A vallásos keresztények azok hisznek abban, hogy van egy egész másik világ démonokkal, succubusokkal, angyalokkal meg ilyesmi lényekkel, ahol a mai napig folynak háborúk, különféle összecsapások a természetfeletti erők között?

Természetesen, erről szól a Biblia. Egy számunkra láthatatlan szellemvilág két egymással ellentétben álló oldala - Isten országa és a sátán királysága - folyamatos harcban áll egymással, aminek a legfontosabb helyszine a Föld és a körülötte levő ég.

Igazság szerint Európa olyan történelemmel rendelkezik, aminek az lett a következménye, hogy jelentős réteg materialistává vált, vagyis a szellemi dolgokat nagyon sokan tagadják, vagy legalábbis nem vesznek tudomást róla. A kérdésedre pontosan válaszolva, miszerint a vallásos keresztények hisznek-e ezekben a szellemi dolgokban, azt kell mondanom, hogy nem feltétlenül, ugyanis még a vallási világra is komolyan elhatott a materializmus hulláma. Ezért is bukott meg a tradicionális kereszténység a történelem szinpadán.

SeiSMyC

Azért ez nem egészen úgy van, ahogy a kedves második válasziró mondja.

Amikor Jézus azt mondja, hogy legyen meg Isten akarata a Földön úgy, mint az égben megvan, ezzel kapcsolatosan tudni kell, hogy nem egy égről beszél a Biblia. A Korintusiakhoz irt 2. levél 12. rész 2. verse beszél harmadik égről, ez az a Menny, ahol Isten van. Egyértelmű, hogy ha harmadik ég van, akkor lennie kell első kettőnek - máskülönben nem lehet harmadik. Az első eget a látható atmoszférával szokták azonositani a bibliakutatók, a második eget pedig azzal a résszel, ahol a sátán és királysága található.

Amikor Jézus a megfeszittetése előtt a János evangélium 12. rész 31. versben azt mondja, hogy "most vettetik ki e világ fejedelme", ez valószinű, hogy a sátán harmadik égből, vagyis a Mennyből való kivettetésére utal, ugyanis egészen eddig szabad bejárása lehetett a sátánnak Isten királyi székéhez - ahogy ezt látjuk a Jób könyve első fejezeteiben. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a második égből is ki lett taszitva a sátán és tábora.

Amit a kedves második válaszoló mond, az valóban megfog történni, viszont a Bibliában, különösen a jelenések könyvében nagyon fontos az időrendiség. Amikor Isten angyalai harcolnak a sátánnal és bukott angyalaival, és végülis a Földre taszitják le őket, az majd a jövőben fog megvalósulni, az úgynevezett "nagy nyomorúság" idején, amiről a jelenések könyve tanúskodik.

A mai korra még jelenleg az vonatkozik, amibe betekintést enged a Dániel könyve: Dániel 21 napon keresztül imádkozott, de úgy tűnt, az imájára nincs válasz. 3 hét után aztán megkapta a választ: az első perctől kezdve meghallgatták a Mennyben az imáját, de Perzsia fejedelme ellenállt és akadályozta az imának és arra érkező válasznak a szabad áthaladását a Menny és a Föld között. Utána még beszél Görögország fejedelméről is, tehát ez egyértelműen olyan szellemi lényekre, valószinüleg bukott angyalokra vonatkozik, amelyek földi országok, rendszerek, területek fölött tartózkodnak, és valahol a második égben, az ember szemeitől elrejtve folyamatos harcok dúlnak Isten angyalai és e között a bukott angyali fejedelmek között.

