Ha valaki nyomoréknak születik, az hogyan magyarázható Isten jóságával?

Minden ember életének-létének célja van!

Csak sokan nem ismerik fel, hogy mi a cél, sokan pedig ál-célokat kergetnek.

Jó kérdés, ezen én is rengeteget gondolkodom. Mert, rendben van, hogy az ő életük is ugyanannyit ér, de mégis annyira szörnyű így kívülről látni őket. És ők máshogyan tapasztalják a világot, de miért nem tapasztalhatják úgy, ahogy mi?

Persze nem minden ember egyenlő, de miért van az, hogy egyik ember kevesebbet, más többet kap a sorstól?

Nekem ezt annak idején úgy magyarázták, hogy a nyomorék embert KÖRÜLVEVŐKNEK feladat ez, és nem magának a nyomoréknak. Már amikor a magáról szinte mit sem tudó szerencsétlenekről beszélünk. Ha te magad vagy a nyomorék és nagyon is átéled, akkor lehet, hogy neked van feladatod, például spirituálisan fejlődni, tanítani a környezetedet.

Ezt mondták. Nehéz azért feldolgozni, amikor aztán a családba is kerül sérült gyerek :-(

Peldaul igy:

[link]

:) Megdölt az elmeleted... :)

"Isten vagy élet sohasem büntet. Ember büntetni önmagát, Istenről, Életről és a Világról alkotott téveszméi révén. Gondolatai teremtő erejűek, így tehát megteremti saját nyomorúságát."

Joseph Murphy

Szóval minden olyan amilyennek gondoljuk, és bármikor képesek vagyunk a szemléletünkön változtatni...meg van rá a hatalmunk. :)

Egyébként az utolsó válaszoló adott egy elég jó megvilágítást...mi soha sem tudhatjuk, hogy a másik személynek mi a "feladata".

Az egyenlőség pedig nem a fizikai megnyilvánulásra értendő, hiszen abban nem is egyenlő senki...mindenki másképpen néz ki, különböző érdeklődéssel, ízléssel...az egyenlőség az szellemileg értendő úgy, hogy mindannyian a tudat/elme vagyunk, ami használja a fizikai síkot, hogy tapasztaljon és fejlődhessen.

üdv

25/F

LastOne.Left