Hívők! Voltatok már hitkrízisben? Mit tegyek?

Nézd, én hiszek Istenben, de a Szentháromság tanát elvetem, mármint azt a tézist, hogy ez három külön személy.

Mindig csakis Istenhez imádkozom, eszembe nem jutna pl. Jézushoz imádkozni ( ne adj,Isten, Máriához - szó szerint ), pedig a mamám, aki pünkösdi vallású mindig hozzá szokott, holott egy az Isten, őt illeti a dícséret és a hódolat, hozzá kell intézni az imádkozást is, Jézus Krisztuson keresztül, aki az egyetlen közbenjáró Isten és ember között.

Nálam soha nem jelent gondot az őszinte imádkozás, én sokszor pont akkor nem érzem jól magam, ha nem tudok egymagam lenni és a Mindenhatóval "eszmecserélni"...

:) Határozottan engem szólítasz meg válaszadásra, de nem hiszem, hogy az én válaszomat szeretnéd hallani. Van tapasztalatom hitkrízisben, és túl is vagyok rajta.

Azt hiszem, igazi mély vallásos voltam, míg egyházi iskolába nem kerültem, és el nem mélyültem az egyházi tanokban. Akkor jelentek meg az első kérdéseim, és őszinte naivitással szaladtam a papjainkhoz, a felszínes, érdektelen és bemagolt válaszaik viszont több kétséget támasztottak, mint amennyit megoldaniuk kellett volna.

Talán túl erősen kerestem a válaszokat, talán csak nem megfelelő emberekkel hozott össze a sors, a lényeg, hogy amire elfogytak a kérdéseim, már a másik oldalon találtam magam, és meggyőződéses ateistává lettem. Mielőtt gonoszt kiáltanátok rám, közlöm, hogy ennek semmi köze nem volt a divathoz, egyszerűen nem sikerült kimásznom a krízisemből, minél többet kutattam egy válaszért, annál több kérdésbe ütköztem. A végére pedig annyi kérdésem volt, hogy csak egyetlen válasz létezett, ami az összesre választ ad.

Én nem kívánom ugyanezt Neked, de az ellenkezőjét sem. Minden, ami kimozdít a krízised holtpontjáról, vagyis minden válasz, amit találsz, mindegy merre mozdít, a Tied lesz, a részeddé válik, és büszkének kell lenned rá, mert megdolgoztál érte.

Közben picit elmélkedtem a helyzeteden, és olyan, mintha azon pánikolnál, hogy letérsz a jó útról, és ezáltal elfordulsz Istentől. Egy teológus bizonyára azt mondaná, hogy az Ördög támasztja benned ezeket a kételyeket. Én csak azt tudom mondani, hogy nyugodj meg, és gondold végig az elmúlt időszakodat, mit miért tettél. Mi okozhatta ezt a zavart és hogyan. Úgy gondolom, mire tételesen átgondolod a dolgaidat, már meg is találod a választ magadnak.

Csak nyugodj meg, lazíts, elmélkedj, hallgass a szívedre, és túl leszel rajta!:)

Szerintem az egyetlen amit ilyenkor tehetsz ha Jézus Krisztus nevében kéred Istent, hogy Szentlelke által adjon neked bölcsességet és értelmet, hogy túljuss ezen az időszakon. Én ilyenkor mindig kutatok a neten és általában a Szentlélek mindig a megfelelő oldalakra vezet.

Számomra hasznos dolgokat találtam ezeken az oldalakon:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

De a legfontosabb a bölcsességért könyörgő ima, hogy rátalálj a helyes útra, illetve ha már rajta vagy le ne térj róla!

Jelenések 2:2-4

 "»Ismerem tetteidet, fáradozásodat és kitartásodat, és tudom, hogy nem viselheted el a rossz embereket, és hogy próbára tetted azokat, akik apostolnak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket.  Kitartást is tanúsítasz, és helytálltál a nevemért, és nem lankadtál el. Mindamellett felrovom neked, hogy elhagytad az első szeretetedet."

Talán próbáld felidézni magadban, hogy mi volt az, ami először meggyőzött téged Isten létezéséről és szeretetéről. Biztosan nagy élmény lehetett. Ha már kezd kicsit halványulni, idézd fel, hogy mit váltott fel benned, és milyen jó volt ez az élmény, milyen sivár lenne nélküle. Hiszen még nem fordítottál hátat, éppen arra vágysz, hogy közelebb legyél Istenhez! Mi volt a szándékod, mikor úgy érezted, hogy Isten nélkül nem akarsz többet létezni? Emlékezz erre vissza. Kicsit föl kell éleszteni (akár érzések emlékévek is) a tüzet, hogy ne aludjon ki.