Másrészt Pál apostol, aki egy elég tekintélyes, meghatározó személyisége az újszövetségnek, alátámasztja azt, amit az előbb mondtam. "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Efézus 6:12)

Tehát olyan gonosz szellemekről beszél, amivel a szellemi keresztényeknek, akik nem materialista módon ragadják meg a vallást, hanem szellemi szinten élik meg a keresztény életet, tehát ezeknek az embereknek folyamatos szellemi harcuk van olyan gonosz szellemekkel, amelyeknek erre a világra biróként, fejedelemként, hatalmasságként van befolyásuk. Azt is hozzáteszi Pál apostol, hogy ezek a magasságban vannak, szó szerint "égben, mennyben" vannak. Ez a bizonyos ég a második ég, mert nyilván, hogy nem Isten nem tűri meg őket a közvetlen jelenlétében, de mégis valahol az égben vannak. Ha pedig se az Isten jelenlétében a Mennyben, se pedig a látható égben - hiszen az űrhajósok, műholdak sem találkoztak velük -, akkor valahol a két ég között, az első és harmadik ég között kell lenniük, az emberi szemtől elrejtve.

A démonok egyébként nagyon is a Földhöz kötöttek, legalábbis az evangéliumokból és az Apostolok cselekedeteiből azt tudhatjuk meg, hogy Jézus és a tanitványok folyamatosan űztek ki gonosz szellemeket, démonokat emberekből. Ez azt jelenti, hogy ezek a gonosz szellemek sokkal kisebb ranggal rendelkeznek az angyaloknál, vagy például az emlitett területek fölött levő szellemi fejedelmeknél, és az emberekhez közel, sőt emberekben laknak, és sok bajt okoznak az embereknek.

God bless!

SeiSMyC

Ha érdekel a téma, a figyelmedbe ajánlanám, hogy a katolikus démonológia elég szépen kidolgozott rendszerrel bír. Van is erről egy könyv, elérhető az interneten 4 részletben, a címe: GABRIELE AMORTH - Egy exorcista meséli:

[link]

[link]

[link]

[link]

HOGYAN KÉPESEK ÁRTALMUNKRA LENNI AZ ÖRDÖGÖK?

Válasz:

Az ördögök kísértéssel, támadással, ostromlással és megszállással tudnak ártani nekünk.

Magyarázat:

Hittétel, hogy az ősbűn következtében a Sátánnak és angyalainak van bizonyos hatalma az emberek felett (DS 376, DS 789). A szentatyák ebben látják az eredeti bűn egyik legsúlyosabb következményét.

A Sátán és angyalai számtalan eszközzel képesek ártani az embereknek. Ezeket alapvetően öt csoportba sorolhatjuk: kísértés (tentatio), támadás (infestatio), testi megszállás (circumsessio), ostromlás vagy benyomulás (obsessio) és teljes megszállás (possesio). Ha az egyházi szóhasználat nem mindig következetes, annak az az oka, hogy az öt terület nehezen választható el egymástól, ui. vannak átmenetek és valójában csak az emberi életet befolyásoló erősödés mértéke szerint alkotunk mesterséges határokat, de a valóságban az ördög egyetlen tevékenységéről van szó.

 Kísértés (tentatio): Nem minden rendetlen kívánság írható közvetlenül az ördög számlájára. Ezért nem kell ott ördögi kísértésről beszélni, ahol csupán érzéki vágyról, birtoklási ösztönről, gyávaságról vagy rossz társaságról, vagyis önmagunkból és a bűnös világból származó csábító negatív hatásról van szó. Az ördögi eredetű kísértés ui. ezektől mind irányában, mind erejében különbözik. Az ördögi eredetű kísértés mindig súlyos, akkor is, ha eleinte csak jelentéktelennek látszó vétekre ösztönöz. Az ördögi kísértés erőteljes, kitartó és miazmája jobban mételyezi a lelket, mint a merőben természetes eredetű kísértések. A kísértések végső célja (és ez rövid távon megmutatkozik) az Istentől való teljes elfordítás, a pusztítás. Az ördögi kísértést általában nem lehet egzakt módon megkülönböztetni a természetes eredetűtől, de általánosan lehet ismérveket adni: Ha a hit területén jelentkezik egy kétely, az általában nem ördögi eredetű, ha azonban az egész hitletétemény kérdőjeleződik meg egy pillanat alatt, majdnem mindig a Sátán áll a háttérben. A szexuális jellegű kísértés legtöbbször természetes; azonban ha valaki arra érez kísértést, hogy Istent és az Egyházat vádolja, netalán gyalázza, amiért korlátozza ösztöneit, akkor gyakran ördögi eredetű bajról van szó. Az öngyilkossággal és a szándékos gyilkossággal, a természetellenes testi vágyakkal, a megrontással, a mágiával, boszorkánysággal (vudu, mukamba), a sátánizmussal és a spiritizmussal kapcsolatos kísértések mögött szinte mindig ott szokott állni az ördög, nem kizárva a természetes hajlamok és kísértések együttműködő jelenlétét sem. A megfelelő orvosság az azonnali ellenállás, az imádság (kivált a rózsafüzér) és a szentségek (gyónás és a szentáldozás) gyakori vétele; kereszteletlen esetén a keresztség, meg nem bérmált esetén a bérmálkozás.

