Jehova tanúi! Igaz, hogy a jelenlétetekben más nem mondhat imát? Miért? Bibliaverset várnék.

Szeretnék egy verset idézni neked, lehet, hogy megvilágítja a választ a kérdésedre.

"azzal a bizalommal vagyunk iránta, hogy bármit kérünk is az akarata szerint, ő meghallgat minket." (1János 5:14)

Ahhoz, hogy ilyen bizalmad lehessen, először meg kell ismerned Isten akaratát, aztán ügyelned kell arra, hogy kérésed összhangban legyen azzal. A bibliatanulmányozó nagyon jó úton halad Isten akaratának megismerése felé, annak segítségével, aki tanítja őt.

Jézust arra kérték a tanítványai, hogy tanítsa őket imádkozni, mert érezték, hogy ezt tanulniuk kell. Ő mintát adott nekik, amit a Máté 6:9-ben találsz.

Egyébként nem kell mindenre áment mondanod, ha neked más meggyőződésed van valamivel kapcsolatban, ami mások imájában elhangzik. Nem tiszteletből mondod az áment. Tiszteletből meghallgatod. Ha egy Tanú egyetért az elhangzottakkal, neki is az a meggyőződése, és tudja, hogy mindaz Isten akaratával egyező (ehhez kell az ismeret), valamint, aki az imát mondja, az teljesen képviseli őt Isten előtt, akkor miért ne mondhatna áment? Viszont a tanulmányozó nem biztos, hogy mindezt megvalósítja.

Azt helytelenül mondta neked valaki, hogy a házigazda figyelmét fel kell hívni arra, hogy a jelenlétünkben nem mondhat imát, pláne, hogy az nem elfogadható Jehova előtt!

Ezt nem is lehet alátámasztani, mert ez nem igaz. Megtiszteltetés a házigazda vacsorameghívása, senki nem olyan otromba, hogy ne engedje imádkozni. Miért is tenné?

Az Őrtoronynak csak egy elfogadott Biblia tanulmányozási módszere van. Valójában talán erőltetni kell a dolgokat, hogy egyáltalán Biblia tanulmányozási módszernek nevezhessük. Pontosabb lenne "könyvtanulmányozásnak", "kiképzésnek" sőt még "agymosásnak" is nevezni. Akár az Őrtorony - tanulmányozás vasárnap, a könyvtanulmányozás kedd este, vagy a "Bibliatanulmányozás" egy érdeklődő személlyel az ő otthonában - a módszer ugyanaz. Íme, hogy csinálják:

Az "olvasó" felolvas hangosan egy vagy két bekezdést az Őrtorony kiadványból, amit tanulmányoznak. A "tanulmányozás vezető" felolvassa a megfelelő kérdést, ami az oldal aljára van nyomtatva. A tanuló(k) válaszol(nak) a kérdésre, rendszerint felolvasva amit aláhúzott ki-ki a saját példányában. A bekezdésben lévő írásszövegeket kikeresik és felolvassák megerősítendő a választ. Ezt az eljárást követik bekezdésről bekezdésre amíg az egész Őrtorony cikket vagy a könyv egy fejezetét befejezik. Néhány egyéni kiegészítésre bátorítanak, de az alapvető "tanulmányozási" módszertől való eltérés nem engedélyezett. Ez a módszer ismétlődik cikkről cikkre, napról napra, hétről hétre, évről évre.

A Társulat nézetei az Őrtorony tekintélyes tanulmányozási anyagán át újra és újra feldolgozásra kerülnek. Ennek eredményeként minden Jehova Tanúja, függetlenül iskolázottsági hátterétől, képes lesz papagájként ismételni a Társulat nézeteit gyakorlatilag minden témában.

A független elemző gondolkodás végül teljesen megszűnik, és a Tanú "tanítványképzése" teljessé lesz. Ő többé "a maga elméjére nem támaszkodik". Gyakran elgondolkodtam, miért használjuk ezeket a módszereket a tanulmányozásainkban. "Ha ez az Igazság", gondoltam "miért agymossuk magunkat ily módon? Miért nem lehet nyílt megbeszélés és vita egymással a tanulmányozásainkban? Miért ismétlődnek ugyanazok az előadások, azonos tanulmányozások azonos témákból újra és újra?" Úgy érveltem, hogy mivel a legtöbb Jehova Tanúja nem nagyon iskolázott, ez az egyetlen útja, hogy tanulhassanak. Azonkívül, mi a fontosabb, az Igazság vagy a módszer, amivel az Igazságot előadják? Isten egyszerűen megadja nekünk "a táplálékot a megfelelő időben" ezen a módon, hogy népének minden tagja könnyen megemészthesse azt.

