A keresztények a Biblia szerint ehetnek vért? Ha nem, hol ír erről a biblia?

A Biblia semmit sem mond a vértranszfúzióról, már csak azért sem, mert a korban nem létezett. A vértilalmat az adott kor viszonyai és gondolkodásmódja szerint kell értelmezni, hogy mire értették.

Jehova Tanúi a következő utasítást hordozzák magukkal: "Mint istenfélő keresztyén, kérem ezúton, hogy testembe semmi esetre és semmi formában és semmikor vért ne adjanak." A Tanúk a vérevés bibliai tilalmára hivatkozva (Csel 15:28-29) nem adhatnak vért, baleset vagy műtét esetén csak vérpótló folyadékokat kaphattak. Ennek a felfogásnak már sok áldozata van, mert előfordul, hogy ez nem elég, hanem teljes vérátömlesztésre van szükség. A Tanúk írott nyilatkozattal hatalmazzák fel a szervezet jogi képviselőjét, aki így megakadályozhatja az orvosi segítségnyújtásnak ezt a formáját. Mindez, úgymond, "Jehova Isten akaratából" történik. Igaz, a lélek a testben "egy a vérrel" (Lev 17,11), egy, de nem azonos. A lelket a vérrel azonosítani ugyanolyan tévedés, mintha valaki az elektromos áramot a vezetékkel azonosítja.

Nem igaz a „vér = lélek" képlet, mert a Biblia a vért a rúah-hal sohasem azonosítja, csak a nefes-sel (és a pszükhével), ami a legtöbbször életet vagy magát az embert jelöli. Az 5Móz 12:23 „a vér az a lélek (nefes)" helyes fordítása: „a vér az életerő hordozója)". A 3Móz 17:11 - „a test élete (nefes) a vérben van" - is azt állítja, hogy a vér az életerőt hordozza.

A vérevéstilalom célja egyrészt a korabeli pogány vérmágia tiltása (a meggyilkolt állat vagy ember életerejének „bekebelezése") és a dögevés miatti fertőzések elkerülése volt. Másrészt pedig a véráldozatok jelentőségét tartatta tiszteletben (Zsid 9:22), hiszen a feláldozott állat vérét a bűnös ember vére helyett fogadta el Isten ideiglenes engesztelésül (1Móz 9:3-4, 3Móz 17:10-11, 5Móz 12:23, Csel 15:19-20.28-29, 21:25, 1Kor 8:8). Az Újszövetségben a „vértől való tartózkodás" apostoli határozata (Csel 15:29) a vérevés ószövetségi tilalmát ismétli meg. Miért kell az életmentő vérátömlesztés elutasításával olyan áldozatot hozni, amit Isten nem követel?

A vérátömlesztés megtagadása nem fér össze a szeretet főparancsával. Mint ahogyan keresztény közösségek elleni gyűlölködés sem.

A tartózkodás valóban sok mindent magában foglal, de mutatok neked egy Jézusi logikát:

"És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombat napon?" (Lk 14,5). Szerintem ugyanez vonatkozik a vér kérdésére: vajon ha a gyermeked élete azon múlik, hogy kap-e vért, akkor adsz-e neki (engeded-e, hogy adjanak neki)? Szerintem a válasz egyértelmű kellene legyen: az élet fontosabb, mint ez a szabály.

És igen, én úgy gondolom, hogy az apostolok cselekedeteiben leírt ige a vérrel kapcsolatosan: "A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlva holt állattól, mind a paráznaságtól." (Csel 21,25) - csak az étkezésre vonatkozik, és nem a vérátömlesztésre, amivel az életét lehet az embernek megmenteni.

Erre az esetre egyértelmű a Biblia útmutatása:

"Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak." (Jak 4,17)

A mózesi Törvényben leírt ún. tisztátalan állatok elfogyasztásának tilalma az egészségügyi óvintézkedéseken túl a zsidóság elkülönülés-tudatát is hivatott volt erősíteni, amely során a mindennapokba is bekerült a különbségtétel, a megkülönböztetés vélelme a zsidó (szent) és a pogány (tisztátalan) dolgok között. Ez Krisztus egyetemes küldetése után megszűnt, és így megszűntek a tisztátalan dolgok megkülönböztetései is, és ezért az Újszövetség feloldotta ezeket a tilalmakat (vö. ApCsel 11,7-9; Róm 14,14.20; 1Kor 10,23-33; 1Tim 4,3-5). Ugyanez vonatkozik a vérre is: „Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.” (Mk 7,15)

Az ApCsel 15,20.29-ben található tilalom csak első látásra tűnik a régi törvény megerősítésének. Itt ugyanis az apostolok az Izrael földjén lévő idegenekre vonatkozó törvényt idézik (Lev 17,8-9.10-12.15; 18,6-18), azaz egyrészről a megtért pogányok (illetve a keresztények általában) bebocsátást nyertek „Izrael földjére”, viszont megbotránkozást nem akartak a régi „földiek” között (vö. 1Kor 10,28-33).