 Támadás (infestatio): Ebben az esetben az ördögi működés kézzelfoghatóbb. Olyan balszerencse-sorozatok, csapások és kísértések érik ennek során az embert, amelyekből világosan lehet érezni, hogy nem merő véletlenségről van szó. Fokozottabb mértékű támadásnál paranormális jelenségek is mutatkozhatnak, és olykor fény- és hanghatások is jelentkeznek. A megtámadottat rémálmok, látomások és depresszió gyötrik, és folytonosan erősödő félelemérzet keríti hatalmába. A szentek életében viszonylag gyakori jelenség. Ui. ez is egy sajátos kísértés, melynek segítségével az ördög – gyakran, de nem mindig – el akar tántorítani valakit egy nemes és komoly természetfölötti értékkel bíró cselekedettől (pl. megtérés). Felismerését nehezíti, hogy az ördögi támadás nagyon hasonlít ideg- és elmebetegségekhez, és felismeréséhez hívő, de nem babonás szakemberre van szükség. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az orvosok (és a papok) többsége nem feltételezi a probléma ördögi hátterét. A megoldás itt is a kísértésnél mondottakkal azonos, de ha lehet, még fokozottabb mértékben. Mindenképpen keresni kell egy mélyen hívő és lehetőleg képzett katolikus papot, aki előtt fel kell tárni minden nehézséget. Emellett orvost is érdemes felkeresni.

 Testi megszállás (circumcessio): A megszállottságnak egy gyengébb változata, amelynél a Sátán csak a testet keríti hatalmába, és oly módon kényszeríti a megszállottat cselekedni, hogy az istenkáromló tevékenységeknek kényszerű eszköze legyen. (Ilyen pl., amikor valaki minden ok nélkül kényszeresen köp, ha templomot, vagy feszületet lát.) A testi megszállás olykor kevésbé egyértelmű, és csupán a betegség makacssága, a megbetegedés körülményei és egyes sajátosságai árulkodnak arról, hogy démoni megkötözöttség húzódik meg a háttérben.

 Ostromlás (obsessio): Ez az ördögi tevékenység a támadás egy erősebb, a megszállottság egy gyengébb fajtájának tekinthető. Az ördög látványosan és teljességgel nyíltan lép fel, és az extrém természetfölötti (vagy paranormális) jelenségek, támadások és kísértések özönével árasztja el az ostromlott embert. Ezen a szinten nem ritka az ördög részéről a fizikai bántalmazás sem. Noha ez a jelenség ritkán a szenteknél is előfordul, az ostromlott ember gyakran már maga tehet bajáról. Oka lehet, hogy a Sátánt önmaga közelítette meg mágia, jóslás, babonaság, boszorkányság, sátánizmus, fekete mise vagy az okkult világ irányába mutatott veszélyes kíváncsiság más megnyilvánulási formáival, de nem ritka, hogy más személyek mesterkedése (átok, rontás, fekete mágia) áll a vész hátterében. Ebben az esetben mindenképpen meg kell keresni a helyileg illetékes megyés püspököt vagy egy katolikus pap ördögűzőt (exorcista). Az ördögi terv része a majdnem általános ellenállás olykor még egyházi körökben is, ezért nem szabad megtorpanni.