Különösen kezdetben, rengeteg kérdésem volt és rendszeresen feltettem azokat az összejöveteleken. Mégis, nagyon gondosan válogattam meg szavaimat a kérdésekhez, óvakodva, nehogy olyan valakinek tűnjek, aki kritizálja a szervezetet. Őszinte kérdések egy új szemszögből, mint az enyém, tolerálva voltak valamelyest, amíg nem zavarták az összejövetel menetét. De amint elég korán észrevettem, a kérdések önátadott, megkeresztelt Tanúktól még a tantételek kisebb pontjait illetően sem voltak tolerálva a legkevésbé sem és nagyon könnyen képezték kiközösítés alapját!

Egyéni Bibliatanulmányozó csoportok, melyeket nem"szentesített" az Őrtorony főhivatal Brooklynból, szigorúan tilalmasak Jehova Tanúi közt. Ezt első kézből tudtam meg. Volt egy fiatalokból álló csoportunk Manitou Springsben, akik összegyűltünk hogy tanulmányozzuk az Őrtornyot és buzdítsuk egymást, minden hétfő este. Miután a csoportunk több héten át összejött, a vének a gyülekezetünkből, miután megbeszélték a helyzetet a körzetfelvigyázóval feloszlatták azt. Elmondták, hogy az egybegyülekezésünk kívül van az Őrtorony Társulat előírásain. És ez volt, még ha csak az Őrtornyot tanulmányoztuk is! Független tanulmányozás és a Biblia megvitatása a az "anya" szervezet közvetlen felvigyázása nélkül szigorúan tilos Jehova Tanúi közt.

A "bibliatanulmányozás az Őrtorony segítségével" valójában Őrtorony-tanulmányozás!!

Az indoktrináció első állomása a házi tanulmányozás. Szándékosan így írom, hiszen szó sincs a Biblia tanulmányozásáról, hanem egy értelmezést tanítanak meg a belépésre jelöltnek, magyarul felhelyeznek egy szemüveget a szeme elé, hogy azon át próbálja majd mindig értelmezni, amit elolvas. Maga a kiadvány tanulmányozása meglehetősen sajátos. Elolvasnak egy bekezdést, nyomtatott kérdést felteszik, majd a tanulmányozó megválaszolja, ami meglehetősen egyszerű, mivel a válasz abban a néhány sorban benne van, amit éppen akkor olvastak el. A tanulmányozás vezetője számos módon dicséri a tanulmányozót, ami elég fontos. Miért?

Különböző szociálpszichológusok tanulmányai megmutatták, hogy ezzel az egyszerű dicsérettel nagyon mélyre el lehet jutni akkor, amikor valakit be akarnak vonni egy csoportba. Bármi is történik, a gyakori, apró dicséret olyan változást indít el a belépésre jelöltben, ami a magatartására és a hiedelmeire is képes hatni. (A kutatások részletes leírása ezzel kapcsolatban: Insko, 1965 illetve Byme és Rhamey, 1965 – ezek a magyarországi képzésben is ismert publikációk).

A dicséret, az elismerés lépése bele van nevelve a prédikáló Jehova Tanújába. Már az ismeretlenekkel történő első beszélgetésnek is számos eleme van, amely során reflexszerűen dicsér a prédikáló Tanú. A tanulmányozás alatt elhangzik, hogy az ismeretszerzés fontos, mert anélkül nincs örök élet a tanító állítása szerint. Meg kell csak nézni a tanulmányozandó anyag felépítését: mindig az édeni ígérettel kezdődik, mintegy mézesmadzaggal, majd arra van felfűzve, hogy mit kell tenni, ha el akarja érni valaki a felvázolt vonzó lehetőséget.

A monotonitás egy hosszú távú és alattomos eszköz. Ha az áldozat kellően gyakori rendszerességgel ugyanazt hallja és rá van kényszerítve, hogy azt elismételje, azzal minden egyéni gondolat, egyéni kezdeményezést a vallásos szervezet szolgálatába lehet állítani. Amikor ezt olvastam, nekem egyből a heti Őrtorony-tanulmányozás ugrott be. Lényegében ugyanaz az információ, ugyanaz a nyelvezet. Felolvassák, mi meg ismételjük. Olvasnak, ismételünk. Vég nélkül, hétről-hétre, soha, de soha nincs szünet.