Istennek minden teremtménye jó, és "semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember" [1Tim 4,4], mivel, az Úr szava szerint, "nem az szennyezi be az embert, ami a szájába bemegy" [Mt 15,11]. A mózesi Törvénynek a tiszta és tisztátalan ételekre vonatkozó megkülönböztetése a szertartási törvényekhez tartoztak, amelyek az evangélium keletkezése után túlhaladottnak és hatásukra nézve megszűntek. Még az apostolok ama tilalma is, hogy "tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől és a fojtott állattól" [ApCsel 15,29] úgy ítélendő meg, hogy az az akkori helyzetnek felelt meg, mikor az annak előtte különféle szertartások és szokások szerint élő zsidókból és a pogányokból egy Egyház keletkezett, hogy a pogányok is megtartsanak valamit a zsidókkal együtt, és hogy alkalom adódjék az Isten egyetlen tiszteletében és hitében való megegyezésre, és hogy az egyenetlenkedés okát megszüntessék, minthogy a zsidók számára a régi szokás alapján a vér, a fojtott állat utálatosnak látszott, és az áldozatokból való evés miatt a pogányokról azt lehetett volna gondolni, hogy vissza fognak térni a bálványimádáshoz. Mihelyt azonban a krisztusi vallás annyira elterjedt, hogy test szerint származó zsidó már nem volt benne, hanem mindenki, aki az Egyházba lépett, megegyezett az evangélium ugyanazon szabályaiban és szertartásaiban, hittel elfogadva, hogy a "tisztáknak minden tiszta" [Tit 1,15]: ekkor, mivel megszűnt az említett apostoli tilalom oka, megszűnt az érvénye is.

Nem elítélendő tehát semmilyen olyan eledelnek a természete, amelyet az emberi társadalom elfogad; és nincs különbség az állatok között, akár férfi, akár nő által, és akármilyen halálnemmel is pusztulnak el; ámbár a test egészsége szempontjából, az erény gyakorlása végett, az egyházi szabályok és fegyelem érdekében lehetséges, és szükséges is, hogy sok olyan dolgot mellőzzünk, ami nem tilos, mivel az Apostol szerint "minden szabad nekem, csakhogy nem minden használ" [1Kor 6,12; 10,23].

Ha valami már nincs érvényben, azt Isten egyértelműen közli, mint ahogy azt is, mi van érvényben. Nem nekünk kell eldöntenünk a kérdést. A Biblia lezárult, új törvényeket, parancsokat már nem kapunk. A mai korra vonatkozó parancsokat is a Bibliából tudhatjuk. Mivel Isten már akkor tudta, hogy milyen emberek fognak napjainkban élni, milyen világ vesz körül minket, amikor a Biblia utolsó könyvét íratta meg János apostollal, közölhette volna, ha ránk más parancsok lennének érvényesek, mint az első keresztényekre. Nem tette, tehát most is az utoljára megerősített parancs érvényes a vérrel kapcsolatban. Nevén nevezi a témát, nem kell még csak értelmezni sem.

Lehet, hogy nehezebb a mai kor követelményei között megtartani Isten parancsait, de ő tudja, miért nem írt "B" változatot számunkra. Ő ne tudta volna, hová fejlődik az orvostudomány?!

Számomra érdekes és elgondolkodtató, hogy ha valaki nem akar vértranszfúziót Isten parancsára hivatkozva, akkor azt a társadalom elítéli. Ha más valaki a transzfúziót azért utasítja el, mert az azt helyettesítő illetve felváltó legmodernebb eljárásokat kéri, akkor azzal semmi gond. Pedig a fejlett országokban egyre inkább ezek az eljárások terjednek, és nem csak a Tanúk körében.

Gusev

Jehova Tanúi és a vérkérdés

Ez Jehova Tanúi egyik jellemző tanítása.

