Hogyan bízzak tovább Istenben, ha úgy érzem, elhagyott?

Szia!

Szerintem az első lépést már megtetted, bevallod, hogy neheztelsz Rá.

Egyvalamit ne tegyél: ne engedd, hogy ez uralja a kapcsolatod Vele!

Először is, az imádság nem kívánságműsor. Bízz Istenben, mindig megadja az embernek, amire szüksége van, kérés nélkül is. Ha el is vesz valamit, észre kell venned, hogy azért, mert sokkal többet ad helyette akkor is, ha az adott pillanatban nem is úgy tűnik. A bizalom a kulcs, hogy el tudd fogadni.

Tudom, mert én is átéltem hasonló csalódást, de abban a hitben léptem rá a másik útra, hogy ez Isten akarata, és, hogy Ő tudja, mi a jó nekem.

Persze fontos a pozitív hozzáállás, és, hogy kívülállóként tudd mérlegelni a saját helyzeted, különben a gondok előbb-utóbb maguk alá temetnek.

Nézd, én pogány vallású vagyok, de szerintem a hit lényege ugyanaz, annyi, hogy én az "istenséget" Istennőnek és Istennek nevezem.

Régebben én is imádkoztam dolgokért, és mikor valami nem sikerült, úgy éreztem, hogy elhagytak, becsaptak és nem is szeretnek igazán, mert akkor minden úgy lenne, ahogy én akarom. Azt mondtam, hogy legyen úgy, ahogy ők a legjobbnak tartják, mert akármi is történik, az jó akarat által lesz - de a szívem mélyén mégis nehezteltem, ha nem sikerült valami, amit nagyon akartam.

Mára ez elmúlt, mert olyan sokszor tapasztaltam, hogy később jött jobb lehetőség, vagy valójában rosszul jártam volna, ha teljesül a kívánságom, hogy rájöttem: előbb-utóbb úgyis megkapom amire vágyom, ha valóban szükségem van rá. De tényleg nagyon sokszor történt ez, és ma már nem azért imádkozom, hogy valami sikerüljön, hanem hogy AZ sikerüljön, ami jó nekem. akkor is, ha másra vágyom, akkor is, ha nehéz:)

Tehát az idő a hit próbája. Ugyanis a hit is a tapasztalatokon múlik, de ki kell várni azokat a tapasztalásokat :)

13:53

Tipikus ateista tévedés és rögeszme. Én például nem félek, egyszerűen logikusnak találom valamilyen istenség létezését.

A különbség annyi az ateista és hívő között, hogy az előbbi véletlennek tartja a dolgokat, az utóbbi meg Isten akaratának. A hit pedig szeretetet ad, nem bátorítást.