Testvéreid egy torz és tragikomikus színjátékot adnak elő hetente, amit ti prózaian Őrtoronytanulmányozásnak hívtok. Láttam már ilyet, kivert tőle a víz. Rémisztő. ( azok kedvéért, akik voltak olyan szerencsések, és nem láttak még ilyet : a tanulmányozásvezető felolvas egy bekezdést az Őrtoronyból, majd a lap alján elolvassa a hozzá tartozó kérdést, ami tulképpen ugyanaz, csak más szórenddel, a kérdésre pedig jelentkezik egy remegő áldozat, és zombi módjára felolvassa az előbb már kétszer elhangzott bekezdést. Mindezt egy órán keresztül. Depressziós voltam tőle egy hétig. Felnőtt emberek mint riadt gályarabok egy stálinista horrorban.)

"az Őrtorony árnyékában

A villamoson találkoztam egy ismerősömmel, aki keresi a helyét a “kereszténység világában”. Vele volt a férje is, aki eléggé elkötelezett Jehova Tanúi felé. Nem sok időnk volt beszélgetni, de azért érintettünk néhány dolgot. Ami a legszembetűnőbb volt a számomra, hogy az elmúlt kb. öt év alatt milyen sokat változtam, lévén, hogy tíz évig én is egy voltam közülük – épp ezért csoda, hogy szóba állt velem az illető.

Ami a legérdekesebb a Tanúk hozzáállásában az a Szervezet (a vezetőik) és azok írásmagyarázata és módszerei iránti elkötelezettségük. És a vezetők valamit nagyon jól csinálnak, ugyanis Jehova Tanúi milliói fogadják el az állításaikat, anélkül, hogy utánanéznének. Védelmeznek olyan dolgokat, amiről minden bibliaolvasó és a(z egyház)történelmet egy kicsit is ismerő keresztény tudja, hogy tévedés (pl. az Újszövetségből a hitehagyott keresztények irtották ki a “Jehova” nevet a 2. században). A hétköznapi Tanúk pedig nem néznek utána az ilyen állításoknak. Igazából nincs is rá lehetőségük. A vezetőik azt állítják a keresztényekről, hogy mind hazudnak és tévednek, mert Sátán irányítja őket, így az nem hiteles, amit mondanak. A saját kiadványaikban pedig természetesen a téves nézeteik szerepelnek, mint “alátámasztó bizonyítékok”.

A Szervezet hatalma a tagok fölött a “bibliatanulmányozási” módszerükben keresendő. Az alkalmaikon nem közvetlenül a Szentírást tanulmányozzák, hanem “segédeszközöket”, amik segítenek megérteni az amúgy érthetetlen Írást. A kiadványaikban hétről hétre, évről évre feldolgozzák ugyanazokat a témákat, és ezzel elmélyítik azokat a Tanúk fejében, megalapozva elkötelezettségüket. Mivel mindig ugyanazt hallják, kezd számukra természetessé válni. A feladat egyszerű: ismételj sokáig egy hazugságot, míg mindenki elkezd benne hinni – kicsit hasonló elven működnek a reklámok is.

Ilyen módszerrel kiképezve nehéz elbizonytalanítani őket. A legnagyobb feladat, hogy megmutassuk nekik a Társulat bibliamagyarázati módszereinek helytelenségét. Ha ezt sikerül meglátniuk, akkor a Bibliából egymaguk is (a Szentlélek segítségével) megtalálhatják az igazságot.

A fent említett férfival beszélgetve láttam rajta, hogy kicsit elgondolkodott. Felhozott néhány témát, és – az idő rövidsége miatt – igyekeztem azokat röviden de mégis meggyőzően megcáfolni. Abból látszott a tehetetlensége, hogy a magyarázataimat nem tudta cáfolni. Inkább újabb és újabb témákat igyekezett felvetni, sikertelenül. De még az ilyen sikeres beszélgetések után is olyan erős a lelki kötődés a Szervezethez, hogy nagyon nehéz őket kimozdítani – de Istennel semmi sem lehetetlen.

Ami pedig az evangéliumi hitű keresztényeket illeti… Nem az a legjobb módszer, hogy elküldjük őket szó nélkül, ha jönnek. Gondolkozzatok csak el: ők nem olvasnak keresztény könyveket, nem hallgatnak meg egy biblikus igehirdetést. Az egyetlen lehetőségük, hogy a tiszta evanéliumot hallják, ti vagytok. A Mt 28:18-20 fényében pedig felelősek vagyunk azért, hogy az evangéliumot tovább adjuk másoknak, és bizonyságot tegyünk nekik. Jehova Tanúi őszinte, istenkereső emberek, akik félre lettek vezetve. Segítségre van szükségük, hogy megtalálhassák a Biblia Jézusát. (A feléjük való bizonyságtételhez egy kis segítség található itt [link] “Érveljünk Jehova Tanúinak” címmel.)