A mi véleményünk: Elfogadjuk, hogy vallásos meggyőződés miatt valaki bizonyos orvosi eljárásokat visszautasít. Ezt a meggyőződést tiszteletben is tartjuk, ehhez bárkinek joga van. Nem tudjuk elfogadni viszont, hogy valaki a saját meggyőződését másra ráerőltesse és ez a különböző szankciókkal kipréselt engedelmesség valakinek az életébe kerüljön. Ezt gyilkosságnak tekintjük.

Bibliai alap

Jehova Tanúi vérrel kapcsolatos álláspontjában nem önmagában a vér elutasítása a kérdés. Jehova Tanúinak a kifogásolt álláspontja az életmentő beavatkozás elutasítása. Vannak helyzetek, amikor az élet megmentése csak a vérrel lehetséges. A helyzet alatt nem egy orvosi esetet értünk, hanem technikai felszereltséget, szakmai hozzáértést, pénzt, stb. Például egy konkrét eset (pl.: szervátültetés) megoldható elvileg vér nélkül. De nem biztos, hogy a szükséges felszerelések, eszközök illetve az orvosi szakértelem ott is van. Vannak olyan országok, ahol a lézersebészet és a sugársebészet elérhetetlen, ill. csak a nagyon gazdagok előjoga. A kérdés tehát nem az: "tiltja-e a Biblia a vérátömlesztést?" hanem: "Egy olyan esetben amikor az élet megmentése csak vértranszfúzióval történhet meg, van-e bibliai alapja a kezelés elutasításának?".

A Jehova Tanúi által idézett bibliai alap: a Cselekedetek 15:29. Az ószövetségi igehelyek pont e miatt a vers miatt nem perdöntők. Vajon ez a vers a feltett kérdésre igent válaszol? A vers "Legyetek jó egészségben" része nem akar mondani semmit, mivel az csak egy üdvözlet egy üzenet végén. A vers 4 dolgot "tilt" meg: bálványoknak áldozott dolgok, vér, megfojtott állat, paráznaság. Ezzel a 4 dologgal kapcsolatban a kívánatos cselekedet: "a tartózkodjatok" és a "gondosan megőrizni magatok ezektől". A versben található üzenet Jehova Tanúi szerint i.sz. 46-ban lett megfogalmazva.

Jehova Tanúi szerint i.sz.55-ben született meg az első Korinthusi levél, nyílván a Cselekedetek 15:29-el összhangban. Pál a bálványoknak áldozot dolgokkal való bánásmódról mond el fontos információt. A szavait az 1Korinthus 8:7-13-ban találhatja meg bárki. Pál azt tanácsolja, hogy ügyeljünk mások lelkiismeretére, de ha senki nem látja a keresztényt, akkor a bálványoknak áldozott húst, bizonyos ismert körülmények között megeheti. Vagyis a tartózkodás nem jelent teljes körű tiltást.

További kérdés az is, hogy az apostolok parancsa konkrétan milyen helyzetre szólt. A történeti kutatások a vérrel kapcsolatos tilalmat a korabeli vérhez kötődő vallási ritusokhoz kapcsolják. Vajon az apostolok és a vének ezt tiltották meg, vagy a vér mindenfajta fogyasztásának szabtak határt? Teljes bizonyossággal nem tudhatjuk. Az viszont biztos, hogy nem gondoltak életmentő kezelésre.

Amikor az ember húst eszik, vért is fogyaszt. Nincs vér nélküli hús, mert minden húsban marad valamennyi vér. Az ember éppenséggel eléldegélhet egészségesen hús nélkül, de Isten megengedte a húsevést, ezzel pedig a vér elfogyasztását is. Amikor az ember húst eszik, szokásból és élvezetből eszik, még vért is. Ha pedig élvezetből és kényelemeből Isten megengedi a hússal együtt a vér evését, miért ne engedné meg az élet megmentését is vér által? Logikus a válasz, főképpen akkor, ha elfogadjuk Jehova Tanúi érvelését: a Cselekedetek 15:29 a vérrel való bánásmódot határozza meg.

Összefoglalva: a feltett kérdésre nemmel válaszolunk. Amennyiben valaki egészségügyi vagy lelkiismereti okokból és meggyőződésből nem fogadja el a vérátömlesztést: azt tiszteletben tartjuk és nem áll szándékunkban bírálni. Határozott bibliai alap hiányában azonban nem tartjuk ezt egy szankciókkal kikényszeríthető, kötelező lépésnek.

Őszintén

Hozzánk érkezett kérdés: - Jehova Tanúi azt mondják, minden orvosi eset megoldható vér nélkül. Igaz ez?

