Isten, ki az alfa és omega, a végtelen ura.

Belefáradt-e ebbe a körforgásba?

S épp ezért alkotta az embert, hogy e teremtménye beismerje:

Nem is olyan jó ez a végtelen.

Végtelenül szeretni és szerelemben élni nem fárasztó?

Talán nem, ha elég vak vagy s nem érzed a kiábrándulás érzését.

S való, így érti meg az ember

az arkangyalokat, hogy azok döntöttek másként.

Isten ellentétben élnek örök életet, s döntöttek-e ők is rosszul?

Létezni a gyűlöletben örökre Isten szeretete nélkül?

Egyedül van ezzel a buddha mester, ki átadja magát a végtelennek.

S szépen, kilépve a körforgásból, utód hiányában mondja:

Legyen vége mindennek, beteljesült

a legmagasabb szellemi szint itt a Földön.