Olvasd el:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Ez az ún. „vitakérdésre” elmélet egy sajátosan Őrtorony-találmány. Ennek azonban semmiféle biblia alapja nincs, sehol semmiféle utalás nincs arra, hogy ez a jelenet megtörtént volna. Az Őrtorony Sátánnak Isten hatalma elleni lázadását egy olyan diák tettéhez hasonlítja, aki kétségbe vonja tanára rátermettségét. Csakhogy a tanár és a diák mindketten emberek, Sátán viszont teremtmény, Isten pedig a Teremtő. Ugyanakkor a tanító általi lázadással már elülteti az olvasó elméjébe a Társulat tanítói tekintélyének jogosságát vizsgáló kérdésekkel kapcsolatos ellenérzést és helytelenítést.

Itt is mindenekelőtt az mutatkozik meg, hogy mennyire kétarcú Jehova Tanúinak istenképe. Azt állítják, hogy Istennek bizonyítania kell szuverenitását Sátán kihívásával szemben. Ha például Jób 1-ben támpontot lelhetnek az ilyen felfogáshoz, akkor sem lenne szabad odáig elmenni, hogy Istent egy szintre helyezzék a Sátánnal, mintha versenytársak lennének, és Istennek a Sátánnal szemben erősebbnek kellene bizonyulnia. Az ilyen gondolatok, még akkor ha Jehova Tanúi messzire utasítanák, veszedelmesen közelítenek a dualizmushoz (két, általában egyforma erős hatalom küzd az uralomért). Ez pedig teljesen ellentmond JHVH mindenhatóságának, páratlanságának, szuverenitásának és (vö. 2Móz 2,20k; 5Móz 6,4). Jehova Tanúinak ilyen kijelentései Istenről további bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy Jehova egyetlen és abszolút voltának hangsúlyozása ellenére sem ismerik az igazi, abszolút Istent, hanem saját „istent” eszkábálnak össze, akinek bele kell simulnia az általuk eltervezett világdrámába.

Ez a szemlélet Istent egyfajta „Marty McFly-hoz” hasonlítja, amely csak azért, hogy megnyerjen egy fogadást a Sátánnal szemben, ezért egy többezer évig tartó játéka bocsátkozik vele. Nem. Az üdvtörténet középpontjában nem valami fogadás, „vitakérdés” eldöntése áll, hanem a megváltás és az Isten országának reménysége.

A Szentírás semmit sem tud erről a bizonyos jelenetnek a megtörténtéről, hogy Isten és a Sátán egy ilyen fogadást kötettek volna, és a világdráma ennek a „játéknak”, vagy ahogy ők hívják „vitakérdésnek” az eldöntéséről szólna. Épp ezért, akármennyire is természetes számodra ez a magyarázat, erre nincsen közvetlen bibliai bizonyíték.

Természetesen megkérdezheted, hogy akkor miben állt a Sátán bűne. Például meg szokták kérdezni, hogy mi lenne akkor hogyha a Sátán megbánná bűneit, akkor Isten megbocsátana-e. A válasz természetesen az, hogy ha az ördög megbánná bűneit, Isten neki is megbocsátana, de a Sátán megrögzült a lázadásban.

A Sátán vétke azért maradandó, mert képességeinek tökéletessége tökéletes döntésekre teszi őt képessé, melyeken nincs lehetősége korrigálni, éppúgy, ahogyan az Isten színe elé eljutott ember sem tud már vétkezni, és a kárhozott ember sem tud vagy akar már Isten mellett dönteni. A tiszta szellem jóval nagyobb lényeglátással és koncentráltsággal képes szabad akaratú döntésre, mint bárki az emberek közül, ezért a Sátán döntése abszolút érett, szabad döntés; márpedig a tökéletesen szabad döntést, melynél minden konzekvenciával tisztában vagyunk, nem lehet utólag megbánni. Ilyen egyébként - ez ember esetében - az ún. Szentlélek elleni bűn, melyről Jézus azt mondja, hogy „nem nyer bocsánatot, sem ezen a világon, sem az eljövendőben”; márpedig a Szentlélek elleni bűn alatt a belső isteni sugallattal, vagy a megismert isteni törvénnyel szembeni életvitelszerűen történő, tudatos és szabad ellenállást értjük. Az ördögöknek tehát nincs lehetőségük a bűnbánatra. Itt is igaz a jézusi mondás, hogy „akinek több adatott, attól többet kérnek számon”. Az embernek is csak azért van lehetősége a megtérésre, mert Isten nem pusztán a bűneink létének pőre tényét nézi, hanem irgalmasan és egyben igazságosan figyelembe veszi az áteredő bűn által roncsolódott akaratunkat és elhomályosult látásunkat. Azonban ha próbaidő (e földi élet) lejárt, a halálunk pillanatában mi is hasonló helyzetbe kerülünk, mint az angyalok: Istenhez való viszonyunk rögzül.