Válaszunk: Nem. Vannak olyan összetett helyzetek, melyek esetén mégha elméletileg lehetséges is a vér nélküli megoldás, a valós életben azt nem lehet keresztülvinni. Egyébként Jehova Tanúi nem állítják, hogy vér nélkül minden lehetséges. A vérrel foglalkozó honlapjukon (sangvita) is a következő kifejezéseket találhatjuk: "vér nélküli eljárás"; "vértakarékos gyógymódok"; "vérmentő gyógymódok". MIndenki tud a vér nélküli és vértakarékos, vérmentő eljárások között különbséget tenni. Azonkívül a Jehova Tanúi által lelkiismereti kérdésnek tartott eljárásokat nem minden Jehova Tanúja fogadja el. Egy gyülekezetben végzett felmérés szerint 21% nem fogadja el, 12% pedig csak részben fogadja el ezeket. Úgyhogy a helyzet nem olyan egyszerű, ahogyan azt Jehova Tanúi egyes képviselői beállítják.

Újabb hozzánk érkezett kérdés: - Magyarországon halt-e már meg valaki aki a vérrel való kezelést elutasította és egyébként meg lehetett volna menteni?

Válaszunk: Igen. Kegyeleti okokból nem akarunk nevet említeni, annak idején újságok és rádiók piszkálták eleget a szerencsétlenül járt családot. Ha valaki a saját családjából tud ilyet és meg akar jelentetni itt, mi megtesszük. A médiákban ugyanis ennek az ellenkezője jelent meg az elmúlt évben.

Másik kérdés: - Betartják-e Jehova Tanúi a vérrel kapcsolatos tilalmat?

Válaszunk: Általánosságban erről nem tudunk nyilatkozni. Sok panasz érkezik, hogy egyes személyek (köztük ismert vének) nem. Az az érzésünk, hogy valószínűleg a legtöbb Jehova Tanúja szigorúan engedelmeskedik ennek a tilalomnak.

A mi megjegyzésünk, hogy azért hangsúlyozzuk a személyes meggyőződés elvét, mert a legtöbb Jehova Tanújának fogalma sincs a vérkérdésről. Egyszerűen engedelmeskedik, mert kérik tőlük. Mi a következőt javasoljuk:

- Ha valakit a lelkiismerete arra indít, hogy valamilyen orvosi kezelést a saját kutatása miatt utasítson vissza: tegye meg.

- Ha valaki viszont nincs meggyőződve a tilalom bibliai alapjáról, akkor kutasson, értekezzen másokkal és hozzon személyes döntést. Ha a kezelés elfogadása mellett dönt, a következők a tanácsaink (és néhány érintett orvosé): 1. beszéljen a kezelőorvossal bizalmasan a döntéséről 2. a kórházi kezelésről készített dokumentumok titkos adatok (csak a kórházi személyzet és a beteg tudhat róla; a személyzet harmadik félnek nem adhat ki adatokat), akárcsak az alkalmazott kezelés módja is 3. kérje az orvosát, hogy ne engedjen a kezelés és a lábadozás alatt látogatókat fogadni 4. utána ne mondja el senkinek, ne is közölje a gyülekezettel a döntését - élje továbbra is az azelőtti életét (néhány vén is ezt teszi).

- Ha valaki titokban vért fogad el és a kórházi személyzet egy Jehova Tanúja tagja mégis jelenti az esetet a véneknek, a jelentést tevő több ponton is súlyosan törvényeket sért. Vele szemben a károsult panasszal és feljelentésel élhet.

Itt szeretnénk jelezni, hogy a Társulat több esetben is a "megengedőbb" álláspontot népszerűsíti a médiákban és hallgat a szigorúbb felfogásokról.

Fentiekben hangsúlyoztuk a személyes meggyőződés fontosságát. Meggyőződésünk, hogy Jehova Tanúiból legtöbb esetben ez hiányzik. Nemcsak mi vélekedünk így, hanem a „hű és értelmes szolga" is. Egy előadás-vázlat (A vének szerepe a hírnökök egészségügyi ellátásában) amelynek előadását csak a gyülekezeti vének hallották, az alábbiakat mondja:

„Sok esetben a beteg nincs tisztában a vérrel kapcsolatos kérdésekkel. [...] Miért okoz néhány testvérnek problémát, hogy lelkiismereti kérdést hozzon? 1. Nem tudják, mi a lelkiismereti kérdés. 2. Nem tájékozottak a műtéti eljárásokat és kezeléseket illetően. 3. Nem ismerik pontosan a bibliai alapelveket és a hű és értelmes rabszolga álláspontját" (kiemelések tőlünk).