 Megszállás (possesio): Ennek is különböző fokozatai vannak, de általánosságban elmondható, hogy a megszállottság lényege, hogy valakinek a testét és személyiségét egy vagy több démon teljességgel lefoglalja. A szabad akarathoz nem férnek ugyan hozzá, de a megszállottnak és közvetlen környezetének életét a szó legszorosabb értelmében pokollá változtatják. Súlyosabb esetekben a megszállott már semmilyen szabadakarati tevékenységet nem tud külsőleg felmutatni, és személyiségének külső jeleit (hangját, szavait, mozdulatait) teljesen eluralja a megszálló hatalom. Megnyilvánulásaiban nagyon hasonlít a tudathasadás (schizofrenia) vagy a nyavalyatörés (epilepsia) tüneteteihez, és a szakember (exorcista, angelologus vagy demonologus) is csak tüzetesebb vizsgálat után tudja bizonyosan diagnosztizálni az ördögi megszállottságot. A megszállott maga már ritkán tud segítségért fordulni, ezért környezetének kell katolikus(!) püspökhöz fordulni, aki köteles kivizsgálni az ügyet. Itt félre kell tenni minden szerénységet, és akár ráménősségig menő kitartással kell követelni a segítséget, hiszen a megszállottság az embert érhető legnagyobb csapás, s gyötrelmeit tekintve nincs az a testi fájdalom vagy lelki kín, amely összemérhető vele. A megszállottságnak jelei is vannak (melyeket az ördög a rejtőzködés fázisában nem, vagy nem mindig és nem együttesen mutat). A Római Rituálé (Rituale Romanum) leírja a megszállottság jeleit, melyekből többnek együtt kell jelentkezni ahhoz, hogy az ördögűző megkapja az engedélyt a püspöktől az ördögűzés elkezdésére. Ezek a jelek a következők:

1. Nem tanult nyelven való beszéd.

2. Távoli vagy rejtett dolgokról való pontos ismeret.

3. Az izmok potenciálját messze meghaladó, vagyis a nemtől vagy életkortól elvárhatónál jóval magasabb fizikai erő.

4. A szent dolgokkal kapcsolatos utálat (bár ezt nem mindig lehet rögtön észrevenni).

5. Emellett számos apróbb jel is megerősítheti vagy felkeltheti a megszállottság gyanúját: infernális gonoszság; gyors fizikai leromlás; megváltozott arcszerkezet és/vagy hang; koraérett vagy hirtelen javult nyelvhasználat és gondolatvilág; paranormális jelenségek: tárgyak távolról mozgatása (telechinezis), gondolatátvitel (telepatia); erős pszichológiai kényszerítő erő és sokszor hirtelen ébredt erőteljes érdeklődés a boszorkányság iránt.

Azonban óvatosnak kell lenni: „Konkrét esetek megítélésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a gonosz angyalok közvetlen jelenléte és tevékenysége rendkívüli; tehát ritka (…). A rendkívülit és ritkát a hittudósok útmutatása szerint általában nem szabad könnyen és mindenütt feltételezni, hanem bizonyítani kell (miracula non sunt multiplicanda – a csodákat ne szaporítsuk). Ezért az ördögi hatásra gyanús esetben is természeti hatóokra kell gondolni, amíg az ellenkezőjére nincsen súlyos ok. A régiek túlzó ördög-szimatolása épp annyira szélsőség, mint sok modernnek ördög-iszonya. A katolikus igazság középen van. A gonosz szellemek beavatkozása lehetséges; meg is történik nem egyszer, – az Üdvözítő tanítása ebben világos és határozott – de mindig megfelelő természeti és természetfölötti megokolással” (Schütz. Dogm. I. 50.§ 4.).

Az, hogy mennyire fontos a jelenések könyvében az időrendiség, az egy jó kérdés. Én a magam részéről biztos vagyok benne, hogy nem "lineáris" időbeliség van benne.

Tehát nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ez a bizonyos "levettetés" mikor volt, van, lesz. Illetve az biztos, hogy ez a kép több mindenre is érvényes és vonatkoztatható egyszerre úgy, hogy igazságtartalma nem sérül.