A másik ok, amiért az ördögi vétek megbánhatatlan, az a bűn természetében keresendő. Olyan módon vétkezni, ahogyan a Sátán vétkezett, az ember elméletileg sem tud; olyan igényeket, mint Lucifer semmilyen módon nem támaszthat:

Isten ui., bár ingyen adja a kegyelmet, mégis jóságosan azt akarja, hogy a megajándékozott valamilyen formában érdemesnek mutatkozzék rá, ezért szabad akaratú teremtményeit valamilyen értelemben próbának veti alá. Nem azért, mert enélkül nem ismeri őket, hanem, hogy a próba által erősödjenek és rögzüljenek a jóban.

Az angyalok próbára tevésének tárgya (tentatio angelica) a Szentírás szerint az a csábító kilátás volt, hogy hasonlókká lehetnek Istenhez. Hogy pontosan miképpen akartak hasonlóvá lenni az ördögök az Istenhez, nem tudjuk, s csak elődeink találgatására vagyunk utalva. Hiszen a bukott angyalok ragyogó éleslátását nem kerülhette el a tény, hogy a véges nagyot és a végtelen nagyot mekkora űr választja el. A konkrét bűncselekmény a világ végéig titok marad. Bűnük lényegét azonban ismerjük, mely nem más, mint e kijelentés: „Nem szolgálok!” (Non serviam). Ezt azonban több oldalról is megközelíthetjük:

1. Aquinói Szt. Tamás szerint a természetfeletti hivatás vált bűnük forrásává. Vagy nem akarták elfogadni, mert kiválóságuknál fogva nem szorultak rá, vagy nem adományképpen, hanem éppen kiválóságuk miatt a természet jogán követelték (Thom Aq. STh. I. 63. 2.3.).

2. Suarez szerint vonakodtak meghódolni az Emberfia (Jézus Krisztus) előtt, akit az emberi természet miatt maguknál alábbvalónak tekintettek, vagy a bukott angyalok fejedelme (Lucifer) egyenesen maga számára óhajtotta az Igével való személyes egyesülést (unio hypostatica).

3. Mások ezeket kiegészítik: az angyalok egy része eleve elutasította, hogy bárkinek is szolgáljon, míg más lázadó angyalok, mikor megtudták, hogy az emberek szolgálatára lesznek rendelve, elvetették, hogy akár az ember Jézusnak, akár a méltóságban és tökéletességben messze alattuk álló, közönséges embereknek szolgáljanak (non serviam hominem).

4. Szt. Bonaventúra szerint a bukott angyalok vétke a vágyakozás volt: vágy a féktelen uralkodásra és arra, hogy imádják őket: „senkinek nem alávetve lenni, mindenki fölött állni” (nulli subesse, omnibus prćesse).

Mindezeket az elméleteket ha nem is magyarázzák, de érzékeltetik, hogy mekkora horderejű kérdésben és milyen szilaj elhatározással és gőggel fordultak szembe a bukott angyalok a teremtő Isten örök terveivel.

Jézus nem tagadta, hogy Sátán rendelkezik a világ királyságaival. Később Sátánt „e világ fejedelmének” nevezte (János 12:31; 16:11). I. sz. az első század vége felé János apostol ezt írta: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel” (1János 5:19). Ez nem jelenti azt, hogy Jehova feladta föld feletti szuverenitását. Emlékezz csak vissza, amikor Sátán felajánlotta Jézusnak a politikai királyságok feletti uralmat, ezt állította: „Néked adom mindezt a hatalmat . . .; mert nékem adatott” (Lukács 4:6). Sátán csakis Isten engedélyével gyakorol hatalmat a világ királyságai felett.

1János 3:8-" Aki kitart a bűnben, az Ördögtől származik, mert az Ördög kezdettől fogva vétkezik. Az Isten Fia azért vált nyilvánvalóvá, hogy lerontsa az Ördög munkáit."

1Mózes 3:15-" És ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Az összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát zúzod szét.”

Máté 15:12-14-"12 Akkor odamentek a tanítványok, és ezt mondták neki: „Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak annak hallatán, amit mondtál?” 13 Ő ezt felelte: „Minden növény, amelyet nem az én égi Atyám ültetett, gyökerestől kiszaggattatik. 14 Hagyjátok őket. Vak vezetők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten verembe esnek.”"