Ezek a sorok is bizonyítják, hogy bizonyos esetekben az egyes személyek a vérkérdésben elfogadták a Társulat álláspontját, de annak helyességéről nincsenek meggyőződve.

Mit nem tettünk ezen az oldalon:

Nem vádoltuk meg Jehova Tanúit gyilkossággal.

Nem állítottuk, hogy a vér elutasítása elítélendő.

Nem ítéltük el, akik meggyőződésükért életüket vesztették vagy károsodtak.

Nem gyanúsítottunk senkit hazugságal vagy félrevezetéssel.

Amennyiben mégis ilyen feltételezhető egyes mondatok olvasása közben, úgy időben szólunk: nem voltak ilyen szándékaink. Nagyon tiszteljük a személyes meggyőződést és az azért való kiállást. Szintén tiszteljük azt is, amikor valaki valamit Isten iránti elkötelezettségből tesz meg és hoz érte (akár értelmetlen) áldozatot. Csupán azokhoz is szerettünk volna szólni, akiknek Jehova Tanúi hivatalos álláspontjától eltérő nézeteik vannak; illetve az ő álláspontjukat is szerettük volna megismertetni.

A kérdést alaposan körbejártuk és azt tartanánk elfogadhatónak, ha Jehova Tanúi a személyesen meghozott döntést nem súlytanák különböző megrovásokkal, ha azok nem egyeznek a jelenleg a gyülekezetekben tanított álláspontjukkal. Híreink szerint enyhülés várható ezen a területen (és ennek nyomait már látjuk). Amennyiben a kérdésben döntést hozó személyekhez (Jehova Tanúi között) elkerül ez az anyag, kérjük, hogy felelősségteljes döntést hozzanak (nyílván jól ismerik e tan kialakulásását és fejlődését, következményeit).

Ajánlott olvasmányok (a téma jobb megértéséhez)

Hogyan menteheti meg a vér az életedet? (Jehova Tanúi kiadványa)

Ébredjetek 1994. május 22. főcikke (Jehova Tanúi kiadványa)

Sangvita Alapítvány honlapja Az alapítványt Jehova Tanúja magánszemélyek hozták létre. A bemutatkozó oldala önmagáért beszél, aki akarja könnyen megérti.

[link] Angol nyelvű írás Jehova Tanúi vérrel kapcsolatos nézetéről. A honlapot a "Társaság Jehova Tanúi vérkérdés miatti Reformjáért" nevű szervezet üzemelteti, mely Jehova Tanúiból áll.

Szerintem a kérdező nem a jehovákról szerette volna a lexikális ismereteit bővíteni. Az Apostolok cselekedeteiben lévő parancs az első jeruzsálemi zsinaton hangzik el, és gyakorlati tanácsokat ad az antióchiai keresztényeknek, akik nagyrészt zsidók voltak. Pál is jelen van, és hogy tényleg ezek ideiglenes tanácsok voltak jól mutatja, hogy későbbi levelében már megengedi, hogy bármit egyenek azok, akik nem zsidó származásúak. Aki viszont nem zsidó származású, hanem görög, római, germán, stb... annak egyenesen ellenzi, hogy zsidó törvényekhez tarsa magát, hiszen az értelmetlen majmolás a részükről.

Így természetesen lehet vért enni.

Csakhogy a vérevés tiltása nem zsidó törvény, ugyanis zsidókról még szó sincs a Bibliában, Noénak és leszármazottjainak már akkor megtiltotta Isten, hogy a vért megegyék. Leszármazottjai alatt minden ma élő embert is kell érteni természetesen.

A vérnek Isten rendtartásában - hangsúlyozom, hogy nem a zsidó rendtartásban, hanem Istenében - speciális szerepe volt és van örökké: a vér élethordozó és ebből kifolyólag engesztelési szerepet töltött be és fog betölteni a jövőben is, ezért már a Noéval kötött szövetség részeként megtiltotta Isten, hogy az engesztelésül szolgáló "eszközt" az ember elfogyassza.

Azt pedig a Bibliából szintén tudjuk, hogy a Noéval kötött szövetség nem vesztette érvényét a mai napig sem: ennek a jele a szivárvány, ami rendszeresen megjelenik az annak megfelelő időjárás keretében - ezáltal jelezve, hogy a Noéval kötött szövetség (igy a vérevés tiltása is) a mai napig érvényben lévő szövetség és törvény.

SeiSMyC